Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-64
Az országgyűlés felsőházának 64. ülése képzéssel olyan földmérőket állítunk be, akik, ha nem is tökéletes műegyetemi készültséggel, de ki fogják tudni mérni azokat a 600 öles parcellákat. (Égy hang a középen: Téglagyárak kellenek!) Nagyon fontosnak tartom egy észszerű telepítés megvalósítását, különösen szórvány vidékeinken és olyan helyeken, ahol önálló magyar egzisztenciák telepítésére, létesítésére elsőrendű szükség van. Méltóztassék azonban megengedni, hogy itt nyíltan és őszintén megmondjam: nem a számszerűségre, hanem a te* lepítés minőségére fogom a súlyt helyezni. (Felkiáltások a középen: Nagyon helyes!) Értékes mezőgazdasági egyedek, termelési individuumok helyébe csak legalább ugyanolyan értékű termelési tényezőt szabad telepíteni. (Élénk helyeslés, és taps.) Azt mondják, én védem a nagybirtokot. Nem védem. Abban a pillanatban, amikor lesznek olyan kisgazdák, akik ugyanannyit termelnek, gondolkodás nelkül fogom javasolni a magyar országgyűlésnek — s azt hiszem, mindenütt megértésre fogok találni, — hogy őket ültessük esetleg nagyobb lantif un diurnes* termelők helyébe. Ez nem vitás. Olaszország, Németország csak ezen az úton haladt Erről tovább beszélni felesleges. Természetesen ez a telepítésnek nehezebben kontrollálható része, nemcsak számszerűségekben, hanem eredményekben is. A kérdés megoldását mindenesetre megkönnyíti az, hogy — mint. méltóztattak már arról értesülni — a különben is elvételre ítélt zsidó birtokokat az eljárás gyorsításával azonnal ki fogjuk sajátítani. Ez mintegy félmillió hold földet és félmillió hold erdőt jelent. Ez utóbbi: újítás ebben a törvényjavaslatban. Az erdőbirtokok jelentősebb része Kárpátalján és Erdélyben van, ahol legnagyobbrészt spekulációs okokból vásárolták azokat. Ezek egyrésze teljesen kitermelt erdő, amit a-nemzeti produktivitás szempontjából sem lehetne így hagyni. Ezekre az erdőkre igenis szükségünk van fontos állami és nemzetgazdasági érdekből. (Helyeslés és taps.) "A mezőgazdaság keretében még igen sok más megoldásra váró kérdés van. Ezek közé tartozik a visszatért területeken ellenünk, ottani honfitársaink ellen végrehajtott földbirtokpolitika korrekciója. (Halljuk! Halljuk!) Ezen a téren komoly lépésre szánom, el magamat, de méltóztassék megengedni, hogy ennek részleteiről ne nyilatkozzam, mert nem lenne helyes, ha addig, amíg ennek minden részletét — pedig sok vonatkozása van — az érdekeltekkel le nem tárgyaltuk, nyilatkoznék. Ebben a vonatkozásban moist más. kijelentést nem teszek, mint azt, hogy ezzel a kérdéssel magyar szívem által vezetett szempontok szecmmeltartásávial sürgősen, hamarosan óhajtok foglalkozni. (Éljenzés és taps.) Ipari téren bőven lenne bejelenteni való. A mezőgazdaság mellett ipari kapacitásunk áll elsősorban a hadrakelt hadsereg és a háborús állapot szolgálatában. "Űj gyárak létesítése, a meglévőknek háborús célokra való átállítása, új nyersanyagok felkutatása, hu.lladékanyagok gyűjtése, mind új és új feladatok, amelyeket mind, mind meg kell oldanunk, hogy pótoljuk azokat a hiányokat, amelyeket ma a nyersanyagpiac terén az egész világ érez. A munkáskérdésről is kell szólanom. Egyszerre szólhatok itt az ipari és a mezőgazda1942. évi március hó 19-én, csütörtökön. 11 sági munkásság kérdéseiről. A magyar munkásság eddig kivételes derekassággal állta meg helyét a munka frontján. (Úgy van! Ügy van! Taps.) Elenyészőek azok az esetek, — és egyáltalában nem vonható le belőlük általánosítás — amelyekre azt lehetne mondani, hogy a munka frontján megingást jelentenek. Ezért köszönetemet kell kifejeznem a magyar munkásságnak (Helyeslés és taps.) és annak a magyar földművelő népnek, amellyel éppen ennek a Háznak, ha nem is minden egye« tagja, de jó része úgyszólván minden nap együtt él és együtt küszködik, (Taps.) Én azonban kötelességszerűen azt is kijelentem, hogyha mégis, lanyhuláls mutatkoznék, ha arról lehetne szó, hogy akár agitáció, akár a nehézségek folytán előállt körülmények munkakészségükben megingatnák a magyar mmnkáskezeket, egyrészt mindent el fogok követni, hogy ezt szociális intézkedésekkel megelőzzem s az ellátás biztosításával elejét vegyük bármilyen elégedetlenségnek vagy nyugtalansáignak, másrészt a magyar államhatalom minden eszköze is rendelkezésünkre fog állni, hogy a munkát, a munkakészséget semmi ne^ ingathassa meg ebben az országban, (Helyeslés és taps.) Szeretnék még néhány szót szólni közélelmezésünkről. (Halljuk! Halljuk!) A magyar közélelmezés nehéz helyzetben van. Nagyobb baj — méltóztassanak meggyőződve lenni — nincs, de a határán vagyunk annak, hogy hiánv álljon elő. Tehát mindenben meg kell szorítani fogyasztásunkat, hogy az igényeket ki tudjuk elégíteni. Két igény áll a dolgok előterében: az egyik a hadrakelt hadseregé, és ez — rögtön kijelentem — teljes mértékben biztosítva, félre. téve és fedezve van, (Éljenzés és taps.) a másik pedig népünk általános közélelmezéséé. Alkalmiam volt a közellátási miniszter úr ^nagyszerű adatgyűjtési munkájának eredményeit, adatait megtekintenem és megállapíthatom, hogy nincs aggodalomra ok. Nehéz napok elé . nézünk, súlyos idők jönnek, de ha betartjuk azokat a szabályokat, amelyeket előírunk önmagunknak, akkor nem lesz baj; lisztben, kenyérben semmiesetre sem. Zsiradékban — amint mindnyájan tudjuk — erős nehézségekkel küzdünk, de még ebben is rendelkezünk olyan tar. talékokkal, amelyek nagy bajok esetén elővehetők. Legnagyobb bajunk talán a takarmányhiány. (Ügy va n f Ügy van!) Ide jutott Magyarország. Ez szinte érthetetlen dolog. Esős évszakban takarmányhiányba jutni, egészen különleges, új momentum a magyar gazdasági életben. (Ügy van! Ügy van!) Eddig mindig a szárazságot okoltuk azért, hogy nem rendelkezünk megfelelő takarmánnyal, most a legnedvesebib évek rádupláznak a száraz évek ta, karmányhiányaira. Természetesen ennek meg-' van a maga magyarázata. Éppen azok az alacsonyabb fekvésű területek kerültek víz _ alá, amelyek takarmányunkat termelték. Késik <i tavasz s ez is nagy babunk, szörnyűek a csapások, amelyeket a belvizek okoznak, (Ügy van! Ügy vanf) különösen országunk déli legtermékenyebb részén, olyan részeken, ahol víz tulajdonképpen soha-soha nem volt. Ezekre a hajokra nem is készülhettünk fel, ezekre senkisem gondolhatott. Mindez nem egy-két évnek, hanem esetleg évtizedeknek mulasztása, azoknak az időknek, amikor senki sem akart hallani vízügyi befektetésekről, mindenki mindig csak a szárazságra panaszkodott.
