Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

426 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 19 Ul. évi december hó 18-án, csütörtökön. lamennyi, de most már jó volt a jó Istennek a segítsége, hogy idáig napfényes időt adott, mert ha lyukas is volt a cipő, vagy a bakancs, a víz nem folyt bele. De mi lesz, ha most a nehezebb és hidegebb tél bekövetkezik?' Pedig a mezőgazdaságnak sem télen, sem nyálon megállni nem szabad, ha mindjárt azt mondják is, hogy télen a magyar paraszt pihen. Nem pihen, akkor is van munkája, ami elmaradt nyárról, az eltörött holmijának megjavítása, a kosarak befonása, stb., az állatokat pedig télen is^etetni kell, azt nem lehet elodázni. A honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának igazán köszönetet mondok azért a lábbeliért, — ha csak parányi mennyiség is. volt — amit az egyes mezőgazdasági kamaráknak juttatott, mert ebből mégis látja a ma°yar falu, hogy szeretettel gondol rá a honvédelmi niszter úr is és juttatott elhasznált bakancsokat, ha bizony csak fehérhollóképpen is. Mert bizony a Felső-Dunántúlon egy-egy községre egy-egy pár ilyen bakancs esik. A négy vármegyében 1320 községünk van és 1200 pár bakancsot kaptunk. (Mozgás.) De mégis elismeréssel vagyok érte, mert megértéssel van a honvédelmi miniszter úr abban a tekintetben, hogy segíteni akar, ha mindjárt csak egy párral is, A közellátási miniszter úr ő nagyméltóságához a lábbelivel kapcsolatosan volna egy kérésem. Nagyon helyes, hogy talpbőrt utalnak ki és az a 30 deka talp a férfilál'bélire megfelelő, de már a 20 dekás talp, amit a női cipőre utalnak ki, kiegészítésre szorul. Tessék ezt vagy 25 dekára, vagy 30-ra kiegészíteni. Az a csizmadia ugyan ráveri a talpat a női lábbelire, de ha nedves az idő, egy óra alatt bedagad és válik le a talp. Méltóságos Felsőház! A sertéslevágásnál is van egy kérelme a magyar falunak. A rendelet kimondja azt, hogy száz kilón aluli sertést levágni tilos. A nagybirtokos is, de mi kisemberek is nagyon jól tudjuk, hogy az a sertés bizony néha nem hízik meg. Vagy nincs a gazdának annyi etetnivalója, amíg egy mázsáig fel hízik, vagy valami más okból nem tudja tovább hizlalni és bizony 80 kilós súlyban is leöli. Kimondja azután a rendelet, hogy 11 kiló zsiradék minden személynek kijár. Már most, ha ő nem tud több sertést leölni, mint azt az egy 80 kilósat és ebből 3 kilót le kell neki adni közélelmezésre és akkor egy öttagú vagy négytagú család ebből a 11 kiló zsiradékot nem kapja meg. Nagyon szeretnék megnyugtató választ kapni a közellátási miniszter úrtóL mert olyan hírek is terjedtek el, hogy az, aki sertést vág, zárjegyre egyáltalában nem tarthat igényt. (Ellenmondások-) Az is tudva való, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó egyéneknek a szalonnája is benne van éhben a 11 kilogramm zsiradékban. Méltóságos Felsőház! A magyar falvak lakossága, amely kemény munkával van elfoglalva, ezt a szalonnáját a nyári szezonra szokta eltenni, hogy nyáron legyen neki addig, amíg gyümölcs nincsen. De most már nincsen, mert leöli disznaját, de szalonnája nincsen. Enynyire tehát már mégsem volna szabad elmenui, mert ha a munkás, az a mezőgazdasággal foglalkozó egyén abba a helyzetbe jut, hogy nem tudja munkáját teljesíteni, ez azonos azzal» mintha katonaságunk nem teljesítené a rábízott feladatot, hiszen mindegyik harcol, az egyik a kenyérért, hogy a közellátás meg ne akadjon, a másik pedig azért, hogy a bolsevizmust le tudjuk küzdeni és nyakunkról el tudjuk távolítani. Nekünk, magyar mezőgazdáknak tehát, ha én ezt mint kisember mondom is, aki csak egy porszeme vagyok annak és egy kis rész vagyok is a nagy mezőgazdasági érdekeknek a láncolatában, össze kell fognunk és meg kell mentenünk a mezőgazdaságban dolgozó munkást a közélelmezés terén is, mert ha a magyar mezőgazdasági munkást a közélel; mezes terén megmentjük, akkor a gazdasági munka folytonossága, a gazdasági munka elvégzése sokkal tökéletesebb lesz. Erre pedig rá vagyunk utalva és ha rá vagyunk utalva, kötelességünk, hogy a munkások megélhetése biztosítva legyen. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Remélem, hogy a közeilátási miniszter úr ő nagyméltóságának a kontingens-elosztása talán megenged bizonyos könnyítést^ a falu iránt és a munkások iránt is érző szíve is talán meglágyul, hogy annak a dolgozó magyar munkásnak fejadagját, szalonnáját valahogyan jobban pótolja és akkor a magyar falvak lakossága is meg fog nyugodni. Én az 1942. évi költségvetést abban a reményben fogadom el, hogy a jövőévi költségvetés tárgyalásánál ezeik a közélelmezési zavarok már eltűnnek, — amit adjon meg a mindenható Isten — hogy mindenki szabadon és boldogan örvendezhessen egy jobb jövőben. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik báró Bottlik István ő méltósága. Báró Bottlik István: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Azoknak a nagy feladatoknak, amelyek elé a világháború Magyarországot állítja, a nemzet csak minden erkölcsi és anyagi erőinek koncentrálásával felelhet meg. Ezek között a feladatok között a honvédelem és a termelés szempontjai a legsarkalatosabbak, mert a magyar nemzet legelső és legnagyobb célkitűzése a nemzet • büszkeséget képező honvédségünknek továbbfejlesztése, mellyel azonban párhuzamosan kell haladnia a termelésnek, mert ez a két kérdés egymással a legszorosabban összefügg. Nemcsak a hadviselésnek, hanem a termelésnek is vannak úgy anyagi, mint lelki előfeltételei. A lelki feltételeket csakis a magyar lélek öröklött sajátosságainak a figyelembevételével biztosíthatjuk. Az igazságosság, az egyenlő elbánás, a jóakarat, mely a t. kormány minden megnyilatkozásából kicsendül, jórészt biztosítja az eredmémyes termeléshez szükséges atmoszférát. Az egyenlő elbánás bizonyossága a magyar lélekre nagy kiegyenlítő és nehéz időkben sokszor kibékítő hatással van. De t. Felsőház, ilyen időkben azok, akik anyagilag erősebbek vagy hatalmasabbak, progresszív kötelességgel tartoznak. Mert ahogyan van progressziv adó, úgy van progressziv kötelességteljesítés is. Ami a termelés anyagi feltételeit illeti, ez az őstermelésnél, mellyel röviden foglalkozni kívánok, túlnyomó részben biztosítható. A többtermelés a gazdaságpolitikának, az. intézményeknek és a gazdasági nevelésnek egész kiterjedt rendszerét tételezi fel. Ehhez tehát nemcsak nagyszabású befektetések, hanem mindenek felett idő és a gazdasági élet teljes stabilitása kell. A háborús viszonyok között a termelést előmozdító árpolitika, a t. kormány által eszközölt igen helyes és n,agy jelentőséggel bíró beruházások, a pillanatnyi szükség