Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

290 Az országgyűlés felsőhá,zának 49. ülése 1941. évi július hó 18-án, pénieken. zonytalan természetű tudományos hozzávetéseknák és azokból ne vonjanak le olyan következtetéseket, amelyek egyéneknek, családoknak, népcsoportoknak exisztenciális kérdését jelentik. De nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot általánosságban keresztény szempontból sem, azért nem, mert a zsidószármazású ke

: resztényeket és ivadékaikat örök időkre ki akarja rekeszteni abból, hogy valaha is nemzsidó-emberekkel házasságot kössenek. Jól méltóztassanak megfigyelni: nem azt mondja, hogy nem lehetnek vezérigazgatók, nem lehetnek a sajtókamara vagy a színészkamara tagjai, nem lehetnek vezérkari tisztek, vagy nem lehetnek a vitézi rend tagjai, vagy ennek vagy annak a kaszinónak tagjai, — mindezekkel kapcsolatban elképzelek akár külső, akár belső olyan okokat, amelyek átmenetileg vagy huzamosabb időre ennek vagy annak a csoportnak, ilyen vagy olyan minőségnek az illető testületben való részvételét bizonyos mértékben korlátozzák — hanem azt mondja, hogy az illető nem vehet el nemzsidót, még pedig azért nem, mert összeházasodása révén nemzsidó házastársát, annak családját, gyermekeit, ezeken keresztül pedig ihatósugaraiban a vele érintkező társadalmat fajiságánál fogva megrontja. S ha azt kérdezzük, hogy mi ez a rontás, akkor azt mondják: ©z a rontás a keresztény vallással és a keresztény etikával ellenkező lelkület kialakítása. Ez az, amit nem lehet elfogadni. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Nagyon érdekes azután a törvényjavaslatban az, hogy a nemasidókat nem különíti el, csupán a zsidókra vonatkoztatja a faji meghatározást. A javaslat alapján magyar ember házasságot köthet hottentottával, négerrel, cigánnyal, bárkivel, egyedül zsidóval nem. E javaslat értelmében zsidónak nem szabad házasságot kötnie pl. közvetlen faj testvérével az arabbal, a Szíriáival azért, mert ennek a törvényjavaslatnak elnagyoló természetéből az következett, hogy megelégedjék a zsidóság faji meghatározásával és elkülönítésével. Ez a törvényjavaslat úgy állítja elénk a dolgot, hogy a zsidószármazású ember azért nem köthet házasságot nemzsidóval, mert a nemzsidó felet és vele együtt a családot és a nemzetet egész moralitásával és szellemiségével megrontja, még abban az esetben is, ha a zsidó fél nemzedékeken keresztül a keresztény anyaszentegyház hűséges, példaadó, alázatos, szellemben és erkölcsben egyaránt elismerésreméltó tagja, a uemzsidó fél pedig" csak papiroson keresztény, lelkében pedig hitetlen és pogány. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ez az, ami miatt az evangéliumi keresztyén állásponttal a törvény alapgondolata kibékíthetetlen. (Ügy van! Ügy van!) Mi a Szentírás alapján azt tanítjuk, hogy Isten az embert az egyetemes bűnösségtől megváltja azáltal, hogy a Szentlélek az ő csodálatos kegyelméből és erejéből az illetőt újjászüli. A Szentléleknek ez az újjászülői munkája nincs kötve nemhez, korhoz, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) nemzetséghez, nines kötve értelmi erőhöz, nincs kötve testi egészséghez, (Ügy van!) egyetemes mint a világ teremtése, egyetemes, mint az örökkévaló ság. Ezért a Szentlélek újjászülő munkáját. amelynek szimbóluma, ígérete és pecsétje a keresztség szakramentuma, csúfolja meg az a gondolat, amely azt hirdeti és ismétli, hogy ennyi meg ennyi zsidó vér mellett az illető soha, semmi körülmények által Szentlélektől újjászületett, megváltott ember nem lehet, (Ügy van! Ügy van! <— Taps a baloldalon.) mert a törvény mögött tulajdonképpen ez a gondolat jelentkezik. Ezért a bizottsági tárgyalás alatt mindent elkövettem arranézve s kértem az igazságügyminiszter urat, hogy ebben a törvényben is, éppen úgy, mint Németországban, biztosítsák azt, hogy három vagy négy zsidó nagyszülőnek két nemzedéken át hivő leszármazottja köthessen házasságot egészen kivételes és szigorúan megítélt esetben nemzsidó származású személlyel. E lehetőség megadásával az evangéliumi keresztyén álláspont hívőire nézve lehetséges lett volna a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása. De ez a felfogás teljes visszautasítást váltott ki azzal az indokolással, hogy ez a törvényjavaslat alapelvét töri által, ezért nem is lehet tárgyalni f róla. Viszont ez teszi már most kötelességévé az evangélium szerint reformált egyházak pásztorainak, hogy ebben a kérdésben azt az álláspontot foglalják el, amelyet első mondatommal bejelentettem, mert különben lelkiismeretük és a Szentlélek ellen követnének el bűnt, Mélyen t. Felsőház! A keresztség a Szentléleknek ezt az újjászülő munkáját jelképezi, ígéri és elpecsételi, de végrehajtása által ipso facto nem eszközli. Ebből az következik, hogy a megkereszteltek között még nagyon sok olyan ember van, akit egyáltalán nem lehet Lélek által újjászült embernek nevezni, aki nem homo renatus; a keresztyén származásúak között is van természetesen ilyen sok; de még több van azok között a zsidóságból származó keresztények között, akiknél az áttérés — az ő hibájuk és az egyházak hibája következtében — sok minden egyéb szempont szerint igazodott, legkevésbbé azonban aszerint a szempont szerint, amely szerint egyedül lett volna szabad igazodnia, a lélek újjászületésének, a »tűzzel és a Szentlélekkel« való megkeresztelkedésnek az érdekei szerint. Ebből következik, e miatt indul meg az egyháznak az a nagy nevelői munkája, amelyben tilt, fegyelmez, ostoroz, megcsókolj könyörög, hatalmat megmutatja, a végből, hogy aki színből keresztyén, szívből keresztyén legyen. Minden olyan munkát, amit az állam ennek a célnak érdekében végez, az egyház a maga részéről messzemenőleg támogat. Lehetett volna tehát arról beszélni, — én elképzelem azt — hogy az állam igenis törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján a házasság védelme érdekében előzetesen ítéletet kíván hozatni arravonatkozolag, hogy a két házasfélnek együttélése nemzeti szempontból kíyánatos-e. Lehetséges lett volna erről beszélni. Egy ilyen gondolatnak a nyomán meg lehetett volna vizsgálni a feleknek az egész ségét, a feleknek az anyaga helyzetét, a származását, az átöröklési terheket, amelyeket magukkal hoztak, vagy hozhattak volna, lehetett volna ezt az ítéletmondást lelkipásztorokból, orvosokból és nemzetnevelőkből alakult magas bizottságokra bízni — ez tulajdonképpen csak a páter familiasi jog kiterjesztése lett volna — s ezzel elértük volna ugyanazt a célt, de ugyanakkor nem zúdítottunk volna mérhetetlen nagy sérelmet annyi, meg annyi keresztyén magyar emberre. Es most érkezem oda a második kérdéshez, ahhoz, hogy ám legyen, hozzon az állam a jövőre törvényt arra, hogy zsidó nemzsidóval ne házasodjék össze, ez úgyis megvolt, ennek visszaállítása nem rendíti meg a keresztyénségnek alapvető tanait, azonban mi lesz azok-