Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

4â4 Âz országgyűlés felsőházának 55. ülés Gyermekpótlékot is kap!) A pótdíjak és az illetékek kérdésén kívül le kell szögeznem azt, hogy munkásainknak, valamint a magyar iparosságnak általánosan az az elgondolása, hogy megvolna a lehetőség arra, hogy az államot is tehermentesítsük, úgy, hogy hozzuk be a hadmentességi adót, ami nem volna egyéb, mint nagyohbösszegű pénzzel rendelkező improduktív zsidók megterhelése, vagyis annak megváltása, hogy életük biztonságban van. Feltétlenül szükséges ez azért, mert 'biztosítva vannak a hevonulástól. . A melyen t. felszólalók kijelentették, hogy a nemzetköziséget feltétlenül ki kell küszö • bölni a magyarság testéből és ezt csak úgy lehet kiküszöbölni, mint ahogyan ez katonai téren is megtörtént. A zsidó egyáltalában nem alkalmas magyar katonának. Kiküszöbölték őket, nem öltöztették be. De ha ezt megcsinálták, elvártuk volna azt is, hogy vállalják a hadmentességi adót. Ebben az esetben a magyar katonák itthon maradt hozzátartozóinak a segélyezése százszázalékosan biztosítható volna. Jankovich mélyen t. felsőházi tag úr felszólalásában azt mondotta, hogy a mezőgazdasági munkásoknak nagyszerű, jó a keresetük, ellenben súlyos hibáik vannak, mert keresetük javarészét italra költik és nem ruházkodnak. En ugyan az ipari munkások részéről szólalok feli de a mezőgazdasági munkások nevében nem hagyhatom ezt szó nélkül. Szerettem volna, ha Jankovich felsőházi tag úr ezt csak egyesekre értette volna. Mert így általánosítva kellett értenem» már pedig általánosítani nem lehet. A vezető osztályok részéről is történnek kilengések és nem szabad, hogy mi, munkások, általánosítsuk ezt a vezető osztályokra. Ha ez itt nem történik meg, ugyanígy kérem, hogy a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag se legyen ez általánosítva, mert bármennyire fordul is közöttük elő olyasmi, hogy isznak és nem ruhára költenek, a mindennapi kenyeret asztalunkra mégis csak Ők termelik. (Gróf Andrássy Mihály: Félreértés volt!) Purgly felsőházi tag úr részéről történt az a kijelentés, hogy a 800.000 dolgozó ipari munkás között 400.000 olyan mezőgazdasági munkás van, aki ott hagyta a mezőgazdaságot, bevouult az iparba, a nagyvárosokba és hogy a háború elmúlása után elkövetkezendő ipari dekonjunktúrában az államnak egészen biztosan rengeteg baja lesz ezzel a 400.000-nyi volt mezőgazdasági munkással. Merem állítani azt, hogy a háború után, — amely háború a győzelem jegyében indult meg és azzal is kell, hogy befejeződjék, adja Isten minél hamarabb — az építőmunkának meg kell indulnia, már pedig az építőmunka megkezdésével még nagyobb munkáslétszámra lesz szükség, mint most, amikor a háború elején 800.000 ipari munkás van alkalmazva. Méltóztassék megengedni, hogy az egyesületekről szóljak egy pár szót. Meg kell állapítanom, hogy mi mint nemzeti alapra áttért munkások érezzük azt, hogy mi, magyarok nem is tömörülhetünk más egyesületbe, mint nemzeti egyesületbe. Meg kell állapítani azt, hogy túlságosan sok az egyesületünk és ez nem szolgál egyéb célt, mint a magvar munkástömegnek alkotóelemeire való felbontását. Mi azt kívánjuk, hogy állami ellenőrzés alá kerüljünk és minden egyes munkásszervezet nemzeti alapon működjék. Ne legyen kitéve annak egyetlenegy egyesület sem, hogy az állam nem tudja Í9Jfl. évi december hó 18~án, csütörtökön. \ ellenőrizni és hogy bizony még a mai napig is ! hallhatnak bizonyos sarkokban nemzetközi suttogó propagandát. Kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt küszöbölje ki, feltétlenül adja meg az ellenőrzés lehetőségét. (Gróf Erdődy Rudolf: Megvan az ellenőrzés!) Az ellenőrzés megvan, de azért a nemzetköziség mégis csak megnyilvánul különösen a nagyoíbb százalékban zsidó városokban. Az egyik városban, ahol 83%-a a munkaadóknak zsidó, igenis minden nap megmagyarázzák a rádió jelentést az ott dolgozó magyar munkásoknak, ezek tehát félre vannak vezetve. A magyar rádiótól pedig azt kérném, — ha ez lehetséges — hogy minden ebédszünetben adjanak tíz-tizenöt percig magyar hanglemezeket, valamint a magyar vezetők egy-egy idézett mondatán keresztül figyelmeztessék a magyar munkást állandóan, az úgynevezett magyaros célkitűzést feltétlenül plántálják bele ezen keresztül is. Kérném a vidéki városokban a népfürdők építésének rövid időn belüli befejezését. Vannak 70—80.000, sőt 100.000 lakossal rendelkező erdélyi városok is, ahol hozzáfogtunk a népfürdő építéséhez, de bizony nehéz volt a cement- és a gömbvas beszerzése. Megállapítottuk, hogy Budapesten sikerült bérházakat tető alá hozni, ezeket a középületeket azonban nem tudtuk fedél alá hozni, habár akartuk és feltétlenül szükséges, mert a népi rétegeknek 360 napon keresztül egyáltalán nem adatik meg, hogyniegfürödhessenek. Én minden egyes minisztérium költségvetését teljes százalékban magamévá teszem és elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Mészáros István felsőházi tag úr. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a felsőházi költségvetési vitában elhangzott felszólalásoik után csekélységem is rövid vonásokban elmondhassa (Halljuk! Halljuk!) a magyar falu, a magyar földdel dolgozó munkásság érdekében mindazt, amit a magyar falu és a magyar nép dolgozói kívánnak. Nagy örömmel hallgattam a költségvetési vitában a legelső felsőházi beszédet Schandl Károly ő nagyméltósága részéről, nagyon örvendtem Papp Kálmán ő méltósága, Va y kegyelmes úr beszédeinek, mert a családi élet szentségéről, a családi tűzhely fontosságáról beszéltek. Mindig állítottam azt és állítom ma is, hogy ahol a család meg van bolygatva és a családi tűzhelyben nincs nieg a megelégedés, ott az emiberek soha jó hazafiak nem lehetnek. (Igaz! Ügy van!) A jó hazafinak jó kereszténynek is kell lennie és ha jó keresztény valaki, akkor bizonyára megtaláljuk benne a jó hazafit is. Méltóztassék megengedni, hos:y kijelentsem: a családi élet szentségének fejlesztéséhez a magyar kormányzatnak is hozzá kell járulnia. Bár elismerem, hogy megvannak a családvédelmi törvényeink és ezek révén adtak és adnak is sok segítséget a mezőgazdasági munkásságnak és a többi rászorultaknak, mégis az a nézeteim, hogy amikor a bajbajutott mezőgazdasági munkásnak segédkezet nyújtunk, a családhoz kell visszamennünk. Azok a fillérek, amelyeket a Családvédelmi Alap révén kapnak, nem ugyanazt jelentik, mintha az a munkás megfelelő munkaalkalmak esetén azt a pénzt sajátmaga tudia családja számára megkeresni. (Ügy van! Úgy van!) Én az eke szarvát fogó és forgató, a kasza nyelével dolgozó ember vagyok, aki a falun élek és a falu erkölcsi életét látom. Saj-