Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

428 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 19^1. évi december hó 18-án, csütörtökön. szerint az elkövetkező esztendőben igen nagy szükség lesz. De felhívom az igen t. kormány figyelmét ari*a is, hogy nézetem szerint, amennyiben az : általában magas állatárakkal a gabonaárak nem lennének összhangban, akkor tisztán policiális intézkedésekkel aligha lehetne a szemtermelés helyes felhasználását oly mértékben biztosítani, aminő mértékben azt a helyzet megkövetelné. De nem akarom a felsőház idejét tovább is igénybe venni. Felszólalásommal főleg az árpolitika esetleges tévedéseinek óriási következményeire kívántam rámutatni és bízom abban, hogy t. kormány bölcsesége meg fogja találni a módot arra, hogy a termelés folytonosságát a gazdasági élet minden vonalán biztosítsa. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és tavs.) Elnök: Kíván-e még valaki általán osiság'ban a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni többé senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Reményi-Sehneller Lajos pénzügy miniszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az általános vita befejeztével röviden reflektáljak néhány felszólalásra. Hangsúlyosom: röviden, mert az idő nagyon előrehaladott, és viszont a szándék az, hogy az általános vita ma végetérjen és holnap már a részletes tárgyalásra térhessünk át. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálásan megköszönöm azt az érdeklődést, amelyet a költségvetés iránt tanúsítani méltóztattak és azokat az értékes felszólalásokat, amelyek a vita során elhangzottak. Kétségtelen, mélyen t. Felsőház, hogy egy nagyvolumenü költségvetéssel állunk szemben. A 3256 milliós kiadás olyan szám, amely az első pillanatra meglepi és gondolkodásra készteti az embert, különösen akkor, ha összehasonlítjuk az 1941. évi költségvetés számaival. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez a két szám összehasonlíthatatlan, mert az 1941-es, most folyó év költségvetése az erdélyi és keletmagyarországi területek visszacsatolása előtti államterületre vonatkozott, míg az 1942. évi költségvetés már a visszacsatolt keletmagyarországi és erdélyi területek igényeit is magában foglalja. Nem foglalja azonban magában még mindig a költségvetés a visszafoglalt- délvidéki területek költségvetését, mert arra természetszerűen idő már nem volt, hogy ezt beledolgozzuk a költségvetésbe, úgyhogy ez az előttünk fekvő költségvetés sem a múlt költségvetéssel nem hasonlítható össze, sem nem szabad a mai magyarországi területet a szemünk elé képzelnünk, amikor a költségivetéssel foglalkozunk, mert annak viszont az egyik része hiányzik belőle. A leglényegesebb, ami ebből következik, az, hogy az erdélyi és keletmagyarországi visszacsatolt területek igényei is bennfoglaltatnak a költségvetésben s ennek természetesen lényeges emelkedést kellett okoznia. Nem kívánok most részletesen rátérni azokra az egyéb r tényekre, amelyek a költségvetés emelkedését ezenkívül okozták, csak utalni akarok arra, hogy a honvédség igényei is természetszerűen emelkedtek, a szociális kérdések között is^ volt több olyan, amely megoldandó volt és amelynek fedezetét a költségvetésbe be kellett állítani. Utoljára hagytam talán a legfontosabbat: a termelés javítása, emelése érdekében is jelentős összegeket kellett felvenni a költségvetésbe. Ezek a főbb okai annak, hogy ilyen nagy volumenű költségvetés fekszik a mélyen t. Felsőház előtt. Ez a költségvetés nagy erőfeszítéseket kíván a nemzettől. Nem hiszem azonban azt, amit egyes felszólalt urak mondottak, mintha ez maximális erőkifejtés lenne, vagy különösen hogy túl lenne dimenzionálva, túl lenne feszítve már az ország teherbíróképessége. Mi nagy feladatok előtt állunk. Ezeket a nagy feladatokat csak akkor tudjuk megoldani, ha erőnket megefszítjük és már előre gondolunk arra, hogy bizonyos tartalékokkal is rendelkezzünk. Ugylátszik, a mélyen t. Felsőházban mindenkivel egyetértünk abban, — a felszólalt felsőházi tag urakkal legalább is — hogy tartalékokra van szükségünk, azonban a tartalékok minneműsége tekintetében különbség van köztünk és a felszólalt felsőházi tag urak között is. Ha jól értettem, a feszólalók egy része inkább készpénztartalékokra gondolt, vagy pedig arra, hogy kisebb adóztatás révén az egyes embereknél maradjon adótartalék. A magam részéről nem tudok osztozni ebben a felfogásban. A tartalékot én két irányban látom. Az egyik tartaléknak a gazdasági élet erejében kell meglennie. Azért szándékozunk a mezőgazdaságot lényegesen fejleszteni, hogy többet és jobbat termeljen, hogy megerősödjék; azért szándékozunk az ipart fejleszteni — és e tekintetben is megfelelő áldozatokat kívánunk hozni — hogy az ipar erős, teherbíróképes és az országban decentralizált legyen, mert ezt rendkívül fontos kérdésnek tartjuk. Ha ezekben az irányokban haladunk — és a költségvetés ezt lehetővé teszi — akkor olyan erőtartalékot gyűjtöttünk, amely nemcsak szellemi erőtartalék, de mindenesetre igen erős anyagi tartalék is és amelyet sokkal többre becsülök, mint ha a bankoknál jó néhányszáz millió pengő készpénztartalékunk volna. A másik nagy erőtartalék, amelyet immáron 46 hónapos pénzügyminiszterségem alatt mindig a legfonosabbnak tartottam, a magyar nemzeti hadsereg. (Ügy van! Ügy van!) A hadseregnek erősnek, a modern kor követelményeinek megfelelően, tökéletesen felszereltnek kell lennie, mert csinálhatunk gazdaságpolitikát, szociálpolitikát, előmozdíthatjuk a közegészségügyet, csinálhatunk kulturális politikát, vagy amit akarunk, nélkülözhetetlen az erős hadsereg, amely a minden oldalról jövő támadás ellen megvéd. (Ügy van! Ügy van!) Azt szokták mondani — ez a régi felfogás, — hogy a hadseregre költött pénz improduktiv kiadás. Azt hiszem, a legutóbbi három esztendő magyar történelme megmutatta, hogy a hadseregre fordított kiadások produktiv kiadásaink voltak. Meggyőződésem, hogy ha ez a hadsereg nem lett volna itt olyan állapotban és olyan felszereléssel, mint amilyennel volt, akkor soha területeket vissza nem szerezhettünk vona. Ebben látom tehát én a két tartalékot ami szükséges: az ország gazdasági erejében és egy erős, modernül felszerelt hadseregben. El tudom képzelni, hogy ilyen erős hadsereg és ilyen erős gazdasági élet, ha egyáltalában bekövetkezik — hitem szerint nem következik be, de ha bekövetkezik — azt a nagy gazdasági krízist, amely még talán külpolitikai vonatkozásban is bizonyos irányban feszültségekre vezethet, letudja vezetni., annak is ellen tud állani és el tudja hárítani. Nekem tehát az az érzésem, hogy helyesen jár el az országgyűlés, amikor a tartalékokat nem kész-