Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése A gazdasági elöljáró intézményének ezeket a • kétségtelenül rendkívül nehéz életkörülmé­nyek között működő úttörőit megpróbáltam a Nemzeti önállósítási Alap révén kölcsönhöz juttatni. Bár a Nemzeti Önállósítási Tanácsnál is a legnagyobb megértéssel találkoztam, bizo­nyos technikai nehézségek miatt, amelyek kö­zött elsősorban a szóbanforgó okleveles kisgaz­dák negyven évet meghaladó életkora szerepel, nagyon kevés eredményt tudtam elérni. Pedig a tárgyalt törvényjavaslat által felállítani ter* vezett minta- és kísérleti gazdaságokat a leg­könnyebben a diplomás kisgazdák birtokaiból lehetne, kifejleszteni, ha részükre a szükséges erkölcsi és anyagi támogatást biztosítanánk. , Tekintettel arra, hogy a tárgyalt törvényja­vaslat a kisbirtokok és a kísérleti gazdaságok létesítését is célozza, tisztelettel arra kérem a miniszter úr őexcellenciáját, karolja fel ezek­nek az úttörő diplomás kisgazdáknak az ügyét. Kérem, alkalmazza őket elsősorban mint gaz­dasági elöljárókat, és a nagy nemzeti célra való tekintettel hárítsa el a bürokrácia és a nehézkes ügyvitel által emelt akadályokat, amelyek az ő gazdaságaiknak mintaszerű ki­fejlesztését ezidőszerint még akadályozzák. Meggyőződéssel mondom, hogy ezekből a ma­gyar föld mellett már hitet tett, a földért ra­jongó, annak népét szerető szakemberekből ne­velhetjük ki néhányhetes továbbképző tanfo­lyamokon a legkönnyebben azokat a vidéken nélkülözhetetlen, tudományosan és gyakorla­tilag képzett irányító tényezőket, akik az ezüst- és aranykalászos gazdákkal együttmű­ködve olyan munkaerőt fognak^ képviselni, amelyre megfelelő központi irányítás mellett nyugodtan rá lehet bízni a tárgyalt törvény­javaslat végrehajtását. Nagyon fontos és nehéz feladat lesz a köz­ségi elöljárók kiválasztása is, mert az arany­as ezüstkalász megszerzése még távolról sem képesít a községi elöljárókra váró fontos munka eredményes elvégzésére. Szerény véle- | menyem szerint a legcélszerűbb volna. a r ki- j választást az életben elért munkateljesítmé­nyek és eredmények alapján eszközölni. Azo­kat az ezüst- és aranykalászos gazdákat, akik szűkebb környezetükben azonos termelésig vi­szonyok között kiemelkedő terméseredménye­ket érnek el, ki kellene tüntetni. A mezőgazda­sági termelés terén érdemeket szerzett kisgaz­dák kitüntetése kedvező hatást váltana ki, ép­pen úgy, mint Bulgáriában, ahol a király minden évben személyesen tűzi a parasztok , mellére azt az érmet, amellyel a mezőgazda­sági termelés terén szerzett érdemeket jutal­mazza. A gyakorlatban elért kiemelkedő^ ter­méseredmények évről-évre történő elbírálása egyúttal rendkívüli módon megkönnyítené . a vezetésre hivatott arany- és ezüstkalászos gaz­dák kiválasztását is. Ha azok a szakemberek, akik majd az el­bírálást eszközlik, egyúttal meg fogják állapí­tani az elért eredmények okait és azokat a szomszédos kisgazdákkal követendő példa gya­nánt megismertetik, akkor a termelés foko-. zása terén szerény véleményem szerint gyor­sabban és könnyebben lehet eredményeket elérni, mint nagy befektetéseket igénylő intéz­mények létesítésével és a különböző, egyébként nagyon fontos akciókkal, amelyeknek végre­hajtását a jelenlegi háborús viszonyok, főd eg pedig a nagy szakember- és építőanyaghiány rendkívüli módon megnehezítik Az úgynevezett sofort-programm kereté; ben bőven rendelkezésre álló szellemi és fizikai FELSŐHÁZI NAPLÓ III. 1942. évi július hó 28-án 3 kedden. 99 erőink röviden vázolt jobb kihasználására azért is kell törekednünk, mert az új építke­zésekkel együttjáró akciók forszirozása és en­nek következtében az építőanyagokban még nagyobb hiány előidézése súlyos következmé­nyekkel is járhat. Mint mérnökember, aggoda­lommal figyelem, hogy a földibirtokosok és háztulajdonosok milyen nagy mértékben kény­telenek az anyaghiány miatt elhalasztani nagy értéket képviselő épületeik tatarozását. Évente sokmillió pengő értékveszteség éri a nemzeti vagyont a tatarozásoknak az anyag­hiány miatt való elmulasztása vagy elhalasz­tása következtében. Munkaprogrammunk összeállításánál és sorrendjének megállapításánál erre a körül­ményre is tekintettel kell lennünk, mert kü­lönben egyes vonatkozásokban megtörténhetik az, hogy több indirekt kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk. Midőn egy új gaz­dasági főiskola felállítása ellen az előbbiekben állást foglaltam, nem kis mértékben ez a kö­rülmény is befolyásolt. T. Felsőház! Talán kissé hosszabban fog­lalkoztam az irányításra hivatott gazdasági szakemberek problémáival. Szolgáljon azonban mentségemül a legnagyobb magyarnak az a megállapítása, mely szerint a tudományos em­berfők mennyisége a nemzet legnagyobb ha­talma. Nagy nemzeti erőfeszítéseink idején az ő intelme kötelez bennünket arra. hogy ezzel a kérdéssel is behatóbban foglalkozzunk és mindent elkövessünk annak biztosítására, hogy a szakemberhiány ne veszélyeztesse a tárgyalt törvényjavaslat sikeres végrehajtásá,t.' A tárgyalt törvényjavaslat célkitűzéseinek eléréséhez nemcsak az szükséges, hogy szellemi munkásaink munkateljesítményeit racionáli­san kihasználjuk, illetőleg fokozzuk, hanem szükséges az is, hogy a fizikai munkát végző mezőgazdasági munkások munkateljesítmé­nyét is megjavítsuk. A kormány gondoskodott arról, hogy a mezőgazdasági munkások munka­bére a szociális követelményeknek megfelelően szabályozva legyen. Nem történt azonban ed­dig számottevő intézkedés abban az irányban, hogy a munkaadók a felemelt munkabérért minden esetben megfelelő ellenszolgáltatást is kapjanak. E tekintetben már itt a Felsőház­ban is ismételten elhangzottak panaszok. Két­ségtelen az, hogy sok vidéken megromlott a munkamorál, sok a munkakerülő és a munká­ját hanyagul végző munkás, különösen a váro­sok és az ipari üzemek közelében, ahol a de­magógia és a sokszor túlságbayitt munkabér­emelések káros hatása jobban érezhető. A munkamorál romlására mutatnak az egyre nagyobb arányokat öltő tolvajlások is, melyek a gazdákat egyéves munkájuk gyümöl­csétől fosztják meg sokszor az utolsó pillanat­ban, közvetlenül a betakarítás előtt. Ma, ami­dőn az egész világon csucsmunkateljesítmé­nyekre törekszenek, amidőn például Német­országban hat év alatt az ipari termelés terén átlag 35%-kai javították meg egy-egy munkás teljesítményét, mezőgazdasági munkásviszo­nyaink megjavítása terén is reformokra van szükség. Mezőrendőri törvényeink, úgylátszik, nem elég szigorúak ahhoz, hogy a munkásaink körében a megromlott munkamorált megjaví­tani képesek lennének, sőt egyik felsőházi tag­társunk megállapítása szerint a lopások bűn­tette olyan enyhén büntettetik, hogy a bünte­tések egyenesen felkeltik a kedvet a tolvaj-' lásokra. ! Igen t. Felsőház! Azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy mi is behatóain foglalkoz­,17

Next

/
Oldalképek
Tartalom