Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

388 Az országgyűlés felsőházának 54. ülése ügyét óhajtom pár szóval megemlíteni, mert hiszen a parlamentben, itt a felsőházban hangzott el Pálí'fy Géza gróf felsőházi tag úr részéről az a kijelentés, hogy talán lehetett volna várni a kolozsvári egyetem megnyitásával. Per analogiam a strassburgi egyetemet hozta tel, hogy az két év multán csak most nyittatott meg. Mi csak köszönettel tartozhatunk a magyar királyi kormánynak és a kultuszminiszter úrnak, hogy 22 év multán megnyitotta a kolozsvári egyetem kapuit, és pedig sürgősen és azonnal, itt nem lehetett várni, mert a magyar ifjúság nagyrésze nincs abban a helyzetben, hogy eljöjjön Budapestre, Szegedre vagy Debrecenbe, de a kolozsvári egyetemet látogathatja. Nagy fontosságú volt éppen a jogfolytonosság* elvéből kifolyólag annak, hogy a Szegeden otthont talált egyetem időben hazaimehessen és a szegedi Horthy Miklós f

Tudományegyetem megkezdhesse a maga tanítását. A szegedi egyetemmel kapcsolatosan egyszer már felszólaltam itt. Ma is megmondom nyíltan és őszintén, hogy bűnnek és hibának tartottam azt, hogy a Kormányzó Úrról elnevezett egyetem csonkán alapíttatott meg. Nem volt helyes, hogy azt a várost, ahonnét a Kormányzó Úr elindult új honfoglalásra és ahol a szegedi gondolat megszületett, csonka, megnyomorított egyetemmel dotálták. Ott voltam azon a tárgyaláson, amelyen a kultuszminiszter úr és a megboldogult Teleki Pál miniszterelnök úr meg akarta nyugtatni Szeged küldöttségét, — hatan voltunk ott — mondván, türelemmel keli várni, mert hiszen ez a csonkaság csak átmeneti jellegű s mihelyt a Dél; vidék visszatér, azonnal meg fog nyílni a jogi fakultás is. Súlyos sérelmet látok ebben, egy ígéretnek a nem teljesítését. Amikor a kultuszminiszter úr ezt az ígéretét megtette mindannyiunk ©lőtt, akik jelen voltunk, lekötötte magát azzal a várossal szemben, amely nagy áldozatot hozott, óriási összegeket invesztált az egyetem céljaira és ma nincs saját központi egyetemi épülete, mert az állam nem teljesítette kötelességét,; amelyet vállalt a várossal szemben. De nem építette meg az ideg

: és elmeklinikát sem. Ezzel szemben azt mondja a költségvetés 143. oldala a kultusztárcával kapcsolatban, hogy a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem elme- és idegklinikájának elhelyezésével kapcsolatos építkezésre előirányzott költségek »folytatására«. Ott még nem építettek egy követ sem. Igaz, hogy az elmúlt évben és már öt év óta minden évben a költségvetésbe fel van véve különféle összeg, de soha egy fillért sem adtak erre a célra. Három évvel ezelőtt Miskolczy Dezső professzort kiküldték külföldre, hogy tanulmányozza az, ideg- és elmeklinikákat; hazajött, az építkezési tervet meg is csinálta, építésre azonban nem került a sor. Ezzel (kapcsolatban nagyon jól tudjuk, hogy milyen harc folyik most a város, illetőleg a királyi tábla, illetőleg az igazságügyminisztérium között, amely a maga részére visszaköveteli egészen jogosan a királyi tábla épületét, ahol ma a központi egyetem van. De tovább megyek. Éppen az egyetemmel kapcsolatosan kell felemlítenem, hogy nincs otthona és nem tud fejlődni a szegedi kózkórház. És meg van bénítva a honvédség kórháza is. Ezekután mély tisztelettel kérem a magyar királyi kormányt, a miniszterelnök urat, tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést, tegye lehetővé a szegedi tudományegyetem 1941. évi december hó 17-én, szerdán. fejlődését, hogy ezeket az objektumokat, amelyek olyan fontos közérdeket szolgálnak, kiépítsék, illetve a régi rendeltetésüknek visszaadják, mert ezt már tovább halasztani nem lehet. A királyi tábla is követeli az igazságügyminiszter úr óhajára is, hogy végre elfoglalhassa a régi épületet, amelyre szüksége van s hogy az visszaadható legyen. Építse meg tehát ezeket az épületeket és a központi egyetemet is a m. kir. kormány, mert hiszen az ő kötelessége megépíteni. Mélyen t. Felsőház! Meg kell emlékeznem egy, a múltban ugyancsak megemlített kérdésről, a kolozsvári minorita templom ügyéről. Mint_ katolikus embei\ nem tudok belenyugodni abba, hogy a régi impérium megvásárolt kényszervásárlás útján egy katolikus templomot a görögkatolikusok céljaira, megvásárolta a hozzátartozó rendházat, valamint annak birtokát is. Ezt már egy alkalommal itt felhoztam. A magyar katolikusság sérelmét látom abban, hogy az impériumváltozás ellenére még ma sem tisztázták ezt a kérdést. A kolozsvári katolikusság jogos követelése és kívánsága is, hogy a minorita rend visszatérhessen, templomát és rendházát, valamint birtokát visszakaphassa. A kultusztárca keretén belül csak röviden akarom érinteni a magyar * közegészségügy egyik nagyon fontos kérdését, a magyar ifjúság nevelését orvosi, közegészségügyi vonatkozásban, az egészségtannak fokozottabb tanítását. Az egészségtant ma nem mindenütt adja elő orvosember. Anomália, képtelenség, hogy ne szakember tanítsa az egészségtant. Szükség van az iskolaorvosi intézmény fokozottabb kiépítésére, mert még ma sincs mindenütt iskolaorvos, már pedisr nem szabad a magyar ifjúságot orvosi felügyelet nélkül sportolni hagyni. Ma már tudjuk nagyon jól, hogy a ^sportorvosok megvizsgálják a gyermekek szívét, mert hiszen a túlhajtott sport káros, ártalmas, ennek súlyos következmé, nyeit későbbi időpontban szenvedi el az a magyar fiatal gyerek. Fontos tehát a magyar iskolákban az iskolaorvosok kinevezése. Sajnos, kevesen vannak már itt, akik kitartottak, mindössze egypáran. De ennek ellenére mégis elmondom azt a pár szót, — mert hiszen bizonyára senkisem fog ma utánam felszólalni — amit még elmondandó vagyok. Tapasztalhatjuk azt, hogy a házassági törvény életbeléptetése során egészen különleges jelenség vált valóra. Keresztény emberek áttértek és áttérnek a zsidó vallásra. Egészen aggasztó körülmény ez s alkalmas arra, hogy megrendítse a magyarság hitét és bizalmát abban, vájjon komoly volt-e az a házassági törvény, amelyet megalkottak. Annak a házassági törvénynek megalkotásakor erre a körülményre gondolni kellett volna. Már az alsóházban is szóvátették ezt a kérdést; nem engedhető meg, hogy keresztények a zsidó vallásra áttérjenek csak azért, hogy házasságot köthessenek, (vitéz Barcy Károly: Ügy látszik, mégsem olyan rossz zsidónak lenni!) Úgy látszik, nem rossz. Ezt a körülményt nem hagyhatjuk szó nélkül és komolyan sürgetjük, hogy a m. kir. kormány tegye ezt megfontolás tárgyává és megfelelő törvényjavaslattal jöjjön a Ház elé. A zsidó vallás recepcióját 1895-ben alkották meg, ez volt az alapja a zsidóság nagy hegemóniájának. Most a Bárdossy-kormány belátása folytán abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt a recepciót megszüntethetjük, tehát tulajdonképpen mint bevett vallás megszűnik