Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 5%. ülés.e 19U1. évi december hó 17-én, szerdán. ówi tan dolgoznak ma is a magyar állameszme ellen. Ezek tények és igazságok. A nemzetiségi kérdéssel is kívánok pár szóban foglalkozni. A magyar nemzet és a magyar állam keretén belül ^ minden nemzetiségnek meg volt a fejlődési lehetősége. A szentistváni államiban a legtöbb nemzetiség sokkal jobb viszonyok között élt és él ma is, mint a magyarság hatalmas tömegei. Mindez amellett szól, hogy a magyar nemzet és a magyar állam keretén belül minden kisebbség megtalálta a maga érvényesülését, a megélhetés lehetőségét, sőt vagyont is gyűjtött. Ezzel szemben a nemzethűség kérdésében sok kívánnivaló van hátra. Örömmel hallottuk Ilnitzky Sándor ő méltóságának hitvallását a ruszin nemzetre vonatkozólag. En hiszem is, hogy soík! tekintetben úgy van, ahogyan ő azt elmondotta, azonban, sajnos, a visszatért oláhokra vonatkozólag én ezt a kérdést nem hallottam sehol sem említeni, még nem jelentkezett egy azok közül az oláhok közül, aki azt mondotta volna, hogy az oláhság is államhű. Jó lesz, ha a magyar nemzet és a magyar állam figyeli ezeket a dolgokat, de figyelemmel kíséri azokat a körülményeket is, amelyek az elszakított területeken most folynak. Hónapok elmúlnak, hogy testvéreinktől levelet nem kapunk, hónapok elmúlnak, míg — ha valaki lefizet 18 vagy 2 ezer leit — útlevelet kap, de ha meg is kapja azt az útlevelet, abban nincs neki nagy haszna, mert mihelyt kijön, hazulról már megkapja az értesítést, hogy: jó lesz mielőbb hazajönni, különben bajok lesznek itthon. Mélyen t. Felsőház! A külügyminiszter úr miniszterelnöki minőségében, da külügyminiszteri minőségében is, expozéjában kifejezésre juttatta azt a helyzetet, amelyet ő tarthatatlannak minősített, kifejezésre juttatván azt, hogy olyan állapotok között él a magyarság, amelyeket minden türelmünk mellett sem vagyunk képesek már tovább tudomásul venni. Nekem ebből arra a következtetésre kell jutnom, hogy a m. kir. kormány a maga részéről meg fogja tenni megfelelő helyen a szükséges lépéseket, hogy megszűnjenek azok az áldatlan állapotok, amelyek az Erdély vissza nem tért területein éj.ő magyarsággal szemben uralkodnak. A magyar vezető egyéniségeknek egész sora túszként szerepel, akiket — közvetlenfül érdekelt fél is vagyok, tehát mondom — mindegyre elvisznek Szebenbe s ott napokig, sőt hetekig a legnagyobb bizonytalanságban tartják őket s hozzátartozóik olykor nem. is tudnak róluk semmit sem» Én úgy érzem, hogy az a kapcsolat, amely a tengelyhatalmakkal ma fennáll és amelynek egyik lényeges tagja, minden vonatkozásban áldozatot hozva, a magyar nemzet megérdemli, hogy azok részéről, akiknek beleszólása lehet ennek az impériumnak viselkedésébe, ez a kérdés tisztáztassék. A honvédelemről pár szóval óhajtok szólani. A magyar királyi honvédség hosszú éveken keresztül, közel 17 évig tulajdonképpen igen szűk keretek között, de élt és benne élt az a gondolat, hogy eljön az ideje annak, amikor komolyabb formák között szervezkedhetik. Ennek az ideje is elérkezett és örömmel kell megállapítanom, hogy minden vonatkozásban, harcászatilag és a technika minden vívmányával felszerelve állta meg helyét és előreláthatólag rövidesen újból helyt kell állania. Mert szent meggyőződésünk és tudatában vagyunk annak és kell hogy tudatában legyen minden magyar ember, hogy a magyar királyi honvédséjo; tevékenységét még nem fejezte be és eljönnek azok az idők, amikor a nagyhatalmak oldalán nekünk még fontos szerep jut. Biztos tudatában vagyunk annak és érezzük annak fontosságát, hogy ennek a harckészségnek fenn kell állnia azokban az időkben is, amikor majd a nagy leszámolás órája bekövetkezik, amikor nekünk is le kell ülnünk és azt kell mondanunk, hogy nem többet követelünk, hanem csak azt követeljük, ami a mienk volt Isten és emberek előtt. Meg kell állapítanunk, hogy a honvédegészségügy igen magas színvonalon áll, orvosaink magas képzettséggel állják meg helyüket. Azok az orvosi intézmények, amelyek ma Ukrajnában szerteszéjjel a megszálló csapatok mellett teljesítenek szolgálatot, becsületesen helytállanak és teljesítik kötelességüket. örömmel kell megállapítanom, hogy a honvédelmi tárca keretén belül Szolnokon és Kecskeméten két hatalmas új kórház épült fel és kezdte meg szerepét olyan beállítással és olyan tökéletes felszereléssel, amely ma már vetekszik a klinikákkal is. Itt kell megemlítenem a szegedi helyőrségi kórház kérdését is. Ha a honvédelmi miniszter úrnak lesz ideje', talán majd megnézi a felsőház naplóját és abból megállapíthatja, hogy húszéves óhaja ennek a városnak, hogy a tőle elvett egyik kórházrészt végre visszakaphassa. Ez a helyőrségi kórház ma már kétszáz ággyal kellene hogy bírjon és széjjelosztva különböző helyeken a legprimitívebb viszonyok között sem tudja fontos hivatását teljesíteni, mert az egyik objektum ma is a honvédelmi kormányzat alá tartozván, ideges elmekórtani célt szolgál. A leventeintézmény rohamosan fejlődik. Minden magyar ember Örömmel kell hogy lássa, hogy leventéi igazi kicsi katonák. Azt a fegyelmezettséget, amikor az a gyermek katonasapkával a fején jön az utcán és szembe látja jönni a katonatisztet vagy katonát és »szebb jövőt« üdvözléssel köszönti, ezt örömmel fogadja mindenki és ebben látja, hogy ebből lesz a jövendő magyar katona. A honvédelmi miniszter úr bizonyára nagyon jól tudja, hogy a Kassát és Szegedet ért légitámadás során olyan károk keletkeztek, amelyeknek jóvátétele vált szükségessé. Köszönettel tartozik az a polgárság, amely itt kárt szenvedett, hogy a magyar királyi kormány helátta a kártérítés szükségességét. Bizonyára az igazságügyi miniszter úr intervenciója is benne lehetett ennek a kérdésnek megoldásában, hogy megfelelő összeget bocsátott a kormány rendelkezésre, amely, ha nem is teljes mértékben tette lehetővé, hogy ezeknek a károsultaknak a házait felépítsék vagy megjavítsák, de mégis olyan lényeges segítséget nyújtott, amely_ lehetővé tette, hogy nyugodtan nézhessek a jövendő elé. Itt kell megemlítenem, hiszen erről még nem tétetett szó, hogy tudomásom szerint Németországban megvan az általános biztosítás. (Zaj.) Én úgy tudom, hogy megvan. Vájjon nem yolna-e lehetséges a magyar állam részéről is egy olyan biztosítás megkötése, amely bizonyos adó formájában volna kivetve és lehetővé tenné azt, hogy a légitámadások során károsodottak ezekből az összegekből biztosítás révén kártérítést kaphassanak. A gondolat talán nem rossz s talán megfontolás tárgyává tehető. A kultusztárca keretében az egyetemek