Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 19 Uí. évi december hó 18-án, csütörtökön. 403 menyben támogatás azoknak az önálló polgároknak a számára, akiknek két ke'zük munkájából meg kellene élniök és akik a rendezetlen gazdasági viszonyok következtében köztámogatásra vannak utalva. Nem tudom tehát helyeselni azt, ahogyan a kormány nézi ezeket a dolgokat és nem intézkedik kellő időben és felhasználom az alkalmat, hogy a költségvetés tárgyalásánál is rámutassak arra, hogy bármilyen helyesek a szociális intézkedések, bármennyire kívánom is, hogy azok minél szélesebb keretben érvényesüljenek és hassanak, mégis figyelmeztetnem kell, hogy a szociális intézkedés alamizsna része, vagy jellege nem felel meg az emberi méltóságnak, sem a társadalom nagyobb etikájának, sem pedig a jövő fejlődésének. Nekünk nem állami és községi segéllyel kell a társadalmat támogatnunk, hanem önálló munkásra, munkából élő egyedekre van szükségünk és azt szeretném, hogy a költségvetésnek ez a része emelkedjék inkább és az a része csökkenjék inkább, amely ezen a támogatáson kívül megint bizonyos kedvezményeket biztosít azoknak, akik bizonyos pozíciókban, vagy bizonyos munkánál fogva meg tudnak élni. így például nem tartom szerencsés dolognak, hogy mi mindenféle mezőgazdasági munkára vagy ipari munkára, vagy kivitelre külön kedvezményeket adjunk. Valami nagy dzsungel lesz a végén, amiben magunk sem ismerjük ki magunkat. És akkor odajutunk, hogy voltaképpen politikailag mindenki eltartott, mindönki támogatott és nem tudom, ki fog az urnák elé állni és ki fogja függetlenül megmondani, hogy bízik a kormányban, akkor odajutunk, hogy nem lehet a parlamentáris élet megnyilvánulását, a választást megejteni azért, mert mindenki támogatott, amint 1920ban volt, amikor az első választásnál a legnagyobb zavarban voltunk, mert nem tudtuk, hogy bevehetjük-e még a választók névjegyzékébe azokat, akik bizony nem nyilvánosan, de szabályszerű elszámolás mellett községi támogatásban részesültek. Nem szabad engedni, mélyen t. Felsőház, hogy ezek a viszonyok visszatérjenek. A másik, amit szintén kifogásolok, az, hogy rendelkezések történnek bizonyos munkákra a nélkül, hogy azok eredményét figyelemre méltatnák. így — megint csak egy példát említek — elrendelték a ricinusmagtermelést, a nélkül, hogy megnézték volna, hogy e'z vagy az a föld és éghajlat erre alkalmas-e? Nagy területeket vetettek be nagyon is eredménytelenül. Ha igénybe vesszük a szakértőinket, méltóztassék elsősorban megállapítani, mit hol lehet termelni és a szerint megállapítani a kötelezettségeket. De meg vagyok arról győződve, hogy kötelezettséget ebben a tekintetben nem kell megállapítani, mert mi gazdák úgy gondolkozunk, hogy ha valami az országra nézve előnyös és reánk nem hátrányos, akkor azt feltétlenül termelni fogjuk. Meg kell említenem még a munkáskérdest is, nem mintha arról itt már nem beszéltek volna, hanem azért, mert ez a mezőgazdaság nak egyik nehéz kérdése, amelyet az egész or szag érdekében is rendkívül elővigyázatosan é« jól kell rendezni. Ma, amikor emeljük az igényeket és munkanélküli jövedelmeket is adunk, — sajnos, meg is adjuk — akkor a munkás nem siet dolgozni, hanem bejön, főleg a nagyobb városokba és elsősorban a fővárosba, fhol biztosítunk számára lakásokat, kiosztunk ingyenebédeket, stb._ és ezzel megfosztjuk magunkat falun es

1 a kiseob városokban azoktól a munkáskezektől, amelyek rendes munkabér .mellett láthatnák el teendőiket ÍAz elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Ma mindenütt azt látom, hogy a falut nemcsak az úgynevezett nincstelenek hagyják ott, hanem az egy-ketötnoldas gazdák is otthagyjak házukat es földjüket és félmennek a fővárosba vagy a nagyobb városokba hivatalba, ahol nyugdíjuk van és ahol nem kell a földön dolgozniuk. Megtörténik, hogy saját embereink, saját gazuasági cselédeink jennek, no

fe

y protezsáljuk okét a lővárOába, inéit ott egy hivatalszolgai állas jobb, mint a gazdasági eseiédi alias, vagy az ötholdas parasztgazda helyzete. Melyen t. Feisőnaz! Ez elferdült gondolkozás és nekünk nem szabad ezt az elferdült gondolkozást azzal támogatnunk, hogy a városokban miaden igényt ki kívánunk elégíteni, minden úgynevezett jogot megadni kívánunk, dé nem koveteijuK érte a kötelezettség teljesítésének ellenértéket. Én ezt sürgetem es szeretném. ha a kormány erre megfelelő intézkedéseket adna ki. Még- egy további megjegyzésem van a tanszabadsággal és a mi új tanítási rendünkkel, valamint az úgynevezett faj védelemmel kapcsolatban. Nem pártkérdésrol beszelek, mert sem jobbra, sem balra nem kívánok pártpolitikát folytatni és nem is tartom nagyra azokat a megnyilvánulásokat, amelyekkel különböző vezérek önmaguknak pártot csinálnak azért. hogy vezérek lehessenek. Ellenben beszelek arról az elgondolásról, amelyet legujaotan ldtok es amely a kormány ténykedésebői világlik ki. Az e^yik az egyetemi rend kérdése. Helyeslem, ha az ország szegény családjainak leszármazói segélyben részesülnek, hogy tanulmányaikat elvégezhessek és tehetsegükhöz képest a legmagasabo tudományt is megszerezhessék. Mindig helyeseltem ezt és mindig hálával gondolok azokra, akik régebben is gondoltak erce. i>e mar eltévesztettük, hogy miről van szó. Ma már nemcsak a jeles, a szorgalmas tanulók részesülnek segélyben, hanem segélyben részesül, akinek az ap„a köztisztviselő, na jó eredményt ér el, fél tandíjkedvezményben részesül, ha tűrhető eredményt ér el, holott úgy kellene lenni, hogy a hivatottaknak, a szorgalmasoknak, a törekvőknek, akik megérdemlik és megmutatják fiatalkorukban, hogy méltók a támogatásra és akik tanulmányaikat jeies, kitűnő eredménnyel folytatják, adjuk meg az egyetemi segélyt. A másik dolog az, hogy felemelték a tandíjat és főleg a vizsgadíjakat úgy, hogy bármilyen kitűnő előmenetelü tanuló is valaki, ezeket a vizsgadíjakat megfizetni nem tudja. (Ügy van! Ügy van!) Az eredmény tehát az, hogy kitűnően kollokvál, kitűnően tanul és megakad, mert nincs meg neki az a 75 pengője, amiből a vizsgadíjat kifizesse. Én nem ellenzem, hogy azok, akik tehetik, gyermekeik után magasabb tandíjat fizessenek, nem ellenzem, hogy az ilyeneknek kitűnően tanulói gyermekei is megfizessék a legmagasabb tandíjat, ellenzem azonban, hogy haszontalanok kapjanak tandíjmentességet, hanem méltóztassék ezeket a tandíjbevételeket azoknak a kitűnő tanulóknak a vizsgadíjai fedezésére fordítani,