Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-49
Az országgyűlés felsőházának 49* ülése 194-1'.' évi július hó 18-án, pénteken. -30Î előállnak, el kell hárítani. Azután végiggondoltam azt is, amit az előbb említettem s amire rámutattam akkor, amikor emberiességi szempontból tettem vizsgálat tárgyává a 9. § rendelkezéseit, hogy végeredményben lelkiismereti kényszer elé nem állítja ez a javaslat a keresztény vallásii zsidót abban a tekintetben, hogy keresztény házasságot köthessen, mert köthet keresztény házasságot, «alapíthat keresztény családot, keresztény vallásban nevelheti a gyermekeit, lelkiismereti kényszer tehát nem forog' fenn. És végül itt is rá kell mutatnom arra, hogy az is az isteni gondviselés akaratán alapszik, hogy a magyar nép itt telepedett meg a Kárpátok medencéjében, itt alkotott nemzetet, itt talált hazára, itt élte végig a maga ezeréves történetét, amelynek során nem egyszer, de többször hosszú^ időn keresztül küzdött éppen a kereszténységért, a keresztény kultúra érdekében és ezen a helyen ugyancsak az isteni gondviselés akaratából kell tovább folytatnia azt a feladatot, amelyet ezer éven át betöltött és amelyet a gondviselés rendelése folytán betölt ma is, ebben a pillanatban is a keresztény kultúra^ szolgálatában. Amikor ezeket átgondoltam, arra is gondoltam, hogy vájjon ezt a célt házassági tilalom nélkül meg lehetne valósítani és hosszabb vizsgálódás után, arra a meggyőződésre jutottam, hogy elméletileg igen, a gyakorlatban azonban nem volna értéke más megoldásnak, mert például azok a polgári jogi korlátozások. amelyek összefüggésben vannak ezzel a kérdéssel, nem jelentenének a házasság szempontjából komoly viszatartó erőt, mert ezek a korlátozások túlnyomórészt a házassági vagyonjog terén lehetnének csak és ezek előzetes juttatásokká.!, vagy harmadik személyek részéről akár később való juttatásokkal egyszerűen kijátszhatók volnának. Bátor voltam rámutatni arra, hogy a roszszul sikerült asszimilációs kísérletnek véget kell vetni és rá kell térni a disszimilációra, de okosan, gondosan mérlegelve azt, hogy a cél elérésének veszélyeztetése nélkül minél kevesebb fájdalom, minél kevesebb úgynevezett tragédia okoztassék, és itt merül fel azután az úgynevezett félvérek kérdése is. Itt is hangsúlyozom, hogy nem szeretem a félvér szót használni és elnézést kérek, hogy mégis használom; csak a rövidség kedvéért teszem. A javaslatban, amint méltóztatnak látni, egyetlen helyen, még zárójelben sem fordul elő ez a szó, viszont körülírása elég hosszú, ezért méltóztassék nekem is megengedni, hogy röviden félvéreknek nevezzem azokat, akiknek két nagyszülője izraelita vallásban született. Ez a törvényjavaslat szerinti meghatározás. Ezek a félvérek végeredményben — há biológiailag nézzük a dolgot — 50%-ban zsidók, 50%-ban nemzsidók. Igazságosan és a nemzet érdekében helyesen kell tehát megállapítani azokat a határokat, amelyek hivatva vannak eldönteni, hogy melyik csoporthoz tartozzék a félvér. Az a félvér, aki már kereszténynek született, keresztény környezetien élt, keresztény kultúrát éa szellemiséget látott maga körül, kétségtelenül asszimilálódott, mert tagadhatatlan, hogy a kereszténységnek nagyon nagy lelki átalakító hatása van. Ennélfogva a javaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a felvér, aki az asszimilációnak már egy ilyen előrehaladott fokát érte el, az e javaslat szempontjából, tehát a házasságkötés szempontjából, nem tekinthető zsidónak, a határt pedig úgy vonta meg a javaslat, mint méltóztatnak látni, hogy az a tóivér, aki kereszténynek született és szülei már a házasság megkötésekor keresztények voltak, annyira asszimilált, hogy házasságkötés szempontjából nem lehet zsidónak tekinteni. Ügyelni kell azonban arra, hogy további vérkeveredés ne állhasson be ezen az asszimilált ágon. Éppen ezért, a javaslat arról is gondoskodik, hegy az ilyen asszimilált félvér a .jövőben csak olyan egyénnel kössön házasságot, akinek vérében a nagyszülőkig visszamenően nincsen zsidó vér. Meggyőződésem szerint az a határ, ameddig a képviselőház által elfogadott javaslat a felverek asszimilálása tekintetében elment, helyesen megvont határ. Én tehát e tekintetben is a képviselőház által elfogadott javaslat változatlan elfogadását kérem. (Mozgás.) Ezzel szemben áll a bizottsági módosított szöveg, amely ezt a határt kitolni kívánja. A Ház bölcseségére tartozik ebben a kérdésoen a döntés. Mélyen t. JB'elsőház 1 Legyen szabad ínég néhány felvetett szemponira reflektálnom. Vannak ellenvetések, amelyek szerint ez a javaslat nagyon megnehezíti a házasságkötéseket. Ezek nemcsak a zsidók és nemzsidók közötti házassági tilalomfa vonatkoznak, hanem talán meg sokkal nagyobb nierteKöen az eisö fejezetre, az eugenikai rendelkezésekre. Kétségtelen, hogy nem ez a célunk; a kormány nem megnehezíteni, hanem ellenkezőleg, könnyíteni akarja a házasságkötéseket. Erre a törvényhozás bölcsességéből elég bizonyítékunk van már; így a legutóbbi időből is, amikor a Nép- és Családvédelmi Alapról szóló törvényjavaslatot méltóztattak elfogadni, azután ennek a javaslatnak a házasodási kölcsönre vonatkozó fejezete, is azt bizonyítja, hogy nem a házasságkötés megnehezítése, hanem ellenkezőleg, megkönnyítése a célunk. Hogy azonban ezek az eugenikai rendelkezések átmenetileg valóban egy kis visszatartó erővel lesznek az alsóbb néposztályokra, ezt koncedálom s ebből folyik — azt is koncedálom, amit megjegyzések formájában több helyről hallottunk —, hogy azok az eugenikai rendelkezések különösen az alsó néposztályokban szaporítani fogják az úgynevezett vadházasságoknak a számát. Ismétlem, mélyen t. Felsőház, tisztában vagyok azzal, hogy átmenetileg ilyen vadházasságok szaporodásáról lehet szó, azonban ne méltóztassék elfelejteni, hogy ennek a javaslatnak ebben a vonatkozásban is nagy erkölcsnevelő hatása lesz és méltóztassék arra gondolni, hogy amikor egyszer átmegy a köztudatba, hogy mindenkinek kötelessége a családja jövője szempontjából házasságkötése előtt rendbehoznia a maga egészségét, akkor nem fognak már a nép körében sem idegenkedni attól a gondolattól, hogy magukat orvosi vizsgálatnak alávessék, Arról pedig a kormányzat gondoskodni kíván, hogy ne minden átmenet nélkül, egyszerre hajtassanak végre mindezek a rendelkezések, amelyek ebben a javaslatban foglaltatnak, hanem kíméletesen, okosan. Mert hiszen egy új jogintézményt létesíteni és azt máról-holnapra, tehát azonnali hatállyal százszázalékosan életbeléptetni, különösen akkor, amikor ez olyan nagy érdekeket érint és az ember életébe ilyen mélyen belenyúl, mint ez a javaslat is, nem lehet. Természetes tehát, hogy a kormány a végrehajtás során gondoskodni