Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülése 1942. évi november hó 12-én, csütörtökön, * báró Radvánszky Albert és báró Perényi Zsigmond elnöklete alatt. Tárgyai : A vitéz Horthy István kormányzóhelyettes emlékének és a dicsőség mezején a hazáért életüket áldozók iránt a nemzet hálájának törvénybeiktatásáért a Kormányzó Úr Ő Főméltósága részéről kifejezésre juttatott köszönetet tartalmazó legfelsőbb kézirat kihirdetése. — Az elnök kegyeletes megemlékezése Pékár Mihály és Ruffy-Vargha Kálmán elhunytáról. — Elnöki előterjesztések. — Az Országos Mezőgazdasági Kamara 4 felsőházi tagjának kisor­solása. — Szombathely és Kaposvár megyei városoknak törvényhatósági jogú városokká alakításáról szóló tör­vényjavaslat. Hozzászólt : Ostffy Lajos. — A vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásának, valamint egyes szolgálati viszonyaínak átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Szilágyi Lajos, Harrer Ferenc, Jókay-Ihász Miklós, Rázgha Károly, vitéz Meskó Zoltán és vitéz Keresztés-Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Kállay Miklós, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Reméngi­Schneller Lajos, Radocsag László, Varga József, báró Bánffy Dániel, vitéz_ Lukács Béla, Szinyei Merse Jenő, vitéz nagybaczoni Nagg Vilmos és Szász Lajos. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitóin, A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Kiss Ernő, a felszólalók jegyzésére pedig Ta­rányi Ferenc jegyző urakat kérem fed. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a képvi­selőház elnökétől átirat és annak kíséretében magas kormányzói kézirat értkezett. Kérem a jegyző urat, hogy előbb a képvi­selőház elnökének átiratát,, majd pedig a ma­gas kormányzói kéziratot felolvasni •szívesked­jék. Tarányi Ferenc jegyző (olvvtigsti): »Nagy­méltóságú Elnök Űr! A képviselőház folyó évi november hó 12-én tartott ülésében Kállay Miklós magyar királyi miniszterelnök úr ma­gas kormányzói kéziratot terjesztett elő, mely­nek kihirdetése a képviselőházban megtörtén­vén, az abban foglaltakat a Ház hódolattal tu­domásul vette. Van szerencsém ezt a magas kormányzói kéziratot hasonló eljárás céljából Nagyméltóságodnak megküldeni. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1942 november 12-én; Taenádi Nagy András s. k.« Most felolvasom a magas kormányzói kéz­iratot. (A felsőház tagjai állva hallgatják vé­gig a kormányzói kézirat felolvasását.) >T. Országgyűlés! Hálásan köszönöm a nnia^ gyár törvényhozásnak, hogy hősi halált halt fia/mi emlékét bensőséges kegyelettel megÖrökí­FELSŐHAZT NAPLÓ III. tette s özvegye és árvája iránt annyi szerété, tet tanúsított. De köszönöm az irántain kifeje­zésre juttatott együttérzést is, mely jólesett, bár ilyen csapásra nincs vigasz. Különös örömömre szolgál az országgyű­lésnek az az elhatározása, hogy szeretett fiam emlékének megörökítésével kapcsolatban, a fennálló törvényes rendelkezéseken felül is in­tézményesen gondoskodni kíván mindazok öz­vegye és árvái sorsának enyhítéséről, akik a dicsőség mezején életüket áldozták a hazáért. Ez az elhatározás is a magyar hagyományok­hoz méltóan juttatja kifejezésre a nemzet sors­közösségét és háláját mindazok irányában, akik áldozatul a saját életüket adták. Szeretett fiamat — aki az ő emberi érté­kével nagy szolgálatára lehetett volna hazájá­nak — kötelességérzet vitte végzete felé. Nem tarthattam volna vissza akkor sem, ha akar­tam volna. Elmúlása vesztesége a hazának is, de életének feláldozásával új babért szerzett ahhoz a soha el nem hervadó koszorúhoz, mely a magyar katonát harcban mindig megillette. Sorsdöntő korszakot élünk. Az egész világ harcban áll. Ebiben a harcban a "becsület, a ma­gyar hűség és az, élet logikája irányítsa maga­tartásunkat fajiunk és hazánk üdvére. Az államfő helyzete ma, különösen nehéz és felelősségteljes. Ezt áz őrhelyet nem kerestem sem magam, sem fiam számára. De amit vállal­tam, vállalom ezekben a nethéz időkben is, amíg az Isten kegyelme nekem erőt ad. Ezután s«m kívánok egyebet, mint a nemzet javát munkálni és minden kérdésben úgy határozni és úgy cse­lekedni, ahogyan ezt a nemzet érdeke meg fogja kitvánm. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom