Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-64

10 Az országgyűlés felsőházának 6A> ülése, ismerem, akiknek lelkületét is ismerem, ezzel a kötelességgel bővebben foglalkozni. Meg vagyok róla győződve, hogyha valahol, úgy itt fognak ezek a szavaim megértésre találni. Említettem, thoigy beszédemben néhány kérdésre különös súlyt akarok vetni. Ilyen kiemelkedő kérdésnek- említettem meg a [nemzetiségi kérdést és most, amikor az egyes tárcákkal foglalkozom, akarok rámutatni ennek a kérdésnek mikénti" helyes kezelésére. A képviselőházban sok kérdést érintettem. Némelyiket bővebben, másokat szűkebb határok között. Tudatosan tettem ezt. Felesleges ismétlések elkerülése végett akartam némely kérdést mélyebben taglalni itt

1 ebben a Házban, azokat a kérdéseket pedig, amelyekkel a képviselőházban bővebbéin foglalkoztam, itt csak érinteni, aláhúzni szándékozom. Az ország jelenét lehet, hogy mi szabjuk meg, jövőjét azonban az a fiatalság szabja meg, amelyik utánunk jön és ezért a fiatalságért mi vagyunk felelősek. Olyan fiatalság követ majd bennünket, amilyent megérdemlőnk s olyan lesz, amiképpen foglalkoztunk vele. Közvetlenül a világháború utáni időkben, amibor a fiatalság visszaömlött a hadseregből, ezzel a hálbotrúlból hazatért, a testben ós lélekben meggyötört fiatalsággal sajnos, nem tudtunk úgy foglalkozni, mint kellett volna. Talán így alakult ki társadalmunkban egy réteg, amelyik nem részesült abban a nemzetnevelésben, amit azután most pótolnunk kell. Meggyőződésem, hogy az a generáció, amely két kultuszminiszterünk neveléséből, Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint kezéből kikerült és kikerül a jövőben, másképpen látja és fogja látni ezt a kérdést. Mindannak kiművelése pedig, amit a nemzetiségi kérdésről mondottam, fiatalságunk s a magunk lelkületének is ebben a kérdésben olymódon való irányítása, amint én a nemzetiségi kérdést a magyar probléma előterébe állítottam, nemcsak hatalmi, adminisztrációs kérdés, amely elsősorban a belügyminiszter úr kezében van, nemcsak a közigazgatási funkció humánus és tökéletes gyakorlása magyar és nemzetiségi népünknél egyaránt, de kultúrpolitikai feladat is, amely a magyar kultúrpolitika terén új, megnövekedett, nagy feladatot, nagy problémát jelent. És én azt hiszem, hogy szerencsésen oldhatjuk meg ezt a kérdést, ha alátámasztjuk azokkal a történelmi tanulságokkal, amelyek kultúrpolitikánk háta mögött vannak. De mindenesetre vannak gazdasági és szociális részei is ennek a kérdésnek. A nemzetiségi kérdés ezen nem kevésbé fontos vonatkozásairól azonban külön nem beszélek, mert a teljes egyenjogúságot az jelenti, ha se szociálpolitikai, se gazdaságpolitikai téren nem teszünk különbséget magyarok és nemzetiségek között. Pénzügyi politikánk néhány alapvető tételével akarok foglalkozni. Azt hiszem, ebben a Házban, ahol annyi pénzügyi szakember ül, osztoznak abban a nézetemben, hogy eddig pénzügyi politikánkat bravúrosan vezették. Merem állítani, alig van európai ország, amely ezeket az időket pénzügyileg, pénzének stabilitásával, a vásárlóerő megtartásával, a költségvetés aránylagos kiegyensúlyozottságával, államadósságainak nem túlméretezett voltával úgy meg tudta volna úszni, mint mi. Le kell azonban rögtön szögeznem — s ebben is egyetértünk a pénzügyminiszter úrral —, hogy most újabb erőpróba, nehezebb idők előtt állunk, '. évi március hó 19-én, csütörtökön. főleg azért, mert tulajdonképpen most kerülünk erőteljesebb mértékben háborús állapotba. Eddig mi tulajdonképpen pénzügyi vonatkozásban relatíve — azt lehet mondani — békeidőket éltünk. Most kezdődik a keményebb megpróbáltatások ideje. A nemzet minden erőforrásához, hozzá kell nyúlnunk és ennek a hozzányúlásnak alapja más, mint az igazságosság és a valódi teherbírás felkutatása, feltárása, felismerése ég kihasználása, nem lehet. (Helyeslés a középen.) Adóznunk kell a szónak legkeményebb értelmében. Meg kell keresnünk mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel pénzünket alátámaszthatjuk; ez, pediig ma nem lehet más, mint a saját erőnk. Pénzügyi posszibilitásunknak az az egyedüli alapja, amit termelünk, amit munkával beviszünk a gazdasági életbe. Természetesen új adónemekkel is kell jönni. Ilyen a hadmentességi adó. (Helyeslés.) Azt (hiszem, azt senki sem vonja kétségbe, hogy mindenkinek, aki nem vesz részt a harctér véres áldozatában, e nagy és nehéz napok legkeményebb résztvállalásában, legalább itthon, ahol még más lehetőségek is vannak a munkára, az államháztartás szolgálatából kell kivennie a maga részét. Más adónemekre is gondolok. A háborús nyereségeket meg kell fogni és meg kell adóztatni. (Helyeslés") Meg kell kísérelni elsősorban a háborús nyereségek keletkezésének megakadályozását s ha, ez nem lehetséges, akkor a háborús nyereségeket meg kell adóztatni. (Úgy van! Űgy van!) Meg kell keresni mindazokat az erőforrásokat, amelyek a nemzeti erőtartalék tönkretétele, elpusztítása nélkül beállíthatók a háború nagy munkájába. Hangsúlyozom ezt — és ebben teljesen egyetértünk a pénzügyminiszter úrral, — hogy a nemzeti erőket lehetőleg meg akarjuk kímélni. Ugyanakkor még megemlítem, hogy gondolunk a pénzügyminiszter úrral teljes egyetértésben az, örökösödési illeték' felemelésére is. Mielőtt ennek a kabinetnek élére kerültem volna, vele egyetértve állapítottuk meg, hogy erre olyan formát kell találni, amely a vagyonok továbbélését lehetővé teszi. Gazdasági problémáink számosak a mezőgazdaság és az ipar terén. Mezőgazdasági vonalon rá akarok elsősorban mutatni a^ többtermelés elkerülhetetlen szükségességére és feladataira. Többet kell termelnünk, a maximálisát kell a földből kivennünk, azoknak a csapásoknak és kíméletlen nehézségeknek ellenére, amelyekkel, meg kell küzdenünk. A magyar földből ki kell hoznunk a maximumot. Méltóztassék megengedni hogy a mezőgazdaságot fejlesztő törvény tárgyalását rövid időre kitoljam, mert szeretném azt a földművelésügyi miniszer úrral személyesen áttanulmányozni. Lehetséges, hogy miután gyakorlati ember vagyok, lesznek olyan szempontok, amelyek tekintetében a javaslat mai formáján túlmenően i« még valamit javíthatunk és tökéletesíthetünk. (Helyeslés.) A földbirtokpolitikai kérdésről akarok szólni. (Halljuk! Halljuk!) A legsürgősebb feladatnak tartom a :

. házhelykérdés lehető gyökeres és gyors végrehajtását. (Élénk taps.) Tudom, hog^r ebben a 'házban ezt_ mindig előtérbe állították, a legsürgősebbnek tartották. Jelenleg technikai nehézségekkel állunk szemben, nincs elég mérnökünk, nincs elég gazdasági szakemberünk. De valahogy megpróbáljuk áthidalni ezeket a kérdéseket és gyors ki-