Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése nálattal kell megállapítanom, hogy a falusi életben napról-napra pusztul a családi élet szentsége. Szomorú jelenség ez. Eltem én már a régi boldogabb idókban is és most azt kell mondanom, hogy a kormányzatnak elsőrendű kötelessége a családvédelmet fokozni és ha kell, a plébánosok segítségével, de magasabb fokra kell emelni a falusi nép között az erkölcsi nevelést. Nagyon helytelen intézkedés a falun a vasárnapi munkaszünet elrendelése. Ez kétélű dolog, mert az egyik ember dolgozik, a másik pedig azt mondja, hogy ő megtartja vallásának a parancsait. Én kijelenthetem, hogy az utóbbi rendszerint nem marad hátrább a munkában sem, hiszen könnyen lehetséges, hogy aki vasárnap dolgozik, az a hétfőt, a keddet vagy a hét valamelyik másik napját elhenyéli, Az első feladat tehát a családvédelem fokozása. Akár törvényhozási intézkedések révén, akár szociális alapon meg kell könnyíteni a családok gyermeknevelési gondjait. Mert a mai nehéz időkben, amelyek fölénk tornyosultak, azok a kisexisztenciák hazafias kötelességet teljesítenek a gyermekneveléssel. A nyugati végeken nincsen egyke, de ha az a családapa gyermeket nevel a honvédelem számára és gyermekeit odaadja a honvédségnek, akkor, véleményem szerint, az államnak segítő kezet kell nyújtania feléje, ha számára gyermekeinek felnevelése gondot okoz. Vegyük például a közalkalmazásban lévő kisfizetésű embereket, mondjuk az útkaparókat, stb. Ezek egész nap, reggel hét órától estig dolgoznak azon az állami országúton vagy megyei úton havi 70 pengő törzsfizetés mellett. Gondolják meg, mélyen t. Felsőház, akinek két vagy három gyermeke van, annak a számára megélhetése ez a 70 pengő, fel tudja-e nevelni ebből gyermekeit? Nem tudja, méltóságos Felsőház. Gondot kell tehát fordítanunk arra, hogy ne csak beszéljünk a családvédelemről, hanem ehhez a lehetőségeket, a megélhetést is biztosítani kell. Be tovább megyek. Van a magyar falunak egy kívánsága. A magyar falu a mai nehéz időkben feláldozza munkáját, feláldozza mindenét, de mégis van egy kérelme. Nagyon rosszul hat a faluban a törvényeknek és rendeleteknek az a tömege, amely nap-nap után jelenik meg úgy, hogy egyik rendelet a másikat éri. A magyar falu így nem tudja megérteni, hogy mi és hogyan van ezekben a rendeletekben. Az egyik rendelet ki, a másik be. Méltóztatnak tudni, a magyar falun úgy van az. hogy ha például valaki meghall egy rendeletet, továbbrnondja és talán felfelé vagy lefelé kerekíti, úgyhoíry végtére az a falu összekavarodik, szélsőséges zughírek keletkeznek. Nagyon kérem ezért a kormányzatot, hogy legalább a falura kimenő rendeletek világosak és egyszerűek legyenek, (Éélénk helyeslés.) hogy az a magyar falusi ember teljesen megértse és ne kelljen neki még a szomszédba se átlépnie azért, hogy mi is van abban a rendeletben. Ha vannak is ezen a téren nehézségek, a nehézségeket le is lehet küzdeni és jóakarattal igen sokat el lehet érni. Most az a helyzet, hogy a legtöbben azt mondják: a rendeletet hallottam, de nem értettem és ezért akárhányszor talán a bíróság elé kerü laz illető. (Ügy van! — Egy hang: A jeayzö megérti! Neki kell megmagyaráznia!) Akárhányszor a jegyző sem érti meg. (Élénk derültség. — Felkiáltások: Igen sokszor!) A magyar falu tisztában van azzal, hogy a magyar honvédséget elsőrendűen el kell látni és legelső feladatának tekinti, hogy a honvédig, évi december hó 18-án, csütörtökön, 425 ség. megkapjon mindent, ami szükséges, mert t tudja, hogy a honvédség az első. (Ügy van! Ügy van!) A magyar falu áldozatot is hoz a magyar honvédségért, ide viszont azt kéri, hogy a nehéz mezőgazdasági munkában eltöltött időkben ő is megkaphassa a munka által kiadott erő viszonzását, vagyis az élelmezést. Nem akarok itt hosszasan foglalkozni a közellátási miniszter úr kiadott rendeletével, de miután a felsőház igen t. tagjai csaknem egytől-egyig foglalkoztak a közellátással, de mégis engedjék meg, hogy röviden, dióhéjban összefoglalhassam és a közellátási miniszter úr elé terjeszthessem a falu kérelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérelem a következő: Sokszor halljuk, akárhány szónok mondta itt: a munkások. Nekem hozzá kell tennem, hogy a magyar földnek munkása a törpebirtokos és a kisgazda is. Az a törpebirtokos és az a kisgazda feleségével, gyermekeivel maga dolgozza meg azt a földet, amely neki adatott. A közellátási miniszter úrnak van egy rendelete, — csak röviden ismertetem — amely azt mondja, hogy az erős munkával foglalkozó egyén 250 kilogramm gabonát kap, de a nő hiár 200 kilogrammot. Méltóságos Felsőház! A feleségem ugyanazt a munkát végzi, amelyet én; miért kell neki 50 kilóval kevesebbet kapnia? Ma én itt vagyok a törvényhozásban, de a feleségem odahaza trágyáz és szánt; nem illeti meg tehát az, ami a férjét megilleti? Nem tudom megérteni, miért van ez így. Megérteném azt, ha azt mondanák, hogy a 12 éves gyermek kapjon 200 kilót, vagy kapjon 180 kilót, de amikor a mezőgazdaságban a nők a mi oldalunkon ugyanazt a munkát végzik, amelyet mi, nem tudom megérteni, miért kapnak kevesebbet. Tovább megyek. A magyar törpehirtokosnak és kisgazdának, akinek az a hivatása, hogy szemes gabonát és tejet termeljen, álla; tot és baromfit tenyésszen, sajnos, a mostani helyzetben a kiőrlési arányok miatt nem áll rendelkezésére annyi takarmány, hogy állatot, sertést, baromfit tenyésszen és tejet termeljen. Régebben vettünk korpát, vettünk erőtakarmányt, de ma nem áll rendelkezésünkre. A mi községi tejszövetkezetünkben már 50 százalékkal esett a tejtermelés, pedig az egyik fődolog az országban az, hogy a tejtermelés fokozódjék és minél több tej legyen, mert^ a mai viszonyok között még a tej a legolcsóbb néptáplálkozási cikk. Most. aműikor látom. hogy a mostani eljáró közegek, az elszámoltató községek a tejtermelésre, a sertésekre éppen, hogy csak valamit adnák, ezzei az egész vonalon csökkenés és élelmiszerhiány fog bekÖA^etlkezni. Én^ tehát arra, kérném a közellátási miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy az állattenyésztésre, a tejtermelésre, a sertéstenyésztésre és a baromfitenyésztésre, a mezőgazdaságnak erre a négy fontos ágára fordítson gondot és segítse elő, hogy azok a kis falusi emberek összeállhassanak szövetkezetekbe és legalább a szövetkezetek útján megkapjanak valamit, ha megkaphatnak, másrészről pedig, ha meglévő (készletük van, azt hagyják meg nekik állataik etetésére, . hogy tovább tudjanak a köznek is termelni. Méltóságos Felsőház! Sok minden esik itten latba. Aki mezőgazdasággal foglalkozik, akár nagybirtokos, akár törpebirtofkos, akár kisbirtokos, mind nagyon jól tudia, hogy az "a mezőgazdasággal foglalkozó egyén rossz lábbeliben télvíz idején, ősszel nem tud járni. I (Ügy van!) Elismert dolog, hogy nyári időben mezítláb jár. és bizony ezt teszi férfi, nő, va-