Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

366 Az országgyűlés felsőházának SU. ülése Ezeknek a szomorú időknek tapasztalatain I okulva tehát valóban fel kell készülnünk mindazokra a feladatokra, amelyek a nemzet biztonságának szempontjából a mi számunkra élétbevágóak, így elsősorban közellátásunk kifogás talen megszervezésére, mert csakis így biztosíthatjuk, hogy az ország lakossága a rendelkezésre álló készletekhez mérten igazságosan és minden zavar nélkül ellátható legyen s hogy ez az ország a jövőben és a még esetlegesén ra váró igen nehéz időkben is minden teherpróbát kiálljon Ezzel kapcsolatban őszintén be kell vallanunk magunk előtt, hogy ezen a téren — mint ahogy arra Bethlen Pál felsőházi tagtársam is igen találóan rámutatott — a múltban, hizonyos elmulasztott és elhibázott intézkedések reparálása ma igen nagy mértékben nehezíti a helyzetet. Amikor ugyanis már régen nyilvánvaló volt, hogy egy európai háborúban m benne vagyunk, és az európai háborúba elsőknek belépő államok már régen meszszemenő intézkedéseket tettek a közellátás és az anyaggazdálkodás új rendszerű megszervezésére, aKkor mi még sokáig halogattuk ezen a téren egy átfogó és a részleteiben is harmonizáló készletgazdálkodási rendszer előkészítését és bevezetését. Amikor azután ehhez a munkához hpzá láttunk, akkor már a tengelyhatalmakat mindjobban szorongató és fojtogató blokád következtében nagyon meg volt nehezítve bizonyos közszükségleti cikkekből, bizonyos nyersanyagokból a tartalékok gyűjtése, de hiátíyzott ebből a munkából akkor kezdetben az áttekintés, hiányzott a kellő összhang és nem utolsó sorban hiányzott a gyakorlati élet követelményeinek kellő ismerete is. Ezek a körülmények idézték azután elő, hogy zökkenők álottak be bizonyos elsőrangú nyersanyagok, bizonyos elsőrendű közszükségleti cikkek tekintetében, amelynek pedig megfelelő és kellő gondoskodás és előrelátás mellett minden körülmények között rendelkezésre kellett volna állniok Mélyen t. Felsőház! Ezek után az előzmények után az ország közvéleménye természetesen megnyugvással vette a kormánynak azokat az intézkedéseit, t amelyek egyrészt a gazdasági tárcák működését a pénzügyminiszter úr vezetése alatt igyekeztek összhangba hozni, másrészt pedig a közellátás terén, á köztellátás irányításában idézett elő gyökeres és mélyreható változást. Az új közellátási miniszter úr helyesen fogta fel a maga hivatását akkor, amikor mindenekelőtt - is a közönség körében a hatósági intézkedésekkel szemben tapasztalt bizalmatlanságot igyekezett megszüntetni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy irányított közellátási rendszer mellett, ahol "jegyrendszer, élelmijegyrendszer -van bevezetve, ennék az élelmiszerjegyrendszernek a Éatása csak akkor lehet meg, ha ezek a jegyek, százszázalékos fedezettel rendelkeznek, vagyis tulajdonképpen nagyobb fedezettel, mint amilyennel a jegybank által kibocsátott bankjegyek rendelkeznek. Hiszen ezeket az élelmiszerjegyeket naponkint és hetenkint, tehát bizonyos időközönkint effektív élelmiszerekre be is kell váltanunk, mert ha ez nem történik meg, akkor a közönség körében kétségtelenül bizalmatlanság vesz erőt, ami a közrend szempontjából Is igen aggályos és ebben az esetben igen veszélyes tünetek mutatkozhatnak. Remélem, hogy a közellátási miniszter úr határozott fellépésének, valamint eddig tett és ezután teendő intézkedéseinek alapján az ország közönsége be fogja látni, hogy akkor cse1H1. évi december hó 17-én, szerdán, lekszik legjobban, nemcsak a saját maga legjobban felfogott érdekében, hanem az ország érdekében is, ha a bizalmat előlegezi, ha takarékoskodik és ha nem próbálja magát mindenféle illegális eszközökkel és utakon minden oldalról biztosítani. Mélyen t. Felsőház! Egész nemzeti életünkre és jövő fejlődésünkre nagy jelentőséggel bíró másik probléma a zsidókérdés helyes és radikális megoldása. (Ügy van!) Ennek a kérdésnek most főként gazdasági életünkre gyakorolt egyes kinövéseivel kívánok itt foglalkozni s szeretném a kormány és a mélyen t. Felsőház figyelmét ezekie a kérdésekre felhívni. Azt hiszem, hogy a zsidókérdésben vallott felfogásom egyesek előtt nem szorul bővebb fejtegetésre és ismertetésre, mert hiszen eddigi közéleti szereplésem során is mindent elkövettem, hogy az a káros befolyás, amelyet nemzeti életünktől, a magyar szellemiségtől idegen zsidóságunk a gazdasági életen keresztül nemzeti életünkre is gyakorolt, a közéletben mennél szűkebb területre szoríttassék és korlátoztassék. Azt hiszem, hogy minden hazafiasán gondolkozó magyar embernek, aki nem elfogult ebben a kérdésben, tisztán kell látnia, hogy a zsidó szabadkőművességgel egybeolvadt liberális Európában azok között az államok között, amelyekben a zsidóság befolyása és térhódítása döntő tényezővé fejlődött, Magyarország — sajnos — a legelső helyek egyikét foglalta el. Erre az elsőségre azonban, azt hiszem, nem lehetünk büszkék sem mi, sem más nemzetek fiai, akik egy független és önérzetes nemzet polgárainak szeretnék magukat látni. Hiszen ez magyarán megmondva, tulajdonképpen azt jelenti, hogy a keresztény magyar elem érvényesülése ebben az országban csak abban a mértékben és azok között a határok között volt lehetséges, amelyeket a zsidóság befolyása a maga külön érdekeinek sérelme nélkül ennek a magyar elemnek a számára megengedett. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ez a hatalom Európában megtört és én bízva bízom, hogy a közeli jövőben nemcsak a maga politikai és gazdasági befolyásában megtépázva, hanem összeroppanva és megtörve fog ebből a háborúból kikerülni vagy ebben a háborúban benne maradni. Annak az új világszemléletnek a kibontakozása, amely a német és az olasz nemzeti mozgalmakat is életrekeltette, adta meg tulajdonképpen Magyarországnak is a lehetőséget arra, hogy végre szembenézzen, leszámoljon ezzel a problémával, anélkül, hogy figyelemmel és tekintettel kellene lennie az ország határain kívül jelentkező titkos öklök fénye; getésére, amelyekkel az 1920-as időket követő évtizedekben ieren sokszor, nagyon gyakran találkoztunk. Emlékezzünk csak vissza a szabadkőműves páholyok feloszlatásának és & numerus clausus törvények történeteire, emlékezzünk vissza a népszövetségi kölcsönökkel kapcsolatos fenyegetésekre. Azt hiszem, ezek még valamennyiünknek a legélénkebb emlékej zetében élnek. Ezek az idők ma már a muité és csak mint a múlt igen keserű és szomorú reminiszcenciáira fogunk ezekre visszaemlékezni. Az kétségtelen, mélyen t. Felsőház, hogy nálunk ez a probléma sokkal nagyobb, mint Németországban volt. mert hiszen nálunk a zsidóság számaránya az ország lakosságához