Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

r, e^ßne^an me^rá^ítja a^^a^gaa#k, .akár a .' -közsellátás \ résaére. jutott: gabonát. -."• ' A közellátási »minisztérium -. állapította meg a különféle takarmányvagvak árát, mint például a lóhere-, a lucerna-, á .bíborhere- és a fehérheremag árát is. Ezt igazán nem tudom megértem, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a takarmánymagvak nem közellátási cikkek, ezeknek az ármegállapítása tehát semmiképpen sem tartozhatott volna szerintem a közellátási minisztérium hatáskörébe. A kukorica forgalmának szabályozásáról szóló 6990. számú rendelet a tengeri beszerzését vásárlási igazolványokhoz köti. A kisebb; gaz

: dák részére a községi elöljáróság állítja ki ezeket, csupán a saját vármegyéjüknek területére kiterjedő hatállyal, a nagyobb gazdák részére pedig a közélelmezési hivatal elvileg szintén csak az illető vármegyére, külön kérelemre azonban kiterjeszti ezek érvényét egykét szomszédos vármegyére is. A vásárlási igazolványokat harminc napi érvényességgel állítják ki- Ezek az időbeli és térbeli korlátozások teljesen érthetetlenek. A gyakorlatban lehetetlen megvásárolni a tengerit közvetlenül a termés után, ehhez sokkal hosszabb időre van szükség. Főleg áll ez a folyó évre, midőn az ország jelentékeny részében és főleg a Dunántúlon egyenesen katasztrofális volt a tengeritermés, midőn tehát a közvetlen környéken ezt beszerezni egyáltalában nem lehet. Már pedig a termés után közvetlenül csak csöves kukoricát lehet vásárolni, amely nem bírja a vasúti szállítást, és így csak a közvetlen környékről való vásárlás jöhet szóba. így tehát a tengerivásárlás nagyobb mértékben akkor indulhat meg, amikor" már morzsolt tengeri van, amely szállítható. Nyilvánvaló tehát, hogy a harminc napi terminust feltétlenül meg kell hosszabbítani, és ki kell terjeszteni a vásrlási^ igazolványok érvényességét az ország töblbi részére is. Ez munkatöbbletet jelent a hivataloknak is, de utánjárást jelent a gazdák számára is. Érthetetlen tehát, hogy miért kellett ezt a komplikált rendszert behozni. Sokkal egyszerűbb lett volna a folyó év első felében érvényben volt rendszert fenntartani, amely szerint a vásárlási igazolványok kiállítása június 30-áig terjedő időre és az egész ország területére való érvényességgel történt. Azt is kifogásolnom kell, hogy a tengeri vásárlási igazolványokért métermázsánként 10 fillért kell fizetni. A tapasztalat azt mutatja, hogy alig lehetett valamit vásárolni, tehát meg kell hosszabbítani többször is a vásárlási • igazolványokat, és a meghosszabbításkor min: den alkalommal meg kell. fizetni a 10 fillért. '? Há pedig valaki nem tudja megvásárolni a tengerit, akkor seni kapja vissza ezeket a 10 • filléreket. Ennek^ a díjnak a követelése sze'••• rmtem teljesen jogosulatlan. * !

A földmívelésügyi minisztérium kebelében Ï működő Növénytermelési Hivatal évek sora ' óta nagyon értékes és eredményes munkásságot fejt ki a nemesített vetőmag szaporítása és annak főleg a kisgazdák körében való terjesztése, s így a kisgazdák gabonatermésének minőségi és mennyiségi emelése terén. Ennek az

r akciónak a lebonyolítása körül is nehézségek merülték fel az idén. A múltban a gazdaságok, amennyiben az általuk nemesített, vagy .szaporított vétőmag kiosztása után hiányuk volt, azt vásárlás útján könnyen

; ipétol• aatták. Az idén ez természetesen nem, voit..Je,1941. éld december hó 17-én, szerdán. •hetséges. Ezért azok a vetőmagszaporítással foglalkozó gazdák, akiknél a tőlük a Növénytermelési Hivatal által kiosztani szándékolt vetőmag átadása után az idei rossz termés mellett hiány állt volna be, azt kérték, hogy et vetőmag céljára átadandó gabona helyett megfelelő mennyiségű szokványgabonát kaphassanak. Alit ez főleg a rozsot és az őszi ároát szaporító gazdákra. A Növénytermelési Hivatal készséggel hajlandó is lett volna erre, azonban a közellátási minisztérium adininisztracionális okokból ellenezte a dolgot és így azt nem • lehetett megvalósítani. Ennek következtében nagyon sok helyen nem lehetett kiosztani a vetőmag céljára termelt nemesített gabonát, .-r- főleg az őszi árpát és rozsot — hanem azt kénytelenek voltak az illető gazdaságok konvenció céljára vagy takarmányozás céljára felhasználni, azok a kisgazdák pedig, akik a vetőmagot ilyenformán nem kapták meg, kénytelenek voltak a saját gyenge minőségű gabonájukat elvetni. A dolog érthetetlen, mert hiszen a közellátásnak semmi kára • sem származhatott volna abból, ha a gyenge minőségű gabonát őrlik meg és a jobb minőségűt elvetik. Ez is például szolgálhat arra, mennyire helyes volna, ha a termelési kérdések kizárólag a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartoznának. A jelenleg érvényben lévő hízósertésárakat még folyó évi április 21-én állapította meg az árkormánybiztosság 102.800. számú rendelete, amelyeket a júliusban megjelent 120.000. számú rendelet teljes egészében érvényben tartott. Az áprilisi ármegállapításnál természetesen az akkor érvényben volt maximális abraktakarmányárakat vették alapul. Feltvéve, ha elfogadjuk azt az elvet, hogy hivatalos ármegállapításnál csak a maximális árak y ehetők alapul, akkor ezek az ármegállapítások abban az időben talán megállhatták a helyüket. A gyakorlatban ugyan a maximális abraktakarmányárak akkor éppen nem érvényesültek, annál kevésbbé, mert hiszen éppen akkoriban fizetett a Eutura 2 pengő 80 filléres felárat, ami természetesen az árakat a magánforgalomban is nagyon emelte. Azóta azonban nagy változás történt a maximális árak tekintetében. Kormányrendelet emelte fel a terményárakat, amihez hozzá kell még adni a Hombár egypengős jutalékát is. ; A mostani abraktakarmányárakhoz viszonyítva tehát a hízósertésárak már teljesen tarthatatlanok. De e mellett az áprilisi ármegállapításnál csupán a takarmány maximális árát vették figyelembe, az azt terhelő fuvardíjat pedig egyáltalában nem. Márpedig éppen a kötött rendszernél nagyon is számolni kell az abraktakarmáhynak távolról való szállításával. De a legnagyobb mértékben kifogásolandó az, hogy a hízósertések ára vidékenként különbözőképpen van megállapítva. Vannak vármegyék, ahol 10 fillérrel alacsonyabb a hízósertés ára, mint más vármegyékben, sőt esetleg még járásonként vagy községenként is változik ez. Abban az elgondolásban tették ezt árkülönbséget, hogy azokon a vidékeken állapítsanak meg alacsonyabb árat, amelyek takarmányban bővelke'dők és ott magasabb árat, ahol takarmányhiány van. Látjuk azonban, hogy ez a megálllapítás is tejesen téves, mert hiszen például Veszprém megye, amelynek nagyrészét a Bakony foglalja el, az alacsonyabb árkategóriába van sorozva, holott tengeriben normális viszonyok között is igen nagy hiánya van, amelyet távolról, az Alföldről kell