Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának 5J+- ülése viszonyítva tízszerte kedvezőtlenebb. Talán éppen ez az oka annak, hogy eddig csak fokozatos és óvatos lépésekkel lehetett a zsidóságot a magyar élet különböző területein elfoglalt hatalmi pozícióiból visszaszorítani, de további ok volt az is, hogy gazdasági életünkben nem rendelkeztünk éppen a zsidóság által visszaszorított keresztények között sem annyi forgótőkével, sem pedig annyi gazdaságilag felkészült munkaerővel, amellyel egy százszázalékos totális őrségváltást egyik napról a másikra végre lehetett volna hajtani. Eddigi törvényeink ezeket az intenciókat követték, ezekből az esetekből és feltételezésekből indultak ki, a tapasztalatok azonban, amelyeket időközben szereztünk, azt igazolták, hogy kevesebb kárt és kisebb megrázkódtatást okozott volna gazdasági életünkben az, ha a máról-holnapra való leszámolás rendszerét követtük volna és ha azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány az időközben szerzett tapasztalatok alapján azóta már életbe is léptetett, mindjárt az elején foganatosíthattuk volna. A fokozatos átmenet stádiuma ugyanis a zsidótörvények kijátszásának legmagasabb iskoláját és technikáját fejlesztette ki, ami az aladárizmus és az ismert strohmannrendszer intézményeit honosította meg gazdasági életünkben. Ennek a rendszernek az intézményesítése kétségtelenül a mai idők követelményeinek megfelelő villámgyorsasággal történt és sajnos, az Aladároknak és a strohmannoknak nem kellett sem gyermekcipőkben járniok, sem pedig az átképző tanfolyamok nehézségeit vállalniok, mert mindenki azonnal tisztában volt a szerepével és pillanatok alatt magához ölelte jól dotált vizaviját. Ez a rendszer kétségtelenül kifogástalanul működött, de természetesen a zsidóságnak és ennek a strohmannrendszernek a szempontjából. Ez a rendszer azonban gazdasági életünk erejét kiszipolyozta és a keresztény társadalom számára két választási lehetőséget, két utat nyitott meg. Az egyik utat, amelyen munka nélkül és hozzáértés nélkül lehetett nagy jövedelemhez jutni és egy másik utat, amelyen keserves és nehéz munkával kellett az illetőknek helytállniok. Sajnos, ez a lehetőség igen sokakat téves útra vezetett. A zsidóság ugyanis megtalálta azokat, akik kevés munkával és hozzáértés nélkül akartak jövedelemhez jutni és vagy meghúzódott ezek árnyékában, változatlanul, továbbfolytatva addigi tevékenységét vagy pedig ezek fedezete mellett megkezdte a zsidótörvények által előírt fokozatos kivonulást ezekből a gazdasági pozíciókból és sajnos, a legtöbb esetben magával vitte e vállalatok mobil tőkéjének javarészét is. Számtalan példát lehetne itt felsorakoztatni a nyugdíjak, kegydíjak és külön kárpótlások címén kiutalt egyidejű juttatásokról, (Ügy van! Ügy van!) amelyek nem is a legnagyobb vállalatoknál sokszor a félmillió pengőt is megközelítették. (Egy hang a baloldalon; Szomorú!) Nem kívánok itt •ennek a kérdésnek a részleteibe bocsátkozni, mert hiszen időközben a kormány ezeKnek a perfid anomáliáknak megszüntetése érdekében rendeleteket adott ki, úgyhogy a jövőben teljesen ki van zárva ezeknek a visszaéléseknek a lehetősége, mégis szükségesnek tartottam ezekre a kérdésekre rámutatni. Mélyen t. Felsőház! Megnyugvással látom, FELSŐHÁZI NAPLÓ IÏ, 194>1. évi december hó 17-én, szerdán. 367 hogy a kormány tisztán látja ezt a problémát és a szerzett tapasztalatok alapján megvan az elhatározása arra, hogy le fogja vonni ebből a legmesszebbmenő konzekvenciát ennek a kérdésnek a megoldása során. De bízom abban is, hogy megvan az elhatározása arra is, hogy azokat a keresztény magyarokat, akik a törvény ilyen kijátszására vállalkoztak, fel fogja váltani azokkal a keresztény magyarokkal, akik tényleg a keresztény erkölcsnek, a keresztény munkának és a keresztény etikának az alapján állanak. (Helyeslés.) De nem elég az, hogy a kormány magára hagyatva birkózzék èzzel a problémával, hanem igenis, az egész keresztény, magyar társadalomnak mindent .el kell követnie, hogy a dolgozni tudó, dolgozni akaró magyarság munkaszeretete és önérzete átsegítse gazdasági életünket ezeken a nehéz időkön, ezeken a nehéz napokon. Nem igaz az, mélyen t. Felsőház, hogy a magyar ember nem alkalmas arra, hogy bármely nemzet fiaival felvegye a versenyt akár az ipari, akár a kereskedelmi pályákon való felkészültség tekintetében. Ezt a jelszót már régen megcáfolták azok a rátermett keresztény magyar szakemberek, akik ma arra vannak hivatva, hogy a hátulsó sorokból előre lépve teljesítsék a maguk kötelességét, mégpedig teljesítsék sokkal kifogástalanabbul, mint azok a nélkülözhetetleneknek vélt elődeik, akik abban a munkakörben azelőtt dolgoztak. A magyar elemnek kell hogy legyen annyi önérzete, kell hogy lea yen annyi büszkesége, hogy ne adja magát oda játékszerül. (Úgy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ennyit kívántam ennek a problémának gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban megemlíteni. Ami most már a zsidóságnak a közjogi területről leendő

r kirekesztését illeti, ezen a téren eddigi zsidótörvényeink hézagosak és hiányosak voltak. Ezeket a hézagokat a törvényhozás az azóta hozott törvényekben igyekezett ugyan pótolni, ez a hézagpótló folyamat azonban ilyenmódon igen hosszú ideig is eltarthatna, viszont ezek a közjogi hézagok helyenként nagyon szembeötlően rikítanak és követelik ennek a kérdésnek rendezését. Tisztelettel vetem tehát fel éppen itt a felsőházban ezt a kérdést, hogy nem volna-e helyénvaló egy olyan törvényjavaslatnak a beterjesztése, amely véglegesen lezárná ezt a hézagpótló feladatott (S. Bálint György: Kívánatos!) Mélyen t. Felsőház! Amikor az előttünk fekvő költségvetéssel kapcsolatban bátor voltam néhány fontos problémára és szempontra a közfigyelmet ráirányítani, akkor méltóztassék megengedni, hogy most néhány szóval foglalkozzam azokkal a politikai szempontokkal is, amelyek engem felfogásomban és elhatározásomban még jobban megerősítenek, (Halljuk! Halljuk!) Nagyon megnyugtató momentum számomra az, hogy ma már közel egy évtized munkájának eredményei állnak annak a politikai iránynak követése mögött, amely ezt az országot politikai, gazdasági, kulturális berendezéseit fokozott keresztény nemzeti irányban igyekszik kiépíteni és lépésről-lépésre építi le a liberális rendszernek azokat a berendezéseit, amelyek nem alkalmasak arra, hogy ezeket a törekvéseket szolgálják. Hiszen^ ma már napról-napra mindjobban beigazolódott ennek a politikának a nemzet jövője szempontjából is egyedül helyes követése, Nagyon jól ismerjük 59