Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsőházának É%. ülés? hogy a háborús kiadások által követelt és igé­nyelt eszközöket előteremtsük, addig most kiadásainknak igen tekintélyes és jelentős ré szét, ha nem is könnyen, de mégis az adók fii léreiből tudjuk előteremteni. De örvendetes ez az összehasonlítás abból a szempontból is, hogy míg a múlt háború idején a gazdasági megbénulásnak, a gazdasági pangásnak jelei úgyszólván napról-napra, hónapról-hónapra fokozódtak, addig most, az új európai pénz­ügyi és gazdasági rendszer mellett és honvéd­ségünk érdekében teljesítendő nagy- erőkifejté­seink ellenére is egy fokozódó, egy lüktető gazdasági fellendüléssel állunk szemben, amely további termelési eszközöknek a ren­delkezésreboesátását követeli és sürgeti. Ez na­gyon örvendetes jelenség, különösen a jövő megítélésének szempontjából. Ez egyenes^ kö­vetkezménye a közelmúlt országgyarapodásai nak s annak az előrelátó, helyes és a tengely politika mellett becsületesen kitartó külpoliti­kai vonalvezetésnek, amelyet a kormány ré­széről tapasztalunk. T. Felsőház! A mi feladatunk a meg nagyobbodott országnak ebben a mai fellen­dülési korszakában mindenekelőtt az, hoyy mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy Európának, Európa g-azdasági életének ebben az újjáalakulásában a mi országunk is az őt megillető helyet foglalhassa el. Ez vi­szont azt követeli valamennyiünktől, hogy tel­jesítőképességünket a legfelsőbb fokig fel kell fokoznunk és hogy menjünk el a takarékosko­dás terén is addig a pontig, amelyet a mai ne­héz idők követelnek meg tőlünk. Nyugodjunk bele valamennyien abba, hogy az új Euró­páért és a bolsevizmus kiirtásáért folyó élet­halálküzdelemben, amely tulajdonképpen egy óriási méretű anyagháborút jelent, mi is min­den rendelkezésre álló anyagot és erőt ennek a célnak szolgálatára boesássunk, ami minden embertől áldozatot, takarékosságot kíván és a teljesítőképesség legfelső felfokozását köve­teli meg. Magyarország számára honfoglaló őseink már egy ezredév előtt eldöntötték azt a prob­lémát, hogy a magyar földre kell a magyar jövőt felépíteni. Ez ma is áll és éppen ezért, nekünk nemzeti feladataink első sorába mező­gazdasági termelésünk fejlesztését és fokozá­sát kell állítanunk. Ez feladatunk nekünk nemcsak most, háború idején, hanem az új európai gazdasági rendbe váló beilleszkedé­sünk szempontjából is. Kétségtelenül áll ugyanis előttünk az a feladat, hogy többet és jobbat kell termelnünk, hogy a Németország­ban s a tőlünk nyugatra és északra fekvő egyes államokban elért jobb termelési eredmé­nyeket minél jobban megközelítsük. Ehhez azonban mezőgazdasági termelésünk 'belterjes­ségének további lényeges fokozására van szük­ség és ezzel kapcsolatban sok munkára, áldo­zatkészségre s főként egy átgondolt, tervszerű, az ország természeti adottságait állandóan szemmel tartó termelési politikára. Ennek a célnak megvalósításával kapcsolatban állan­dóan szem előtt kell tartanunk népesedési és szociális viszonyainkat is, valamint tekintettel kell lennünk a birtokpolitikai törvényeink ál­tal adott helyzetben arra is, hogy egy foko­zott birtokpolitikai tevékenység igen jelentós mértékben növeli és szaporítja a munkanélkü­liséget. Ennek a munkakereső társadalmi rétegnek problémáját azonban tisztán és kizárólag egy intenzív mezőgazdasági termelés csatornáin levezetni nem lehet, mert hiszen nekünk 19Jfl. ém êëcëiïibër ' Kó -ïfiêii;szerűén, 365*' figyelemmel kell lennünk arra t is, hogy méző^ ; gazdasági üzemeinkét — tekintet nélkül À munkanélküliség problémájára, és ha kan' akkor mezőgazdasági üzemeink gépesítése út­ján is — hármilven kónküfrenciával szemben? versenyképessé tegyük; Itt elsősorban azt kéH v megállapítanom; hogy a fokozott birtokpoliti­kái tevékenység következtében jelentkező em­berfelesleg csakis egy a mezőgazdasági terme-' lést támogató, és kiegészítő iparosodás! folyaj; mat fejlesztésével és fokozásával juttatna^ megélhetéshez^ Ezzel kapcsolatban elsősorban? a mezőgazdasági cikkeket feldolgozó ipa^ftàKA és azoknak az iparágaknak, amelyek Jétal^B^ ját az ország természeti adottságai képezik^ vagy amelyek az ország mezőgazdasági lakossága által fogyasztott cikkeket rentábilis; san tudják előállítani, van meg egyáltalán^;» létjogosultságuk. (Ügy van! Ügy van!) : > " De arra is el kell készülve lennünk, hogy egy új európai rendszer' kialakulása egyben azt is jelenti számunkra, hogy újabb mező­gazdasági tei'ületek fognak keleten bekapcso­lódni az európai kontinens ellátásába, oly te­rületek, amelyeknek termékei eddig — leg­alább is az utolsó évtizedekben — nem jutottak el az európai piacokra. Mindezzel a konkur­renciával szemben tehát csak egy minőségi fölénnyel, továbbá egy, a mezőgazdasági ter­meléssel egybekapcsolt iparosodási fejlődéssel fogunk tudni megbirkózni, de ezzel is osak akkor, ha mindez reális és életképes és ha nem keresztezi annak az új európai gazdasági elrendezésnek a terveit, amelyek itt-ott már most is mutatkoznak a láthatáron. Mindezzel kapcsolatban megnyugvással látom, hogy a kormány mindent elkövet a je­len problémáin túlmenőleg a jövő' problémái nak és a jövő útjainak egyengetése érdekében is. Bizonysága ennek a t. f öldmívelésügyi mi­niszter úr mezőgazdaságfejlesztési terve, va­lamint a földmívelésügyi költségvetés össze­gének jelentős felemelése, továbbá az iparügyi miniszter úrnak az a törekvése, hogy a há­borús szükségleteken túlmenőleg^ is igyekszik az ipar szükségleteit a mai nehéz viszonyok ellenére is minden eszközzel kielégíteni. Fel­hívom azonban a mélyen t. kormány figyel* inét, hogy mindezek a törekvések csak akkor fognak valóra válni és ezeket az életbevágó érdekinket csak akkor lesz, lehetséges valóban megvédeni, ha a kormány azoknál a hatal­maknál, amelyeknek az új európai gazdasági rend kialakulásában döntő szavuk és befolyá­suk van, mindezeket biztosítani is tudja'en­nek a csonka országnak javára. , T. Felsőház! Teleki Pál megboldogult mi­niszterelnökünk ismételten figyelmeztette f, nemzetet arra, hogy okulva a múlt háború vé­gén szerzett szomorú és csúfos tapasztalatokon, most fokozott mértékben kell ügyelnünk arra, hogy honvédségünk ne csak a háború idején, hanem a háború után elkövetkezendő béketár­gyalások idején is felkészülten, fegyelmezetten teljesítése a reá háruló hivatást. Én azt hiszem, bogy nemcsak a fegyveres erőt képviselő hon 1 védségünkre alliez a követelmény, hanem az egész magyar társadalomra, egész gazdasági életünkre áll az, hogy megszervezetten, felké­szülten, fegyelmezetten és az ellenség győzel­mére spekuláló mindenféle aknamunkától meg­tisztul tan álljon a maga helyén, álljon készen­létben, teljesítse a maga hivatását, mert külön­oen valóban az 1918-as és 1919-es események fognak igen könnyen bekövetkezni, (Ügy van!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom