Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 5%. ülés.e 19U1. évi december hó 17-én, szerdán. ówi tan dolgoznak ma is a magyar állameszme ellen. Ezek tények és igazságok. A nemzetiségi kérdéssel is kívánok pár szó­ban foglalkozni. A magyar nemzet és a magyar állam keretén belül ^ minden nemzetiségnek meg volt a fejlődési lehetősége. A szentistváni államiban a legtöbb nemzetiség sokkal jobb vi­szonyok között élt és él ma is, mint a magyar­ság hatalmas tömegei. Mindez amellett szól, hogy a magyar nemzet és a magyar állam ke­retén belül minden kisebbség megtalálta a maga érvényesülését, a megélhetés lehetőségét, sőt vagyont is gyűjtött. Ezzel szemben a nem­zethűség kérdésében sok kívánnivaló van hátra. Örömmel hallottuk Ilnitzky Sándor ő méltóságának hitvallását a ruszin nemzetre vonatkozólag. En hiszem is, hogy soík! tekintet­ben úgy van, ahogyan ő azt elmondotta, azon­ban, sajnos, a visszatért oláhokra vonatkozó­lag én ezt a kérdést nem hallottam sehol sem említeni, még nem jelentkezett egy azok közül az oláhok közül, aki azt mondotta volna, hogy az oláhság is államhű. Jó lesz, ha a magyar nemzet és a magyar állam figyeli ezeket a dol­gokat, de figyelemmel kíséri azokat a körül­ményeket is, amelyek az elszakított területe­ken most folynak. Hónapok elmúlnak, hogy testvéreinktől levelet nem kapunk, hónapok elmúlnak, míg — ha valaki lefizet 18 vagy 2 ezer leit — útleve­let kap, de ha meg is kapja azt az útlevelet, abban nincs neki nagy haszna, mert mihelyt kijön, hazulról már megkapja az értesítést, hogy: jó lesz mielőbb hazajönni, különben ba­jok lesznek itthon. Mélyen t. Felsőház! A külügyminiszter úr miniszterelnöki minőségében, da külügymi­niszteri minőségében is, expozéjában kifeje­zésre juttatta azt a helyzetet, amelyet ő tart­hatatlannak minősített, kifejezésre juttatván azt, hogy olyan állapotok között él a magyar­ság, amelyeket minden türelmünk mellett sem vagyunk képesek már tovább tudomásul venni. Nekem ebből arra a következtetésre kell jutnom, hogy a m. kir. kormány a maga részéről meg fogja tenni megfelelő helyen a szükséges lépéseket, hogy megszűnjenek azok az áldatlan állapotok, amelyek az Erdély vissza nem tért területein éj.ő magyarsággal szemben uralkodnak. A magyar vezető egyéni­ségeknek egész sora túszként szerepel, akiket — közvetlenfül érdekelt fél is vagyok, tehát mondom — mindegyre elvisznek Szebenbe s ott napokig, sőt hetekig a legnagyobb bizony­talanságban tartják őket s hozzátartozóik oly­kor nem. is tudnak róluk semmit sem» Én úgy érzem, hogy az a kapcsolat, amely a tengely­hatalmakkal ma fennáll és amelynek egyik lé­nyeges tagja, minden vonatkozásban áldozatot hozva, a magyar nemzet megérdemli, hogy azok részéről, akiknek beleszólása lehet ennek az impériumnak viselkedésébe, ez a kérdés tisztáztassék. A honvédelemről pár szóval óhajtok szó­lani. A magyar királyi honvédség hosszú éve­ken keresztül, közel 17 évig tulajdonképpen igen szűk keretek között, de élt és benne élt az a gondolat, hogy eljön az ideje annak, ami­kor komolyabb formák között szervezkedhetik. Ennek az ideje is elérkezett és örömmel kell megállapítanom, hogy minden vonatkozásban, harcászatilag és a technika minden vívmányá­val felszerelve állta meg helyét és előrelát­hatólag rövidesen újból helyt kell állania. Mert szent meggyőződésünk és tudatában va­gyunk annak és kell hogy tudatában legyen minden magyar ember, hogy a magyar királyi honvédséjo; tevékenységét még nem fejezte be és eljönnek azok az idők, amikor a nagyhatal­mak oldalán nekünk még fontos szerep jut. Biztos tudatában vagyunk annak és érez­zük annak fontosságát, hogy ennek a harc­készségnek fenn kell állnia azokban az idők­ben is, amikor majd a nagy leszámolás órája bekövetkezik, amikor nekünk is le kell ülnünk és azt kell mondanunk, hogy nem többet köve­telünk, hanem csak azt követeljük, ami a mienk volt Isten és emberek előtt. Meg kell állapítanunk, hogy a honvéd­egészségügy igen magas színvonalon áll, orvo­saink magas képzettséggel állják meg helyü­ket. Azok az orvosi intézmények, amelyek ma Ukrajnában szerteszéjjel a megszálló csapatok mellett teljesítenek szolgálatot, becsületesen helytállanak és teljesítik kötelességüket. örömmel kell megállapítanom, hogy a hon­védelmi tárca keretén belül Szolnokon és Kecskeméten két hatalmas új kórház épült fel és kezdte meg szerepét olyan beállítással és olyan tökéletes felszereléssel, amely ma már vetekszik a klinikákkal is. Itt kell megemlítenem a szegedi helyőr­ségi kórház kérdését is. Ha a honvédelmi mi­niszter úrnak lesz ideje', talán majd megnézi a felsőház naplóját és abból megállapíthatja, hogy húszéves óhaja ennek a városnak, hogy a tőle elvett egyik kórházrészt végre vissza­kaphassa. Ez a helyőrségi kórház ma már két­száz ággyal kellene hogy bírjon és széjjel­osztva különböző helyeken a legprimitívebb viszonyok között sem tudja fontos hivatását teljesíteni, mert az egyik objektum ma is a honvédelmi kormányzat alá tartozván, ideg­es elmekórtani célt szolgál. A leventeintézmény rohamosan fejlődik. Minden magyar ember Örömmel kell hogy lássa, hogy leventéi igazi kicsi katonák. Azt a fegyelmezettséget, amikor az a gyermek ka­tonasapkával a fején jön az utcán és szembe látja jönni a katonatisztet vagy katonát és »szebb jövőt« üdvözléssel köszönti, ezt öröm­mel fogadja mindenki és ebben látja, hogy eb­ből lesz a jövendő magyar katona. A honvédelmi miniszter úr bizonyára na­gyon jól tudja, hogy a Kassát és Szegedet ért légitámadás során olyan károk keletkeztek, amelyeknek jóvátétele vált szükségessé. Kö­szönettel tartozik az a polgárság, amely itt kárt szenvedett, hogy a magyar királyi kor­mány helátta a kártérítés szükségességét. Bi­zonyára az igazságügyi miniszter úr interven­ciója is benne lehetett ennek a kérdésnek meg­oldásában, hogy megfelelő összeget bocsá­tott a kormány rendelkezésre, amely, ha nem is teljes mértékben tette lehetővé, hogy ezek­nek a károsultaknak a házait felépítsék vagy megjavítsák, de mégis olyan lényeges segítsé­get nyújtott, amely_ lehetővé tette, hogy nyu­godtan nézhessek a jövendő elé. Itt kell megemlítenem, hiszen erről még nem tétetett szó, hogy tudomásom sze­rint Németországban megvan az általá­nos biztosítás. (Zaj.) Én úgy tudom, hogy megvan. Vájjon nem yolna-e lehetsé­ges a magyar állam részéről is egy olyan biztosítás megkötése, amely bizonyos adó for­májában volna kivetve és lehetővé tenné azt, hogy a légitámadások során károsodottak ezekből az összegekből biztosítás révén kárté­rítést kaphassanak. A gondolat talán nem rossz s talán megfontolás tárgyává tehető. A kultusztárca keretében az egyetemek

Next

/
Oldalképek
Tartalom