Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-51

308 Az országgyűlés felsőházának 51. ülése 19 Al> évi július hó %-én, csütörtökön. A törvényjavaslat 9. §-a tekintetében a két Ház között ellentét merülvén fel. annak kiegyenlítésére a megfelelő intézkedések megtörténtek. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. tör vény cikk kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat 9. §-a tekintetében a két Ház között felmerült ellentét kiegyenlítésére hivatott bizottságok együttes jelentésüket benyújtották. A jelentés kinyomatott, szétosztatott, miután azonban szétosztása óta a házszabályokban előírt háromnapi közbeeső idő még nem telt el, a bizottságok együttes jelentése mai ülésünk keretében csak a sürgősség kimondása esetén lesz tárgyalható. Tekintettel arra, hogy a két Ház bizottságai együttes jelentésüknek tárgyalására a sürgősség kimondását kérik, a törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emelkedéséhez pedig igen fontos közérdek fűződik, a sürgősségi javaslatot szavazás alá fogom bocsátani, megjegyezvén, hogy annak elfogadásához a házszabályok értelmében a jelenlevő felsőházi tagok kétharmad részének hozzájárulása szükséges. Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, „hogy a bizottságok együttes jelentése a sürgősség kimondása mellett a mai ülésünk keretében tárgy altassék, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, a kétharmad többséget is megállapítva kimondom, hogy a felsőház a sürgősségi javaslatot a házszabályok rendelkezésének megfelelően elfogadta. Az imént elfogadott sürgősségi javaslat alapján napirend szerint következik »a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról« szóló törvényjavaslat 9. §-a tekintetében a felsőház és a képviselőház között felmerült ellentét kiegyenlítésére hivatott bizottságok együttes jelentésének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok eigyüttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Bíró Zoltán jegyző (felolvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Báró Prónay György ő nagyméltósága kíván szólani. Báró Prónay György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatott tudomást szerezni arról, hogy az egyeztető bizottság a házassági jogról szóló 1894:XXXI. te. kiegészítésére és módosítására vonatkozó törvényjavaslat 9. §-a tárgyában megegyezést, megállapodást létesített. Ez a megegyezés, ez a megállapodás az imént felolvasott jelentés alakjában fekszik a mélyen t. Ház előtt. Megegyezés és megállapodás jött létre azok között, akik a megegyezést és megállapodást igeníeges szavazatukkal megpecsételték,' de ez semmiesetre sem köti azokat, akik ezt a módosítást nem szavazták meg, mivel ezt a módosítást megfelelőnek és kielégítőnek nem tartják. Én, mélyen t. Felsőház, ezt a módosítást, amelyet a jelentésben hallottunk, nem szavaztam meg, mert nem tartom megfelelőnek. Ezt itt a Ház színe előtt a magam részéről ki akarom jelenteni. De nem azért szólalok fel. hogy ezt kijelentsem, mert egy ilyen kijelentés egyszerű megtétele fontoskodás lenne, hiszen elvégre a szavazásnál is eldönthető, hogy ki miként gondolkodik ebben a kérdésben. Egy egészen más kérdést akarok felvetni és ezért kértem szót, hogy a jelentéshez általánosságban hozzászólhí»

1 "^n/K Az én szerény nézetem szerint az úgynevezett egyeztető bizottság akkor, amikor nemcsak a hozzáutalt kérdéssel, illetőleg a 9. $-szal foglalkozott, hanem ezen túlmenően megváltoztatta a törvényjavaslat címét (Ugy van! Ugy van! a közében.) és egy új szakaszt toldott hozzá, ezzel a ténykedésévei túllépte hatáskörét. (Ugy van! Ügy van! a középen.) Azért szólalok fel tehát, hogy e tekintetben alkotmányjogi és közjogi aggályaimat itt a felsőház magas színe előtt kifejtsem. Állítom, hogy az együttes bizottság az által, hogy ezt a ténykedést elkövette, hatáskörét túllépte. Az együttes bizottság hatáskörét az 1926:XXII. te. 31. §-ának harmadik bekezdése, továbbá az országos határozat sza-< bálvozza, amely ennek az együttes bizottságnak az eljárását is szabályozza. Az előbb hivatkozott te. 31. §-a értelmében a Ház csakis a kifogásolt résszel foglalkozhatik. (Úgy van! a középen.) A törvény e tekintetben úgy intézkedik (olvassa): »Ha az országgyűlés egyik Háza a másik Ház által elfogadott törvényiavaslatot változtatással küldi vissza a másik Házhoz, a másik Ház akkor is csak a kifogásolt vagy el nem fogadott rendelkezéseket tárgyalja, ha időközben új ülésszak kezdődött.« Eo ipso áll tehát az a tétel, hogy csakis a hozzáutalt kérdéssel foglalkozhatik. De továbbmegyek. Mit mond az országos határozat?^ Az országos határozat azt mondja, hogy a képviselőház előkészítő bizottsága elvetheti a felsőház által tett módosítást, megszavazhatja, vagy módosíthatja (olvassa): »A c) alatt említett javaslat esetében« — vagyis midőn módosítást eszközöl a felsőház által javasolt szövegen — »a bizottság elkészíti és bemutatja a Háznak a részéről javasolt új szöveget s javaslatba hozza azokat az esetleges módosításokat, amelyek a részéről javasolt szöveg elfogadásából« — méltóztassék jól figyelni! — »szükségszerűen következnek a javaslatnak a másik Ház részéről nem kifogásolt rendelkezései tekintetében.« A jogszabály tehát határozott: csakis a módosítással foglalkozhatik s annyiban foglalkozhatik a meg nem támadott paragrafusokkal, amennyiben a módosításnak logikus következménye az, hogy a meg nem támadott paragrafus és az újonnan elfogadott módosítás között ellentét forog fenn; tehát el van határolva, hogy csakis a módosítással szabad foglalkozni. a törvényjavaslatnak más részével pedig csak abban az esetben, ha ott ellentét merülne fel. Eo ipso ki van zárva tehát, hogy olyan intézkedést tegyen az együttes bizottság, amely szükségszerűleg nincs összefüggésben a módosítással Mélyen t. Felsőh áz ! Erre nézve már precedens is van. Éppen a második zsidótörvény tárgyalásánál volt egy eset, egy sokkal ki sebb jelentőségű eset, amidőn éppen az együttes (bizottság tárgyalásánál a volt igazságügyminiszter egy olyan intézkedésre' vonatkozólag, amely bent volt a törvényjavaslatban s amely módosítás tárgya volt, a cselekményt kihágás helyett vétségnek akarta minősíteni. Ekkor nem kisebb jogász, mint Fabinyi ő excellenciája szólalt fel s kifejtette álláspontját ott a bizottságban, hogy ez nincs szükségszerű összefüggésben a módosítással, alkotmányjogi szempontból ez a kérdés_ nem tárgyalható. Akkor az igazságügyminiszter űr ő excellenciája honorálta ezt az álláspontot és elejtette a módosítást. Ez a helyzet. Mint mondottam, országos