Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-69

Az országgyűlés felsőházának 69. ülése 1942. évi július hó 29-én, szerdán. 115 egyszerűen csak úgy a kisgazdák saját iniciatívájára bízza a dolgot, hanem vezeti őket és ez a vezetés nagyon hasznos, és mint az előbb is mondtam, igen nagy eredménnyel jár. Nagyon örülök annak, hogy a törvényjavaslat kedvezményeket ia tartalmaz. Kedvezményben részesíti ugyanis azokat, akik olyan hasznos befektetést eszközöltek, amelynek következtében a még terméketlen földek termékenyekké válnak, amelyek tshát a termelést fokozzák. Ez a kedvezmény abból áll, hogy adóelengedésben vagy adókedvezményben részesülnek. De vannak olyan befektetések is, amelyeket szociális befektetéseknek nevezhetünk. A gazdatársada^m mindig azon volt, hogy a cselédeknek egészséges és jó lakást adjon. Sajnos, Magyarországon még vannak olyan vidékek, olyan helyek, ahol ennek a kívánalomnak nem lehet eleget tenni. A mai háborús időkben nem kapunk anyagot, így tehát lehetetlen megindítani a. munkáitokat, de mihelyt anyagot kapunk, mindenki azon lesz, hogy a cselédlakásokat átalakítsa. Az átalakítás után természetesen újabb cselé'dlakások felépítésére lesz szükség. Éppen ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat és rajta keresztül a pénzügyminiszter urat, hogy részesítse kedvezményben azokat a gazdákat is, akik ilyen szociális befektetéseket eszközölnek. (Helyeslés) Az a kérésem, amelyet már a bizottságban is előterjesztettem, hogy ezeket a nagyon súlyos terheket, befektetéseket vonjak Je a jövedelmi adóalapból. Azt hiszem, hogy ennek a kérésemnek teljesítése elől sem a ioidmívtelésügyi, sem a pénzügyminiszter ur nem fog kitérni. Most elérkeztem a javaslatnak a mezőgazdasági termelés rendjének biztosítását eeizo fejezetéhez. Ehhez nem akarok nagyon részletesen hozzászólni, mert nem akarom tompítani Porrglv Emil ő excellenciás a szavait, aki eppTn eíekkel szemben kelt ki és aki felszólalásában rámutatott arra, hogy ezek az intézte dések a legnagyobb veszedelemmel es a legnagyobtb károsodással járnak a mezőgazdaságra nézve. De mégis mielőtt hozzászólnék csak nagyon röviden ezekhez.a kerdesekhez,_ tisztelettel kérdezem a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy van-e Magyarországon olyan tpjdbirtokos, aki a szükséges „T^^fttóllehettarnem végzi el és ennek folytan attól lenét tar tani, hogy az ingatlan parlagon marad; van-e olyan birtokos, aki olyan gazdálkodást t oly tat, amely merőben ellenkezik az okszerűi gazdálkodással és végül van-e olyan, aki a törvényes rendelkezések megszegésével a termeles rendjét súlyosan veszélyezteti. Mert nem akarom elhinni, hogy vannak ilyenek. Ha vannak, csak igen szórványosan vannak és havannák, csak tudatlanságból, könnyelműségből vannak. A. tudatlanságot meg lehet gyógyítani azáltal, hogy esetleg a szomszéd, vagy a gazdasági felügyelő tanáccsal járul hozzá és így azok, akik nem konok tudatlanok, rá fognak jönni, hogy a célszerű és okszerű gazdálkodás mellett mennyivel több jövedelmük van. Lehet könnyelműség is. A könnyelműség ellen maga a rokonság lép fel, hiszen, a rokonság nem engedi azt a vagyont elkótyavetyélni, hanem gondnokság alá helyezi az illetőt. Ha mégis találkozunk ilyen konok tudatlanokkal és könnyelműekkel, akkor helyesnek tartom a 22. és 23. § alkalmazását. A törvényjavaslat azonban igen nagy hatáskört állapít meg éppen a felügyelőségeknek. Ismerem a felügyelőségeket, sohasem volt semmi bajom velük, nem is azt akarom mondani, hogy ők erre nem alkalmasak. De ismerek olyan fiatal felügyelőket, akik erre nem lesznek alkalmasak. Ezeknek nincs meg a megfelelő tapasztalatuk és talán, mondjuk, hogy túlságosan nagy szorgalomból fel fognak jelenteni olyanokat, akik erre a feljelentésre egyáltalában nem szolgáltak rá. Az ilyen feljelentések nem is olyan egyszerűek, mert nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy valaki nem művelte meg a földet, tehát elveszszük tőle a birtokot. Mert a földnek meg nem művelése nagyon sok körülménytől függ. Nem elégséges az,' hogy víz alá kerül a föld, azután a víz elmegy és akkor egyszereűn odajön a felügyelő és azt mondja: miért nincs megművelve? Akkor még mindig nem lehet felszántani, ha egy nagyobb területről van szó, annak felszántása igen problematikus. Elkezdi az ember a szántást, de ha nagyon erős napsütés van, ez a terület egy nap alatt olyan lesz, mint a szikla és felszántani nem lehet. így tehát az a felügyelő nem tudja megállapítani, hogy milyen felelősség terheli a földbirtokost,^ vájjon tényleg könnyelműségből, tudattanságból, vagy pedig az időjárás következményeképpen nem tudta-e megművelni a földet. Foglalkozik még ez a törvényjavaslat a tagosítással is. Legyen szabad nekem itt egy nagyon érdekes példát felhoznom. Tolna vármegyében van egy község, amely csak nemrég ment keresztül tagosításon. Ennek a község nek a tagosítás előtt v

0

lt egy kisgazdája, akinek 47 parcellában volt a földje. Ennek a 47 parcellának a bejárásához olyan utat kellett megtennie, mint a Budapest—-Debrecen közötti út. Hogy valódi-e ez a szám, azt nem tudom, a jegyző mondotta nekem. De nem is a szám a fontos, hanem az, hogy mindenesetre olyan területeket kellett bejárnia, hogy lehetetlen volt, hogy ott szakszerű és jó gazdálkodást, tudjon folytatni, mert előfordult, bármikor, bármelyik évben, hogy egyik, vagy másik parcella kimaradt. Foglalkozik ez a törvényjavaslat a fásítással is és foglalkozik a fák védelmével is. Én itt bekapcsolódom az Alföld fásításának kérdésébe- Az Alföld fásításáról egy másik alkalommal már volt szerencsém itt a felsőházban felszólalni; még ma is ugyanazt mondhatom, amit akkor mondottam, hogy az igen körülményes és igen nagy gondot okoz. A területet meg kell vizsgálni; nem elég kiadni egy rendeletet, hogy akácfát, tölgyfát, vagy cserfát kell arra a területre ültetni. Azt hiszem, a Földtani Intézetnek kellene ebbe beleszólnia és megmutatnia, hogy azon a területen milyen fa a legalkalmasabb. A fa védelmével kapcsolatban pedig szintén egy konkrét esettel szolgálhatok. Aminap voltam éppen az Alföldön saját birtokomon, meglátogattam a bérlőimet. Egy bérlővel ki mentem a gazdaságba, végigtekintettem ezen a rónán és kerestem egy körülbelül ötholdnyi negyven éves erdőt. Sehol sem találtam. Mikor az erdő helye felé közeledtem, láttam egy magában álló fát. Kérdeztem a bérlőtől, mi az a fa. Hát ott volt az a négy, vagy ötholdas erdőrészlet, —• felelte — amelyet telem télvíz idején a lakosság egyszerűen letarolt és a fát elvitte haza. Ilyenképpen nem lehet erdőt védeni semmiféle rendelettel- vagy törvénnyel sem. Az első dolog: megszerettetni a lakosság-