Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

464 Àz országgyűlés felsőházának 56. ülése Î9JW* évi december hó 19-én, pénteken. ügyi gazdálkodás ©setén nem áll meg többet az az axióma, amelyet pénzügyi bizottságunk mélyen t, előadója is említett felszólalásában, hogy az állam kiadásait a szükségletek határolják el, míg a magánháztartások kiadásait a bevételek. Háború esetén az államnak a bevételeit nem az determinálja, hogy mennyire van szüksége, hanem az determinálja, hogy szükségletei fedezve legyenek és az összes fölösleges vásárlóerőt a közönség «köréből valami módon — vagy adóval, vagy kölcsönnel — kivonja. Megtörténhetik tehát, hogy ennek következtében nagyobb bevételei vannak az államnak, mint amilyenekre a hadiszükségletek fedezésére feltétlenül szüksége volna. Felmerül akikor az a kérdés, hogy ha ezek a bevételek nagyobbak, vájjon ezeket arra használja-e fel az állam, hogy bizonyos más, nemhadi szükségleteket fedezzen belőle, vagy pedig ezekből bizonyos monetáris tartalékot létesítsen! A más, nemhadi kiadásoknak fedezésére szolgáló kiadásoknál véleményem szerint az irányadó szempontnak annak kellene lennie, hogy olyan kiadásokra, illetőleg olyan céloknak a megvalósítására, amely célok az előirányzott kiadások megtételével meg is valósíthatók, ezeket a feleslegeket igenis fel lehet használni; ellenben nagyon meggondolandó, hogy lehet-e ezeket a feleslegeket részben olyan célok megvalósítására is felhasználni, amely célokat nem lehet elérni ós megvalósítani egyedül az előirányzott kiadásokkal, hanem azokra még az ezután következő években is hasonló öszegű kiadásoknak előirányzása szükséges; mert megtörténhetik, hogyha nagyobb háborús szükséglet fog beállani, akkor ezeket a szükségleteket tovább ugyanúgy javadalmazni nem lehet és akkor tulajdonképpen az a kiadás is, amely kezdetét jelentette bizonyos cél megvalósításának, elveszett. Ezzel szemben azonban azt hiszem, nagyon is szükséges volna a feleslegekből bizonyos monetáris tartalékokat gyűjteni, mert egymagában véve az, — ami a kormánynak helyes törekvése — hogy a rendelkezésre álló vásárlóerőt — amelyet úgysem lehet a közönség ke

: zében hagyni — egy nagyszabású termelési Programm megvalósítására használja fel, valami nagyon nagy tartalékot nem rejt magában. Mert hiszen a válságok éppen abból állanak elő, hogy fogyasztáscsökkenés áll be. A háború után a fogyasztáscsökenés nálunk is beállhat és minden háborús országban beállhat, mert hiszen, ha a termelésnek az az igen nagy része, amely a háborús szükségletek^ fedezésére szolgált, a háború megszűnésével szintén megszűnik, akkor a termelés egy igen jelentékeny része pillanatnyilag megszűnt. Hogy a termelésnek ezt a részét át lehessen vezetni béketermelésrei, ahhoz bizonyos idő kell. Az átmeneti időben azonban éppen az ellenkező jelenség fog jelentkezni, mintamelylyel a háború kitörésekor és a háború alatt találkozunk, nem azzal fogunk találkozni, hogy a termelés megnövekszik és ennélfogva nagyobb a vásárlóerő a közönség kezében, hanem annak ellenkezőjével: a termelés összezsugorodik, tehát a közönség kezében kisebb lesz a vásárlóerő. Tehát hiába van nagy termelési kapacitásunk; ha & vásárlóerő kisebb, akkor ezzel a nagy termelési kapacitással előállított jószágokat a,közönség csökkentett vásárlóerővel nem tudja felvásárolni. Én azt hiszem, hogy a monetáris tartalékok gyűjtése gazdaságilag indokolt, pénzügyileg lehetséges és ezeknek alakításával még nem késtünk el és én nagyon célszerűnek^ látnám, ha mindabból a nagy megerőltetésből, amelyet az adófizető polgároknak kétségtelenül teuniök kell és amelyből kivonni úgy sem lehet magát senkinek, — hogy részben adóiban, részben pedig kölesönben minél nagyobb összegeket bocsásson a kormány rendelkezésére — bizonyos.mérvű monetáris tartalékok is gyűjtetnének; mert a kritikus időket, amelyek lehetséges, hogy megint be fognak következni, sokkal könnyebben lehet majd átélni akkor, ha tartalékok, még pedig kész monetáris tartalékok állnak a kormány rendelkezésére, mintha ezeket a tartalékokat akkor kell a gazdasági életből összeszedni. Én hiszem, hogy a kormány ezt a. szempontot sem fogja teljesen figrelmen kívül hagyni. ,A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a felsőház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik Bíró Zoltán felsőházi tag úr. Biró Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Úr! Igen t. Felsőház!' Őszintén megvallva, a pénzügyminiszter úr tegnapi beszédének bevezetése valahogy Savoyai Jenőnek azt a mondását juttatta eszembe, amit III. Károlynak válaszolt akkor

% amikor az azt kérdezte tőle, hogy biztosítva látja-e leánya trónját? Azt mondotta^ 200.000 szurony és tele pénztár jobban biztosítja Felséged leányának a trónt, mint Európa összes írott szerződései. örömmel látom, hogy a pénzügyminiszter úr maga is erre az álláspontra méltóztatott helyezkedni akkor, amikor Magyarország gazdasági jövőjét ebiben a kettőben látja biztosítva: az erős, jól felszerelt, ütőképes magyar hadseregben és az erőteljes, dolgozni tudó, fejlődőképes magyar gazdaságban. Mert hiszen az a második kitétel, amelyet Savoyai Jenő mondott: a tele kincstár, csak az állam gazdasági erejére vonatkozott és nem is vonatkozhatott másra. Nem tudok osztozni abban a meggyőződésben, amelyet éppan előttem szólott kedves felsőházi tagtársam mondott, hogy a tőkének kölcsönök útján való elvonása a vásárló erő elvonását is jelentheti. Igen jól tudjuk, hogy nagyon könnyű azokat a kötvényeket lombardíroznj és így ahhoz a vásárlóerőhöz újból hozzájutni. Egészen más eszközökkel gondoljuk mi a vásárlóerőnek bizonyos fokig való fenntartását; mert azzal, hogy a vásárlóerő háború, esetén, rendkívüli viszonyok esetén csökkenni fog és csökkennie kell, azzal valamennyiünknek számolnia kell. Hiszen a vásárlóerő búzára vonatkoztatva jelentékenyen emelkedett. Ez természetszerűleg bekövetkezik a háborúban is. A pénz vásárló erejét az állam garanciáján és biztosításán kívül csak két ok adhatja meg. Az egyik az: ha azért a pénzért meg tudom kapni azt, amire szükségem van. Ennek alapfeltétele az. hogy az a szükségleti tárgy meglegyen, tehát igen helyes a kormányzatnak az az elgondolása, amellyel a termelést akarja előmozdítani, hogy ezek a szükségleti tárgyak meglegyenek. A másik pedig az, ha a pénzre szükségem van. valamilyen feltétlenül teljesítendő kötelezettségnek teljesítésére. Én ma egyetlenegy olyan kötelezettséget tudok, amelyet teljesíteni kell a nélkül, hogy én valamit tulajdonképpen a magam jóakaratából igénybe vettem volna és

> ez az adó. A kölcsön címén elvont felesleg nincs elvonva a közönség kezéből, ez a vásárlóerő megvan és ha egyszer egy kicsit megrendül a bizalom az állam iránt, akármilyen áron kifut äz a