Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

194 Az országgyűlés felsőházának 74. ülése hozáshoz, úgyhogy ennek a törvényjavaslatnak 'kapcsán sehonnan, semmi részről semminemű tiltakozás nem .történik a kinevezési rendszer ellen. Lehet, hogy ez érdeklődés hiánya, lehet, hogy letargia. Mindkettő egyformán rossz, de az embert mindenesetre tartózkodásra inti ez az állapot. Sajnos, én is tudok, — közvetlen tapasztalatból tudok — az érdeklődés hiányáról az önkormányzati életben. Sajnos, láttam a néptelen és néma kisgyűlések„ a néptelen és néma közgyűlések egész sorát- Mindezekről <aa önkormányzati szerveikről nekünk maguukr'ak meg kell állapítanunk, hogy ezzel a némas; ggal az önkormányzati szervek a kinevezési rendszer híveinek álláspontját

1 erősítették meg, azt támasztották alá. Nem csodálom tehát, hogy a törvényjavaslat egyik része a választási rendszer jellemzésére azt hozza fel, hogy testületi szerveknél a személyi érdekek a helyi társadalmi kapcsolatok, stb. háttérbe szoríthatják a szaíkszerűség követelményét. Mégis úgy érzem, hogy az indokolásnak ezt a megállapítását szó nélkül hagyni nem lehet. Igaz, hogy mi is tudunk ilyen eseteket, hogy a személyi érdekek és a helyi társadalmi kapcsolatok itt vagy ott háttérbe szorították a szaíkszerűség követelményeit, de tárgyilagosan be kell ismerni viszont a kormánynak* hogy ilyen esetek a kinevezési rendszernél is fordulhatnak elő és fordultak is elő. Hogy a lehetőséé hol nagyobb a szakszerűség mellőzésére, a kinevezési rendszernél-e vagy a választási rendszernél, ezt eldönteni nem lehet. Mindenesetre egyes időszakok és egyes vezető férfiak szerint változik a helyzet, hogy hol van több valószínűség a szakszerűség félretételére. Mi a kinevezési rendszer keretében is tudunk káros, botrányos, sőt felháborító eseteket, amelyekről most, cenzúra idején természetesen hallgat a fámia, mi pedig, mint törvényhozók semmi körülmények fcözött nem vagyunk hajlandók a mostani háborús kormánynak még egy szalmaszálat sem az útjába tenni a magunk bírálatával, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: A jogos bírá lat azért sohse árt! Cs,aik nyugodtan ki vele!) Mindnyájunk törekvése kétségtelenül az, hogy a mindenkori kormány a maga munkatársainak kiválasztásánál teljes szabadsággal kell, hogy eljárjon. Erre vonatkozólag minden javaslatot készséggel szavazunk is meg, de viszont mindenüvé feltétlenül a legalkalmasabbat kell, hogy állítsa'a kormány, ez meg közkövetelmény. Pártszempontok, pártönzés, pártirígység, klikk-szempontok, klikk-önzés, klikk-irigység, egyesületi szempontok, egyesületi önzés, egyesületil irigység, a közigazgatási tisztviselők kiválasztásánál a válaztási rendszernél nem sziábad volt, hogy szerepet játszanak, következésképpen egészen^ biztosra vesszük, hogy a kinevezési rendszernél sem lesz ebben a tekintetben más álláspont. Meglepetéssel halljuk azonban esetröl-esetre mindenkor azt, hogyha egy-egy felelős miniszter azt mondja, hogy nincs alkalmas emberem ide vagy oda. Én azt hiszem, alifg vain felsőházi tag, aki ilyen nyilatkozatot már ne hallott volna és mégis szembe kell szállanunk ezzel a beállítással azért, mert a közvélemény szava szerint tévedés esete forog fecnin. Nem áll m, hogy nincs alkalmas ember, legfeljebb az áll, hogy nincs alkalmas ember az előtérben, a miniszter szeme előtt, nibics -alkalmas ember esetleg az uralmon lévő kormánypárt táborában. Ezt koncedálom. De ha nincs az előtérben alkalmas 942. évi november hó 12-én, csütörtökön. embecr, ki kell bányászni a háttérből. Vom olyan uiagy rezervoár Magyarországon, hogy abból okvetlenül ki lehet keresni minden posztra egy egy alkalmas embert. A kormány körüli féltékeny őrködés, hogy valahogyan egy más ember, aki nem tagja a kormánypártnak, meg ne közelíthessen egy minisztert; a

t követelés, hogy mindiig csak közülünk és mindig csak mi közülünk legyen kénytelen az a szakminiszter kiválasztani a megüresedett posztokra az új embert, ezek mélyen t. Felsőház, az én nézetem szerint világháború idején ilyen nehéz külpolitikai és belpolitikai! viszonyok közepette nagyon messze vezetnek. Majdnem a nemzet ellen való vétekig, a nemzet elleni bűnözésig fajulhat ez el háború esetén és háború esetén ezenfelül a honvédelmi' érdekekbe is ütközhetik. Ugyanesak tudjuk, halljuk, — hiszen eleget érintkezünk a miniszter urakkal, — hogy majdnem minden miniszternek a személyi! kérdésekkel van a legtöbb baja, gondja. Látjuk, konstatáljuk, hogy a személyi kérdések hónapról-hónapra tolódnak ki ós vagyunk aranyira tájékozva, hogy tudjuk, vagy ha nem tudjuk, sejtjük, hogy valószínűleg azért, mert jogcím nélkül igen sokan szólnak bele a kinevezésekbe, úgyhogy valósággal önmagának csinál gondot az a miniszter, aki egy állásban lévő emberhez hozzányúl. Ilyen körülmények közölt nem c^odálkozhatik a kormány, ha az az aggály kei étkezik, hoary a most meginduló új rendszer, ez a kinevezési rendszer is valahogyan ebbe az útvesztőbe beleesik, mert ezáltal ennek a törvényjavaslatnak minden jószándéka is kudarcba fulladhat bele. Nem lehet vitás kormány és országgyűlés előtt, hogy köziigazgatási tisztviselői pozíciókba csak elsőrangú munkaerők, kiváló értékek, tetőtől talpig férfiak, külső megjelenésükben is imponáló egyének kellenek. Az én megítélésem szerint közigazgatási tisztviselőt látatlanba nem lehet kineveznil és itt mered elém egy naigy kérdőjel, hogy miként szándékozik a belügyminiszter úr ő nagyméltósága közigazgatási tisztviselőket a központból kinevezni anélkül, 'hogy mindegyiket személyesen is láthatná. Ezt ugyan keresztülvihetetlennek tartom, hogy megtegye, viszont hiányolom, mert tapasztalatból tudom, hogy abszurdum közigazgatási pozícióba tenni valakit okmányai után megítélve. Sehol sem olyan fontos a helyismeret, mifat a közigazgatási tisztviselőnél. És megint csak hangosan gondolkozom, amidőn azt mondom: aggályok vannak az ember lelkében, hogy vájjon egy központi, Budapestről irányított kinevezési rendszernél miként fogja a belügyminiszter úr a maga óriási elfoglaltsága mellett elbírálni, melyik helyre ki való és kiniek a helyismerete olyan, hogy azon a poszton, amelyet betöltenie kell, meg is fog felelni? Természetes, felmerül bennem is, valószínűleg másban is, az a gondolat, hogy a központi kinevezési rendszer helyébe talán egy decentralizált kinevezési rendszert tegyek és ezt ajánljam a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán. Nem teszem, mert igazat kell, hogy adjak az igen t. belügyminiszter úrnak abban, hogy egy rezervoárból akar válogatni, nagy rezervoár pedig decentralizált helyzetben egyegy vármegye élén álló főispánnak nem állhat rendelkezésére. Az újonnan kinevezett közigazgatási tisztviselői gárdától, azt hiszem, mindannyian uni sono azt követeljük, hogy minden egyes közigazgatási tisztviselő egy legyen a maga vár-