Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-69
116 Az országgyűlés felsőházának 69. ülése 1942. évi július hó 29-én, szerdán. gai a fát, a második pedig az, hogy amíg ott a fa nem nő meg, a szegény lakosságot el kell látni fával, különben a fatermelés egyáltalán lehetetlen. A törvényjavaslat legsúlyosabb része az. amely kötelezővé teszi némely növények termelését bármikor és bármilyen időben, de nem mondja meg, hogy mekkora területet kell bevetni, vagy beültetni ilyen növényekkel. Ta valy a szántóföldek 5%-át vetettük be különböző olajosnövényekkel, hadászati szempontból, s t azt hiszem, hogy* hadászati szempontból a jövőben is minden egyes gazda hajlandó és kötelességének tartja olyat termelni, ami ebből a szempontból fontos, még akkor is, ha áldozatokat kell hoznia. Azonban nem kell áldozatokat hozni! Miért hozzunk éppen mi gazdák folytonosan áldozatokat 1 ? Megállapíthatják annak a terménynek az árát! A ricinus ára meg van állapítva 100 pengőben, de ez szemfényvesztés, mert mindenki nagyon jól tudja. hogy a ricinust nem 100 pengőért, hanem legfeljebb 56 pengőért fogja eladni, hiszen tavaly 63 pengő volt a ricinus és eladtuk 35-ért. Ugyanígy van a szójababbal. A szójabab ára itt 60 pengő, a Lajtán túl pedig 80 márka. Nem értem, ha olyan nagy befektetéseket eszközöl a magyar állam hadászati szempontból, hogy akkor azzal az egypár százezer, vagy egypár millió, pengővel, amellyel a mezőgazdaság jövedelmét fokozhatná, mért olyan takarékos. Ezért kérem a földmívelésügyi minisztert, hogy már az év elején állapítsa meg azt a területet, melyet ilyen növényekkel be akar vettetni, nehogy a vetésforgóval bajok történjenek, úgy, mint a múltkor is volt, hogy későn kaptuk meg ezt a r&ndeletet. Az idén ez a terület már 7% lesz s a végén nem fogjuk, tudni, hova vessük el ezeket a különféle magvakat, amelyek éppen hadászati szempontból olyan fontosak és szükségesek. Mélyen t. Felsőház! Ezzel iparkodtam dióhéjban megtenni észrevételeimet ehhez a törvényjavaslathoz és amint már felszólalásom elején is mondottam, ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps) Elnök: Szólásra következik Schandl Károly őnagyméltósága. Schandl Károly: T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt a törekvést, hogy a mezőgazdaság alaptörvénnyel rendelkezzék, a legnagyobb elismeréssel kell fogadni, ezért a földmívelésügyi miniszter urat nemcsak elismerés illeti, de melegen üdvözöljük is. Senki nem vonhatja meg tőle azt az elismerést, hogy ebben a törekvésében a legjobbat akarta az országnak és különösen a földmívelésügynek, a mezőgazdaságnak. Amikor a mezőgazdaság törvényéről beszélünk, lehetetlen rá nem mntatni arra, hogy ez egy folyamat befejezése, kiegészítése; ez akkor kezdődött, amikor a magyar parlamentben még közjogi viták voltak és az alsóházban, meg a főrendiházban az ország politikai helyzeténél fogva természetesen kevés szó eshetett a gazdasági kérdésekről, még kevesebb a szociálpolitikai kérdésről. Azok, akik úttörők voltak, megérdemlik, hogy róluk ebben a vitában megemlékezzünk és én ezért tisztelettel hajtom meg zászlónkat Károlyi Sándor gróf és. munkatársai előtt (Helyeslés.), akik annakidején, mint pionírok p. magyar földnek és a magyar mezőgazdaságnak törekvéseit bevitték a parlamentbe. Amikor pedig erről beszélek, nem szándék nélkül teszem, hogy éppen Károlyi Sándor grófnak és az agráriusoknak — a.kik pártkülönbség nélkül helyezkedtek el az alsóházban is — munkáját emelem ki, mert Károlyi Sándor gróf főtörekvése az volt és az agrárprogramm, amelynek felépítésében oroszlánrésze volt, arra irányult, hogy a magyar gazdaközönség függetlenségét megóvja, különösein önkormányzatát kifejlesztve iparkodjék a kormányzattal harmóniában dolgozni. Szerencsés véletlene volt a sorsnak, hogy annakidején egy nagy minisztert adott az országnak a történelem Darányi Ignác személyében, akinek barátsága Károlyi Sándor grófhoz lehetővé tette, hogy a legnehezebb időkben, a század fordulóján a magyar mezőgazdaság erős fejlődésnek indulhatott. (Ügy van! Ügy van!) Ez az agrárpolitika két pillérre támaszkodott. Az egyik pillér a magyar mezőgazdaság vámvédelme n volt, amellyel addig nem rendelkezett mezőgazdaságunk az osztrák-magyar' monarchiában, a másik pedig a gazdaközönség önkormányzati szervezkedése, különösképpen a szövetkezeti mozgalom, amelyre Darányi Ignác azután a kisgazdák segítését is alapította. Magában ez a körülmény sokat jelent, A magyar gazda' közönség autonóm törekvései nyilatkoznak meg a szövetkezeti mozgalomban is. T. Felsőház! En nem tekintem szövetkezeti mozgalomnak azt, amely az államra támaszkodik és amely államsegélyből akar élni. A szövetkezeti mozgalomnak a puritán szövetkezeti gondolat, az önsegély az alapja, de viszont a másik oldalon biztosítani kell számára a szabadságot, az önkormányzatot (Helyeslés.), hogy a szövetkezeti törekvések az ország érdekében zavartalanul érvényesülhessenek. Ez volt Károlyi Sándor grófnak és Darányi Ignácnak agrárpolitikája, amelynek eredménye az lett, hogy klasszikus gazdasági szervezeteinknek, az -Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Magyar Gazdaszövetségnek vezetése alatt az egész országban megindult a gazdatársadalom egységes, harmonikus, szolidáris szervezkedése. Kevesen tudják, hogy Kodolányi Antal kezdeményezte éppen a Magyar Gazdaszövetségben a gazdaköri mozgalom megindítását. Ha pedig nem lettek volna nálunk gazdakörök és falusi szövetkezetek, akkor vájjon mezőgazdaságunk képes lett volna-e kifejteni azt a nagy teljesítményt, amellyel a világháborúban úgyszólván egészen végig megmentette a monarchia teljesítőképességét. T. Felsőház! Ha ezt a törvényjavaslatot tekintem, akkor — mondom — melegen kell üdvözölnöm a földmívelésügyi miniszter urat azért, hogy ilyen törvényjavaslatot készített, azért, hogy tudtommal meghallgatta a szakembereket, .meghallgatta az érdekképviseleteket is és így hozta ezt a javaslatot a parlament elé. Valószínűleg nem rajta múlott, hogy ilyen időkben kell tárgyalnunk ezt a törvényjavaslatot, amely '— mint előttem szólott tisztelt barátom is megjegyezte — nagyobb érdeklődést érdemelt volna és maga a földmívelésügyi miniszter úr is nagyobb vitát érdemelt volna meg; ez azonban nem von le semmit annak jelentőségéből, hogy lesz egy mezőgazdasági kódexünk, amely az idők folyamán valószínűleg kiegészül. T. Felsőház! Ami eltérés van ebben a törvényjavaslatban a Károlyi- és Darányi-féle agrárpolitikától, azt az idők és főleg a háborús viszonyok hozták magukkal, én azonban
