Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának 4-9. ülése nemzet gondolatában nem a faji gondolat az első. A nemzetek nem akkor erősödtek, amikor egy faji érzést, különösen nem akkor, amikor egy negatívumot termeltek ki magukból és illesztettek bele a nemzet életébe, hanem amikor pozitívumokat teremtettek. (Ügy van!) A nemzet a történelemben az Isten teremtő akaratából született meg. Történeti múlt, évszázados és évezredes sorsközösség, egymással öszszefüző lelki Összhang, lelki és életszínvonalharmónia, múltba tekintő tradíció, jövendőbe tekintő aspiráció formálják ki azt a kollektív testet, amelyet nemzetegyéniségnek nevezünk. Ebben a nemzetfogalomban kettő van benne. Benne van az, hogy azt az Isten teremtette. En tehát nem tudom a magyar nemzetet nagynak, erősnek, emelkedettnek elképzelni és látni, csak akkor, ha mint a teremtő Istennek a kezemunkáját látom. De benne van ebben az is, hogy a nemzet célját nem csupán a történelem, nem politikai áramlatok hullámzása emeli magasba, a nemzet célját Isten lelkében és a saját bensőjében hordozza. Benne van ebben a nemzietfogalomban az is, hogy a nemzet felelősséggel tartozik önmagáért, felelősséggel tartozik azért, hogy az ő történeti hivatását hogyan teljesíti, értékeit hogyan becsüli, önmagát hogyan erősíti vagy pusztítja, hogyan emelkedik a nemzeteknek ama sorába, amelybe Isten állit ja azokat, akik az emberiség örök javáért önmaguk odaadásával és csiszolásával dolgoznak. Mélyen t. Felőház! A nemzet fogalmában tehát nem a faj, niem a vér dominál, hanem a lé

r

ek. Dominál az a nemzeti lélek, amely ráüti bélyegét a nemzet egész életére, arra a törvényhozó testületre, amely a maga törvényhozói munkáját végzi és annak az egyszerű falusi parasztasszonynak életére, aki gyermekeit reggel megmosdatja és este imádkozás után lepihenteti őket fekvőhelyükre. A nemzeti élet kell, hogy benne éljen, lobogjon a tisztviselők, a katonaság, a paoság, az egyszerű és a gazdag embernek életében és adja meg azt a karakterét az ő életének, jellemének, gondolkodásának, amely niem ég és föld között lebeg, amely nem nélkülözi az örökkévaló tápláló humuszréteiget, hanem amely a magyar nemzet lelkéből született és a magyar nemzet egyéniségéből táplálkozik. Ha mi ezt a magyar lelket keressük és ebből a szempontból nézzük magunkat, az embereket, a közéletet, a gazdasági, szociális élet sokféle mezőjét, akkor őszintén meg kell mondanunk, hogy a faj és a vér még nem elegendő, A magunk faja számára is lelket kell kérnünk, hogy azok lehessünk, akiknek lennünk kell és minden munkához azt kell kérnünk, hogy magyar lélek hassa át, mert a vér és a faj még nem elegendő. Aggodalmas ez a házassági törvényjavaslat azért is, mert a nemzet egységét bontogatja s megint elkülönít egy olyan csoportot^ amelyet a keresztyén test alkotó részének vallunk és tudunk. Nem vagyunk elég gazdagok és elég sokan, hogy ezt a gyöngítést a nemzet elhordozza, nem vagyunk elég gazdae-ok ahhoz, hogv akár a írazdasásn. akár a szociális, akár a kulturális élethői kivoniunk olyan erőket, amelye^ pozitív értéket jelentenek, amelyek nem csak statisztikai számot jelentenek, hanem lelket és erkölcsi kvalitást is kénviselnek. Nem tudom elfogadni ezt a törvényjavaslatot nemzeti szempontból azért sem, mert félek a törvényjavaslat erkölcsi kon zek veno iáiSTE&8ÖHÁ&I NAPLÖ U. 1941. évi július hó 18-án, pénteken. 295 tói. A szívnek, az életnek, az érzelmeknek, a szabad emberi elhatározásnak nem lehet az útját elvágni. Azok, akiknek számára ez a törvényjavaslat súlyos ítéletet jelent, vájjon mit tehetnek? Visszasodródhatnak oda, ahonnan talán apáik, nagyapáik eljöttek, de ahová az ő szívük, lelkük nem vágyódik vissza, amely közösséggel nekiik közösségük semmiképen sincs, avagy pedig vesztegelnek és elvesznek? Mi történik azokkal, akik e törvényjavaslat alapján keresztyének, de keresztyénnel házasságot nem. köthetnek? Vájjon nem fog-e megnövekedni a házasságon kívül együttélések száma? Nem sodródnak-e a kényszerűség folytán az erkölcstelenségnek és a társadalom erkölcsi törvényeinek megtagadásával egyesek az elé a szakadék elé amely semmi esetre sem kívánatos, hogy a nemzet . számára valósággá legyen. (Ügy van! Ügy van!)^ Félfémebben az esetben a társadalom közlelkiismeret ét is. Egyáltalában nem lehet azzal dicsekednie hogy a társadalomnak közlelkiismerete olyan érzékeny lenne, hogy minden erkölcsi mételyre és helytelenségre reagálna. Ha pedig csak tíz vagy száz ilyen kénytelen eset alakul ki, a társadalom fe^et fog ha/Hani a kénytelenség előtt és «znnkcionálni fogja azt, amit mi csak erkölcstelenségnek nevezhetünk. És még egy pont: ennek a nemzetnek nyugvópontra, békességre, nyugalomra van szüksége. (Ügy van! Ügy van!) A háborgó lelkek tengerében meg kell találnia a kormánynak azt a sziklát, amelyen ez a nemzet megáll. Viharok ellen meg kell oltalmaznia ennek az államnak polgárait. Mélyen t. Felsőház! Ezek az érvek kényszerítenek engem arra, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjam el. Amikor ezt felszólalásom végén mint^ a tételek következményét és logikus befejezését bejelentem, teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy az egyháznak és a nemzetnek találkoznia kell, mert az állam és a nemzet éppenúgy, mint az egyház, csak egymással való közös lelkiségben végezhetik el szolgálatukat egy olyan történelmi időben, amelyhez hasonló nem sokszor sötétedett rá erre a megpróbált nemzetre. Befejezem felszólalásomat azzal, hogy a törvényhozásnak és a kormánynak lehet nagy hatalom a kezében, de minden törvényalkotást megpróbál két más nagy hatalmassága az igaz; ság és az élet, ebben az esetben az erkölcsi igazság s a történelmi élet, és minden törvényalkotás felett nemcsak a külső közvélemény mond bírálatot, hanem ítélkezik az örök törvényhozó, az élő Isten is. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk tap ft.) Elnök: Szólásra következik Orsós Ferenc ő méltósága. Orsós Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Ürf Mélyen t. Felsőház! Az Orvosi Kamara képviseletében kötelességemnek érzem, hogy orvosi szempontból megvilágítsak két olyan argumentumot, amelyre az előző hozzászólásokban ismételten hivatkoztak. Elsősorban is a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatra vonatkozólag volnék bátor egy észrevételt tenni. Ez a kérdés orvosi szempontból sokkal bonyolultabb, mint ahogy a javaslat visszatükrözi. Nem is akarok ezekre a részletekre kiterjeszkedni, mert ezek még egy előadásban sem volnának távolról sem kimeríthetőek. (Halljuk! Halljuk!) Csak az egyéni szabadság korlátozását illetőleg vagyok bátor azt a megjegyzést :

' tenni, hogy differenciált társadalom az egyéni szabadság korlátozása 46