Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 19 U. évi december hó 18-án, csütörtökön. 415 ket yagy pártérdekeiket munkálják vagy elősegítik, ás a közösségnek, a népközösség gondolatának lelkét, lényegét, a közös áldozatra való készségét nem igen hangoztatják, vagy nem igen akarják. Pedig ez a lényeg. És ha ez a lényege, akkor nem is új dolog ez a népközösség, akkor tulajdonképpen nem más, mint egymás terheinek viselése, egymásért való áldozathozatal az igazi keresztény felebaráti szeretet és ennek a keresztény felebaráti szeretetnek megvalósítása cselekedetekben és reformokban. Ez az igazi szociális haladás. Ha pedig vannak olyanok, akik sokalják a szociális reformokat, lehetetlenség itt a felhőházban ezeknek igazat adni. Nem sok az a szociális reform, amelyet a kormány az elmúlt esztendőkben megvalósított, sőt azt mondhatnám, hogy több az a feladat, amely a kormányra még hárul. Itt csak egy-kettőt említek meg: az Oti. reformját^ azután fokozatosan, okosan és bölcsen a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosításának kiépítését, azután a hivatásrendiség alánján a munkakamsrák megalkotását, a munkaközvetítés államosítását és rendezését, a szakszervezetek felszámolását. Mindezek olyan reformok, amelyek szükségesek s a legtöbb közülök bizony sürgős. Igen t. Felsőház! Széchenyi Istvánra sokszor hivatkozunk- Ha mindazokat a szavakat, amelyeket az ő dicsőségére jubileuma alkalmával elmondottak, tettekké váltanák, akkor a belső front ugyancsak megerősödnék. Hadd idézzem én is egyik mondatát a szociális reformokra vonatkozólag. Ezeket mondotta (61 vassá); »Hazánkban mindenkinek vagy legalább a lehető legnagyobb résznek gyomra, feje és erszénye ne legyen üres, sőt kiki magának több-töhb életjavakat és kellemeket szerezni iparkodjék, de azokat fáradozása után minden hihetőséggel el is érhesse és azokat elérvén, bátorságban élhessen«. Amikor szociális reformokról beszélek, legyen szabad nekem itt is inkább a lelki és etikai momentumra kitérni. À társadalam legkisebb sejtje és alapja nem az egyén, hanem a család, a társadalom jóléte emelésének alapja tehát nem az egyén jólétének emelése, hanem a család megerősítése és annak emelése, anyagiakban is, de lelki erőben is. A családvédelem nem lehet csupán a család anyagi érdekeinek védelme, hanem legalább is épn olyan erővel, sőt fokozott mértékben a család és vele együtt a házasság lelki igényeinek és lelki értékeinek védelme is. Itt legyen szabad emegemlítenem, ha nem is a materiális költségvetéshez tartozik, a mi keresztény nemzeti irányunknak, — amely az utóbbi években a liberális korszaknak annyi intézményét felszámolta — egy nagy mulasztását, azt a mulasztását, hogy nem mer hozzányúlni, a polgári házassághoz és a polgári házasság által a válások megkönnyítésének ahhoz a törvényéhez, amely annyi katasztrófát hozott egyesekre, családokra és gyermekekre. Pedig, igen t. Felsőház, a parlamentben is többször követelték és hangoztatták a felszólalók s mondhatom, hogy a mi romlatlan magyar népünknek is egyhangú követelése az, hogy legyünk ebben a tekintetben igazán keresztények és a liberális kornak ezt a csökevényét, a polgári házasságot abban a formájában, amely a válásoknak szabad utat enged, számoljuk fel és változtassuk meg. Talán senki jobban nem látja, mint a válási pörök bírái, ügyvédei, de talán náluk is jobban látjuk mi, lelkipásztorok, azt az igen szomorú FELSŐHÁZI NAPLÓ H. utat, amelyet az elvált férfiak és asszonyok és szülő nélkül maradt gyermekek vagy inkábba több apával és több anyával rendelkező gyermekek tragédiája szegélyez. Ezekért a tragédiákért a gyermekek nem felelősek, a szülők már inkább, de nem egyedül ők felelősek, hanem mindnyájan felelősek vagyunk. Felelős a törvényhozásnak minden tagja, aki nem működik közre abban, hogy megszűnjék az a tragédiaforrás, amelyből mindez származik, hogy megszűnjék az a törvény, amely lehetővé teszi a teljesen szabad válást. Az igen t. kormányt arra kérem, legyen bátorsága ahhoz, hogy ezt a kérdést tűzze napirendre. Ne mondjuk azt, hogy a háborús idő nem alkalmas erre

% Ha alkalmas volt a zsidótörvények és faj védelmi törvények meghozatalára, akkor ezt a törvényt is tárgyalás alá lehet venni. A harmadik gondolat, amely a költségvetés alajpjiául szolgál, a termelés biztosítása. Aki a költségvetést végignézi, az ebben a tekintetben nem tehet szemrehányást a pénzügyminiszter i'unak. Különösen a föidmívelésűgyi tárca kiadásainak emelése, azután azok a hatalmas összegek, amelyekkel_ az iparügyi tárcát dotálta a pénzügyminiszter, da a többi tárca is mind alapja a termelés folytonossága biztosításának. Ebben a tekintetben kifogást tenni nem lehet, kifogást inkább abban a tekintetben tehetünk, hogy igen sok történik, ami a termelést, ha nem is akadályozza, de mindenesetre zavarja. A költségvetés vitájában alig hangzott el felszólalás, amely,ki ne tért volna azokra a zavaró momentumokra, amelyek különösen a közellátási tárcával kapcsolatban fordulnak elő s amelyek nemcsak^ a közellátást veszélyeztetik, hanem a termelést is megakasztják. Nem akarom ismételni ezeket, csak összefoglalom röviden, hogy a panaszok három pont körül összpontosultak. Az egyik a túl organizáció és a szabadság megkötései ott is, ahol több szabadságot kellene engedni, a másik oldalon pedig az, hogy szabadságot tapasztalunk ott, ahol azt korlátozni kellene. A másik az egyes -hatásköröknek egymásra való súrlódása és érintkezése. A különböző tárcák hatásköréből a másikba olyan dolgokat visznek át, amelyek nem tartoznak oda. À harmadik panaszcsoport pedig arra vonatkozik, hogy nem szakemberek, nem hozzáértő emberek intézik a termelés ügyeit és az azokat érintő kérdéseket. Igen t. Felsőház! Lesyen szabad nekem a gazdasági kérdések mellett itt is kitérnem egy más kérdésre, amely az első pillanatra talán nem látszik hozzátartozónak, aki azonban ismeri a termelésnek menetét, ismeri az ember lelkét, igenis megláthatja és r megtalálja az összefüggést közöttük. A termelés ügyével kap csolatban legyen szabad nekem mes említeni a vasárnapi munkaszünet kérdését. Keresztény ország vagyunk és azért szégyelni kell magunkat, hogy a vasárnapi munkaszünetnek kérdése talán ' nálunk a legrendezetlenebb mezőgazdasági és ipari munkásainkra nézve egyaiánt. Szent István országának mondjuk maffunkat, de azok a szigorú törvények, amelyeket Szent István hozott a vasárnapi munkaszünetről, nemcsak hogy már érvényben nincsenek, de el is vannak felejtve. Elfelejtődtek Szent Tstván törvényei, anielvek azt mondiák, hogy aki vasárnap lovával dolgozik, annak a lova vétessék el, aki vasárnap ökrével dolgozik, annak az ölkre vétessék el, aki vasárnap szerszámával dolgozik, annak a szei-száma vé65