Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-55
Az országgyűlés felsőházának 55. ülése felismerés© és az adottságoknak, lehetőségeknek kellő, okszerű kihasználása az a cél, melyre a kormányzat tevékenysége koncentrálódik. Két körülmény van, mely a mezőgazdasági termelésbe disszonanciát visz be: az egyik az iparcikkek óriási áremelkedése, a másik a mezőgazdaság által termelt vagy tenyésztett egyes cikkek oly ármegállapítása, mely a gazdának nemcsak polgári hasznot nem biztosít, hanem egyes nagyjelentőségű elsőrendű szükségleti cikkeknél a gazda részére még az önköltséget sem biztosítja. Kövid felszólalásomnak — mert tekintettel a vita előrehaladott voltára, nem kívánom a t. Felsőház idejét hosszasabban igénybe venni (Halljuk! Halljuk!) — főle'g az a célja, hogy rámutassak arra, hogy a t. kormánynak az a szinte önfeláldozó munkája, melyet a közélelmezés terén és bizonyos vonatkozásokban — mint azt a földmívelésügyi miniszter úr legutóbbi beruházási progranimja és intézkedéseinek egész sorozata is bizonyítja — a termelés érdekében tett, eredményeiben nem lehet teljes, ha az árpolitikánál a fogyasztók érdekeinek védelme és a termelés rentabilitása között nincs meg a tökéletes összhang. A legnehezebb feladatok egyike ennek az összhangnak a megteremtése, a különböző szempontok összeegyeztetése és szerintem nem elég, ha ennél a feladatnál a földmívelésügyi miniszter úr csak konzultatív szerepet tölt be, mert az irányítás és beruházás méltányos árpolitika nélkül kellő eredményre nem vezet, hiszen ha a rentabilitás a mezőgazdaság bármely ágában megszűnik, úgy veszélyeztetve van a termelés. Márpedig, ha a termelés bármely ágában csak zökkenések állanak is be, a közellátás bizonytalanná válik. Bármennyire átérzem annak a törekvésnek a jogosultságát, mely a nehéz helyzetben levő fogyasztó javára minél olcsóbb árakat igyekszik biztosítani, véleményem szerint mégis kisebb baj az, ha valamivel drágább az elsőrendű szükségleti cikk, mintha a termelés vagy tenyésztés visszafejlődése folytán áruhiány következik be. Mivel meggyőződésem, hogy helyes árpolitika nélkül a termelésben kiszámíthatatlan következményekkel járó eltolódások köve'kéznek be, szükségesnek tartom, hogy a termelés folytonosságáért felelős földmívelésügyi miniszter úr az őstermelés minden vonalán az árak megállapításánál neosak véleményező legyen, hanem nagy hivatásához méltó súllyal szólhasson bele az árszabályozásba és ezekre az árakra vonatkozó rendeletek a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértoleg. nem pedig csak meghallgatása után adassanak ki. Igen nagy tisztelettel viseltetem a közélelmezési miniszter úr és az árkormánybiztos úr személye és szakértelme s a közélelmezési miniszter úr őexcellenciárjának közismert nagy szervezőképessége iránt és meg vagyok arról győződve, hogy a meglevő javak helyes és igazságos elosztása, ami voltaképpen a közélelmezés hivatása, nála jobb kezekben nem is lehetne, mert bölcsesége^el, jóindulattal és kellŐ eréllyel irányítja kczélelmezésünket. Szerény megjegyzésem nem is a közélelmezésre, hanem az árpolitikára, a termelés folytonossásrának biztosítására és ezáltal a közélelmezés folytonoságára vonatkoznak. Mindenekelőtt a talán legaktuálisabb kérdéssel, a zsírkérdéssel kívánok röviden foglalkozni. Amióta a hízott sertés ára^ maximálva van, a hizlalás minden egyes sertésnél ráfizetéssel jár. Ez olyan közismert tény, hogy ada1941. évi december hó 18-án, csütörtökön. 427 tokkal csak akkor támasztanám alá, ha ezt a megállapításomat bárki kétségbevonná. Ahhoz sem férhet kétség, hogy ez az állapot, amely igen hosszú ideje tart, sertésállományunkat csökkentette, dacára azoknak a nagyon helyes intézkedéseknek, amelyekét az igen t. földmívelésügyi miniszter úr sertésállományunk megóvása érdekében tett. örömmel olvastam az újságokban Lossonczy István államtitkár úrnak az Omge.-ben tett nyilatkozatát, amelyben a mezőgazdasággal kapcsolatos helyes árpolitikáról, az árak emelkedéséről és olcsóbb iparcikkekről szólt. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban arra kérem az igen t. kormányt, hogy az államtitkár úr által bejelentett intézkedéseket oly gyorsan tegye meg, amint az egyáltalán lehetséges, mert — hogy a hízott sertés kérdésénél maradjak — a gazdasági élet nem egy-két évig, hanem két hónapig sem bírja el nagyon súlyos következmények nélkül egy elsőrendű közszükségleti cikk kitenyésztésének a sorvadását. Az államtitkár úr bizonyára jól tudja, hogy a hizlalás minő nagy mértékben csökkent, és hogy a mai árpolitika a visszaéléseknek minő tömkelegét teremti meg. Ezeknek a visszaéléseknek erkölcsileg romboló hatásuk volt. A zsírellátás szempontjából természetesen nem voltak károsak. A soványsertés árámak újabb megállapítása nézetem szerint a legsürgősebb feladat. Nem akarok visszaélésekről szólni, csupán azt a tényt kívánom megállapítani, hogy ma a soványsertést maximális áron csak kivételesen lehet venni. Természetesen rekvirálással meg lehet oldani a kérdést, de nincs veszélyesebb dolog, mint a méltányos áron alul történő rekvirálás, mert ez a tenyésztésnek megölője. Ma még azoknak a nagy veszteségeknek ellenére, amelyek sertésállományunkat érték, hivatalos adatok hiányában, de az ország több vidékét ismerve, megítélésem szerint van annyi soványsertés, amelynek felhízásával a mai háborús fejkvótát biztosítani tudnók. A kivételesen rossz tengeri termés ellenére pedig bizonyára van annyi takarmánvunk, amennyivel ezt az állományt felhizlalhatjuk, mert ha nem lenne, akkor a kormány bölesesége bizonyára korlátozta volna a sörgyártást De ha van is sovámysertés és van is takarmány, a hizlaláshoz közel félév kell. Azért Lossonczy államtitkár úrnak a helyes árpolitikára vonatkozóan az Omge.-ben tett nyilatkozatára azt vagyok kénytelen mondani, hogy periculum in mora. Legyen, szabad néhány szót a burgonyakereskedésről is szólnom. A burgonya árát a múlt évi árnál olcsóbban állapították meg, holott azóta az iparcikkektől a munkabérekig minden jelentékenyen drágult. Ezt a helyzetet a most legutóbb megjelent rendeletet csak némileg enyhíti és én azt hiszem, hogy különösen a kistermelőknél ez az ármegállapítás nem segíti elő a burgonya racionális felhasználását, már pedig a burgonya termelését <nézetem szerint minden kormányzati intézkedéssel elő kell segíteni, mert a burgonya ugyanolyan területen tápértékben legalább f kétszerannyit nyújt, mint amennyi a kenyérmagvak holdankinti átlagos tápértéke. Azért hívom fel erre a t. kormány figyelmét, mert kellő eszközökkel igen nagy mértékben fel lehet y emelni a burgonyatermést, amire szerény nézetem
