Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-55
é!6 AsS országgyűlés felsőházának 55. ülése tessék el, aki pedig vasárnap nem megy szentmisére, az csapassék meg és kopasztassék meg. Igen t. Felsőház, nem ezt kívánjuk, azt ellenben, azt hiszem, jog?al és méltán kívánhatjuk az igen t. kormánytól, hogy a vasárnapi munkaszünetnek és a vasárnap niegszentelésének kérdését rendezze. Itt ebben a Házban felesleges fejtegetnem azt, hogy mit jelent mindnyárunkra, akik ke^ esztény levegőben élünk és nevelkedtünk, a vasárnapi munkaszünet és a vasárnap megszen telese. Azt is mindnyájunknak kell tudnunk, hogy kii 1 önösen népünkre nézve a vasárnap az istentiszteletnek, az Istennek a napja is, de ezzel együtt a nép erőgyűjtésének, lelki megerősödésének, dp kuV urális fejlődésének napja és se^ítő^e is. Én biztos vagyok benne, hogy az illetékes minisztériumuk sokkal óvatosabbak volnának a vasárnapi munkaszünet felfüggesztésével ha tudnák azt, hogy igen sokszor míly°n destruáló hatással van a nénre. amikor i azt lá 4 ia. hogv a törvény könnyen felfüggeszthető, akár isteni, akár emb°ri törvény, és hánvszor zavarja össze ezt a kettőt a mi népünk, amikor kihirdetik neki a politikai hatóságok, bogy a vasárnapi munkaszünet fel van függesztve; hányszor össze + éveszti a világi törvénvt az egyházival és azt hiszi, hogy egyházi törvény szerint sincs kötelezve a vasárnap megszentelésére. Igen t. Felsőház! Azt hiszem, mindnyájunk nevében kérhetem az igen i kormányt, arra, hogy törvényesen rendezze a vasárnapi munkaszünet kérdését: mind^ a mezőgazdasági, mind sz ina rí munka vasárnapi munka szünetének kérdését. Ez nem csur>án törvényhozás kérdése, ez a né/n szociális kérdése is. ez a nép egészségének, lelki etrészsé erének a kérdése is. Amikor a nén lelki efrészséeréről beszélek — s ezzel bp is fejezem felszólalásomat (HaHjvk! FoVmk!) — eszembe jnt Rárdossy miniszterelnök úrnak az a kijelentése, amelyet az appropriációs vitában a képviselőházban tet+. amikor azt mondotta, hogy: arról pedig lesryünV biztosak, hogy a mi népünk, a mi rip, T r> , z' , +fi r, k csontba veleiéim- e<?é c z,séeres. A kénviselőházban más hangok is hallatszottak. Voltak felszólalók, ak^k azt mondották, hogv az egé«z magyar közéleten, az egész^ magyar tár«adalmon az unalomnak, a betegségnek, az apátiának kétsécrbeeitő jelei mutatkoznak és a felsőház bizottságában is hallottunk olyan hangot, araelv azt mondotta, hogv szomorú jelenségeke+látnnk a magyar közéletben é« a m^gv«T*ság életében, mintha a magyarság öncsonkításra kékülne. Igen t. Felsőház! Mi mindnyájan látjuk azokat a jelenségeket, amelyek csakugyan betegségnek a j^lei a magyar életben és^ a magyar lelkekben. Látunk népünVV-Pti bizonyos olfásultságot, bizonyos nemtörődömsp>e+ és bizalmatlanságot, látunk a krzéposztálvban is betesres tüneteket, látjuk a talán leginkább aggasztó jelenséget, az egykét és látjuk legújabban a lelkiismeretlen izga+ók által helytelen irányba terelt nemzetiségi jelenségeket. Mindezek mindenesetre a betegség jelenségei, dp mégis azt kell mondapunk, hogy mi a miniszterelnök úr álláspontján va<ryunk, mi azt t látjuk, hoery nénünk, nemzetünk tulajdonképpen csontja velejéig egészséges. Az orvosok azt mondiák és mi is tudjuk, hogy a legveszedelmesebb betegségek azok, amikor külsőleg semmi jele sincs a betegségnek, pirospozsgás, egészségesnek látszik a szervezet, de benn, a belső szervekben, az idegek finom szálaiban, a szívben, a májban, vesében 19%1. évi december hó 18-án, csütörtökön. ott folytatják alattomos emésztő munkájukat a baeülusok és a spirocheták és az emésztő munka következtében egyszerre csak a szép pirospozsgás külső hirtelen összeomlik. f Mi látjuk a nehézségeket a magyar nép életében, látjuk a betegség jelenségeit, de éppen mi, akik mélyére tudunk nézni a magyar léleknek, tudjuk azt, az a meggyőződésünk, hogy ezek a beteges jelenségek tulajdonképpen csak külső tünetek, talán más diétára kell fogni a beteget, talán levegőváltozás szükséges, talán több vitamint kell neki adni, de azt látjuk, hogy azért ez a magyar lélek, ha nagy feladatok elé álb'tják és ha megfelelőképpen bánnak vele. csodálatos erőfeszítésekre, egészséges erőfeszítésekre képes. Mivel mi bízunk abban, hogy a mi magyar népünk és a mi magyar nemzetünk csontja ve!éjéig egészséges, ezért éppúgy, mint a pénzügyminiszter úr. optimizmussal nézzük a jelen bajait és a jövő feladatait. Talán nem felesleges ennek az optimizmusnak éppen itt, a felsőházban hangot adni. abban a felsőházban, s m elyrol ellenfelei, sőt gyűlölködő ellenségei csúfol adásképpen azt mondották, hogy ez geruzion, öregek tanácsa, sőt többet mondtak: a megvénhedtek tanácsa, a köldöknézőké, azoké, akik nem tudnak mást, csak magukkal, a maguk bajaival foglalkozni, de a magyar nemzet veze f ésére és irányítására képtelenek. Feen t Felsőház! Nem kell ahhoz a felsőház tagjának lenni, hiszen aki csak objektíven figyeli a magyar életet és az országgyűlésnek, a törvényhozásnak az életét, annak meg kell látnia, ho«ry a törvényhozás felsőháza igaz. bëfcs mérsékléssel, a tradíciók kötelességszerű őrzésével, okossáfrsral, böleseséererel. de mindpn"kor a magyar haladásnak, a magyar élet előbbrevitolének volt a szószólója, dp nemcsak szószólója, hanem munkása is (fíay vnn! Ügy van!) és nem volt még a felsőház előtt olyan e^észsép-es, tehát a magyar nép javát szolgáló reform, amelynek megvalósítása elől a febőház elzárkózott volna. Mi a magyar nemzetben nem a türelmes J^bot látjuk, aki a szemétdombon ül és gyógyíthatatlan sebeit vakargatja, akinek a vigasztalói csak azt hí.diák mondani, hop-v benedie Deo et morere. hogy küldi egy fohászt az Istenhez, aztán szállj le a sírodba, a mi vezető gondolatunk, nemcsak jelszavunk, hanem munkaprOgrammunk a megűihodott Magyarorszáer apostolának. Prohászka pösp5kTi«4t a jelmondata: Dum Spiro spero, — amí<? lélekzpm-, amíg élek és mozgok, mindaddig feszül bennem K jövő reménysége, a munkakedv, az akciókénesség. Mivel ezt a" ontimizmust látom a pénzügyminiszter űr költségvetésében is. azért azt elfofradom. (fflAvk hplyp^pa. AUprtzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Flnök; Szólásra következik vitéz Bíró István ő méltóságra. ; vitéz Bíró István: Nagyméltóságú Elnök ür! Mélyen t. Felsőház! Ennek a költségvetési vitának ebben a Házban én már hála Istennek, huszonegyedik felszólalója vagyok. Azért mondom, hogy hála Istennek, mert amint előttem szólott kedves felsőházi tagtársam is említette, a közvélemény, sőt a képviselőház is már-már kétségbevonta a felsőház létjogosultságát. Ha ezt a^ vitát megmérem, nem időben és nem a felszólalók száma szerint, hanem szellemi és erkölcsi értékekben, akkor meg kell állanítanom, hogy a felsőház igenis alkotmányos hivatása magaslatán áll. (Ügy van! Ügy van!) Az előttem felszólalt felsőházi tagtársaim már majdnem kimerítették azt a vitaanyagot,
