Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-54
3F48 Az országgyűlés felsőházának 54- ülése van!), Eg/y egyetemi professzornak esry évi egyetemi előadás után nem szabad egy összefoglaló munkával a köz elé jönnie, mert az a munka csak felületes lehet (Helyeslés.), mert nem képes egy év alatt megfelelő könyvet kidolgozni. Én magam, 14 évi egyetemi előadások és 8 évi rendes tanári előadások után jöttem munkámmal a nyilvánosság elé, és összefoglaló mű kiadásához még ma sem jutottam el, mert sokkal nehezebb rövid könyvet írni, mint hosszú köteteket. (Ügy van! Ügy van!) A professzornak tehát igenis meg kellett volna fontolnia a nonum primatur in annum klasszikus elvét, mert ha valahol, itt ez igenis helyénvaló, mert ebből a rövidségből és a gyors munkából származnak egyéb tévedései, származnak továbbá abböl az én felfogásom szerint ugyancsak hibából, hogy ő napjainkig, 1941-ig vezeti le a történelmet. Való igaz, hogy az erdélyi ifjúságnak meg kell isimernie az 1920 és 1940 év közötti eseményeket, azonban ezek vázolása és ismertetése nem a történettanár feladata egy összefoglaló történeti munka keretében. (Helyeslés.) Ennek következménye, hogy a könyvben éppen a rövidség miatt a múlt és jelen szemlélete összefolyik és ezért félreérthető, még pedig különösen félreérthetők bizonyos kifejezései, amelyek a mai pártpolitikában is hanghoz jutnak, és azt a látszatot kelthetik, mintha Ő pártpolitikai tendenciával írta volna meg művét. Kétségtelen, hogy a közelmúlt történetének megítélése tekintetében szubjektívek vagyunk, azoknak kell lennünk, mert emberek vagyunk, résztvettünk vagy legalább is szemlélői voltunk az eseményeknek. Tehát azt a három hibáját, hogy kiadta könyvét, napjainkig vezette le a történetet, és ezért a múlt és jelen szemlélete félreértésre okot adó módon összefolyik a könyvben, feltfétlenül el kell ismernünk; el kell továbbá ismernünk azt is, hogy hibát követett el Baráth Tibor, amikor mintegy jóslatszerű megállapításokba bocsátkozott a jövő fejlődését illetően: lát bizonyos fejlődési vonalat, amely kétségtelenül felismerhető a tekintélyüralom és a hivatásrendi szervezet felé. Ezt a jövőre vonatkozó jóslatot azonban a történetírónak nem lehet kimondania, mert ez a politikus feladata. (Ügy van! Ügy r van!) Ez kétségtelenül hiba •volt. (Báró Pronay György: Ez inkább a csillagászra tartozik!) Meg kell azután, azt is állapítanom, hogy egyes meghatározásait és megállapításait, ahogy már említettem, nem látom eléggé alátámasztva. Nem kívánok ezekre kiterjeszkedni, csupán annyit említek meg, hogy ő az Anjoukorral kezdődő korszakot hűbéri államnak nevezi. Hűbéri állam pedig semmiesetre sem lehetett akkor Magyarország, már kor szerint sem lehetett, mert ezen túl voltunk és akkor már rendi állam voltunk, ami két,különböző fogalom. Hűbéri állam az én megítélésem szerint Magyarország sohasem volt (Ügy van! Ügy van!); hűbéri elemek belekerültek a magyar fejlődésbe, de nem fejlődött ki magyar hűbériség. Ezek azonban szubjektív felfogások és tudományos kérdések, amelyeknek megítélésével nem óhajtom a türelmet tovább igénybe venni. Mindezek természetesen sok félreértésre adhatnak okot és ezért valóban hibáztatni kell a professzort, mert egy összefoglaló kézikönyv első kellßike a világosság, második kelléke pedig az, hogy ha összefoglal, ne kívánjon újat mondani, hanem azt foglalja össze, amit tu1941. évi december hó 17-én, szerdán. dumk, vagyis a meglévő eredményeket foglalja egységbe. Ezeknek a kifogásoknak egyrészét tüstént a könyv elolvasása után közöltem a szerzővel, és azt is közöltem, hogy a tudományos kritika i alapján az illető részeket a második kiadásban módosítania kell. Ezért igyekezett a legkirívóbb I hibákat, eltüntetni és a t. felsőbázi tag úr által említett módosítás is ennek a megjegyzé- , semnek eredménye. (Egy hang: Rendeletileg \ lett figyelmeztetve"?) Nem rendeletileg, hanem barátilag- figyelmeztettem bizonyos tévedésekre és ő módosította ezeket. Ez minden tu- • dóssal megesik, mert nem vagyunk tökéletesek. I T. Felsőház! A második vád az, hogy Baráth Tibor pártpolitikai célzattal írja és tanítja a történelmet. En többször is gondosan elolvastam mindkét kiadást, megvallom azon- , ban, hogy még az 1920—1940-es évek jellemzésében sem találtam pártpolitikai célzatot a mai j magyarországi pártokat véve figyelembe. \ Szemlélete kozeláll a legújabb kor jellemzésében a ma európaszerte Portugáliától kezdve Spanyol-, Olasz-, Német- és más országokban ; élő állambölcseleti szemlélethez, de egyik magyarországi part szemléletével sem azonosítható. A könyvnek mégis valamilyen pártpoliti- • kai látszata keletkezett egyfelől abból az ok- j ból, hogy — amint említettem — használt egyes kifejezéseket, amelyek félreérthetők, másfelől pedig a napilapok beavatkozása folytán, a kritika és a válasz folytán, amely egy, 1 délutáni napilapban, a Pesti Újságban jelent' meg. Mivel a Pesti Újsághoz közelálló politikai párt tagjaként való szereplés egy minisz-' ! tériumi rendelet szerint állami hivatalnokok-, ! nak tilos, magamhoz rendeltem a szerzőt és í igazoló jelentést kértein. E jelentés és külön { beszerzett tájékozódásaim alapján megállapíthatom, hogy a professzor úr sohasem volt pártszervezet tagja, sem ennek, sem másnak és a i jövőben sem kíván saját ígérete és bejelentése szerint pártpolitikával foglalkozni. Baráti öszszeköttetései alapján került az illető laphoz, \ — éppenúgy, mint korábban azokhoz a lapok- < hoz, amelyekben szintén jelentek meg cikkei • -— a ^Magyar Nemzethez, továbbá a Fructidor ) és L'éveil des Peuples című francia laphoz,' ; amelyeknek politikai irányával szintén nem azonosította magát. Ezt az igazoló jelentést és egyéb oldalból szerzett tájékoztatást nekem tudomásul kell vennem. A harmadik váddal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy nehezemre esik, hogy haza- . fiatlan, vagy éppen nemzetellenes tendenciák ellen kell védelmeznem a szerzőt. Meggyőződésem, hogy ilyen tendenciákat csak a legnagyobb elfogultsággal lehet neki tulajdonítani. Én nem kívánok e kérdésnél hosszasan időzni, de mivel bírálója annakidején a könyv módszeréről, célzatáról, szelleméről apró, kikapott idézetek alapján formált ítéletet, mae*am is kénytelen vagyok a könyvből vett idézetek felolvasásához folyamodni. Nem összefüggés nélkül kikapott idézetekkel, netán tévesen, helytelenül vagy félreérthetően alkalmazott kifejezések használatával jellemzem a könyvet, hanem iervekszem a könyv tulajdonképpeni esszenciáját kitevő, összefoglaló s az eredmé. nyéket leszűrő, leginkrimináltabb fejezetének felolvasásával — melv nagyon rövid ideié" fog tartani — a hazafiatlarisííg vádját megvilágítani, (Halljuk.)
