Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés felsőházának 6U> ülése reszténység védőpajzsaként történelmi hivatásának megfelelően küzd a bolsevizmus ázsiai veszélye ellen. (Helyeslés.) A magyar orientáció hűséget is jelent. Hűséget és kitartást nagy szövetségeseink és barátaink, a tengelyhatalmak oldalán akkor, ami. kor ők és velük együtt mi is, egy igazságosabb világrendért, egy új Európáért és az abba való 'megfelelő beilleszkedésünkért küzdünk. De a magyar orientáció békét is jelent. Békét és megértést dunavölgyi szomszédainkkal, hogy a Kárpátok medencéiének nyugalmát, megélhetését és békés fejlődését mindenképpen megtaláljuk. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a magyar politikai állásfoglalásban változtatás nem lehet, mert ez már nem is politika, hanem lelki és geopolitikai adottság. A politika ugyanis változhat, de geográfiai helyzetünk, a Nyugat felé gravitáló ezeréves lelki orientációnk és földrajzi helyzetünk azonban egyaránt változhatatlan. (Ügy van! Ügy van!) A mi helyünk Németország és Olaszország mellett van, ima a háborúban éppen úgy, (Helyeslés.) mint holnap a béketárgyalások, vagy a döntések asztalánál. Egy ország és egy nemzet megítélésében semmi sem nagyobb biztosíték, mint a múlt. Magyarország nem akcidentális államalakulat, (Ügy van! Úgy van!) hanem történelmi, földrajzi, kulturális szükségesség és hogy szövetsége^ seink ezt felismerték, az egyik bizonyítéka annak, hogy az új Európa elrendezésére hivatott. Népek bizonyos területen mindig voltak és lesznek, de az elhivatottságot az államalkotó képesség jelenti és büszkén állapítom meg, hogy ezt egy évezreden át nemcsak mi érezttük, hanem a magyar állameszmét teljesen átérezték azok a nem magyar fajú népek is, amelyekkel itt, ezen a helyen, évszázadokon át közösen, testvéri egyetértésben szolgáltuk hivatásunkat. (Ügy van! Ügy van!) A Trianon után megmaradt Magyarország új feladatok előtt állott. Az egy élettért betöltő birodalmi gondolat helyett egy szűk, megcsonkított országra szorítkoztak feladataink. Ezt a munkát is elvégeztük. Ebből az életképtelennek szánt csonkból alakítottunk egy erős, virulens országot, amely elhivatott volt és képes volt valóbami történelmi hivatásának betöltésére. (Ügy van! Ügy van!) De nemcsak konszolidáltuk ezt az országot, ezt a csonkot, hanem megtartottuk a lelkierőnket, hogy ne csüggedjünk el és bízzunk a jobb jövőben, a feltámadásban. És megint azoknak lett igazuk, akik nem csüggedtek el és nem vesztették el a hitüket. Ennek a nagy magyar élettérnek — amelyet ezer éven át uraltunk — egyrészét újra betöltöttük, tehát újra ezek előtt a nagy feladatok előtt állunk. Országunkban megint van nemzetiségi kérdés, van kisebbségi probléma. Ezzel szembe kell néznünk, tudatosnak kell lennünk ebben a tekintetben, mert hia nincsen, nemcsak az államhatalom vezetésében, irányításában és minden szervének egyforma együttműködésében egységes rend és nézet s ha hiányoznék társadalmunkban, a mai vezetőkben, valamint fiatalságunkban, a jövő vezetőiben gbben a tekintetben egységes világnézet, felfogas, elhatározás és nézet, akkor nem tudnók betölteni azt a hivatást, amelyre a sors rendelt bennünket. Azt, hogy az itt élő nemzetiségekkel együtt, velük közösen, teljes egyetértésben, de az ő teljes beilleszkedésükkel a magyar állameszmében tudjuk tovább folytatni történelmi hivatásunkat. (Helyeslés és taps!) Nemzetiségeink öntudatát nem akarjuk el19Jf2. évi március hó 19-én, csütörtökön. 9 nyomni, de közös feladatunk ma a magyar állameszme alapjára való helyezkedésüket feltétlenül biztosítani. Ezt feltétlenül elvárjuk nemcsak mi, de elvárják azok a nemzetiségek is, akik egyformán gondolkodnak velünk és efelett nemcsak én fogok őrködni az államhatalom minden eszközével,, de őrködni fog minden magyar ember és mindem hű tagja nemzetiségi társadalmunknak. (Élénk helyeslés és taps.) Németajkú honfitársaink helyzete nemzetközileg is, külön is kodifikálva van. Mi ezt becsületesen betartjuk, őket pedig arra kérjük — és elvárjuk tőlük — hogy épp így tartsák be sokszázéves együttélésünknek Íratlan szabályait, amelyek lehetővé tették, hogy minden súrlódás nélkül lehettek a.magyar állami élet egyik legértékesebb tényezői. A nemzetiségi kérdést tudatosan emeltein ki, mert a magyar jövő, ismétlem, egyik legsúlyosabb feladatának tekintem és szeretném innét kihirdetni, hogy a kérdés nagy jelentőségével minden magyar _ embernek, mindenkinek, aki részt akar venni hazája sorsa intézésében, foglalkoznia kell. Ez a mának is feladata, de kialakulásálban a messze jövőre is kihat. A mának legsürgősebb megállapítása azonban az, hogy háborúban vagyunk, háborúba indulunk és le akarom szögezni, hogy ez a kabinet, amelynek élén szerencsém van most megjelenni, kifejezetten háborús kabinetnek vallja magát és egész munkáját erre és az ezzel járó feladatok teljesítésére akarja elsősorban fordítani. Nagyon jól tudom, hogy áldozatokat követel ez a magyar nérjtől és gondom lesz rá, hogy ez az áldozat egyetemes és egyforma leírven. Esryformán vegye ki mindenki részét ebhől az áldozatból, mert áldás még a evőz+es háborúból se fakad akkor, ha az áldozathozók nem Anfyfm-man; tevődne^' ös?7e a németi társadalom minden rétedéből. (Ügy van! Üav van!) Nagyon iól tudom, ismerem a magam magyar fajtáiát, hogy közöttünk ebben a felfogásban eltérés, egyenetlenség nem lösz. A hadsereg megindult, az orosz harcmezőkre megy, esetleg ezer kilométerekre a magyar határtól, de vegye mindenki tudomásul, tudja meg minden katona, mindenki kint a falun, itt és mindenütt, hogy mi nem idtecen érdekekért, hanem magyar érdekekért szálltunk síkra. Katonáink a magyar ügyért, a magyar nemzet védelméért, a magyar lét megmentéséért küzdenek odakint. Gyengíti mindenki ezt a küzdelmet, aki nem hisz abban, hogy ezt így kell tennünk, aki azt mondja, hogy más érdek vezetett bennünket, mint a saját egocentrikus érdekünk. EŐleg gyengíti az, aki nem hisz tudatosan abban, hoery ez a háború csak győzelmes lehet és hogy itt nem lehet másért küzdeni, mint; e?ak ä győzelmes háborúért. Aki nem tart velünk; anfnak nincs keresnivalója ebben az országban. (Elénk helyeslés és taps.) • A háború szolgálatába állítjuk munkánkat és a háború szolgálatába kell állania minden erőnek, a több és jobb mezőgazdasági termelésnek, az inarnak és a kereskedelemnek, a tisztviselőinek, a magánembernek; Mindenkinek mindent a háború szolgálatába kell álMitlainda. Ahogy megköveteljük kint a fronton a fegyelmet, úgy meg kell követelnünk teljes mértékben a hátsó országok fegyelmezettségét is a termelésben, a munkában egyaránt. (Ügy van! Ügy van!) E felett őrködni honvédelmi kötelességünket teljesíteni is fogjuk. En azt hiszem, hogy felesleges lenme éppen itt a felsőház előtt, amelyiknek talán minden tagját személyesen 3*