Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának U9* ülése kai, akik már megkötöttek ilyen házasságot, illetőleg azokkal, akik ilyen házasságokból születtek? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem hibásak Ők abban, hogy egyik szülőjük zsidó származású és ezért hordozzanak ők akkora hátratételt, amelyiknél nagyobbat ma költői fantáziával sem lehetne kitalálni? (Ügy van! balfelől.) Nincs infernálisabb gondolat, t. Felsőház, mint hogy egy olyan embert, akinek már a szülői kitértek a zsidó vallásból, vagy akinek az egyik szülője kitért a zsidó vallásból és aki a keresztyén egyházban nevelkedett, keresztyénné és magyarrá vált egészen, visszakónyszerítsenek - oda, ahonnan kitért. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a legnagyobb megalázás, a legfájdalmasabb büntetés. A leveleknek százai egy jajgató orehesterben tesznek bizonyságot arról, hogy amíg mi itt törvényt alkotunk, az embereknek tízezrei belsőleg összeroppannak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem találom vigasztalónak azt a felfedezést, hogy itt nem százezrekről van szó. hanem csak 15 000 vagy 20.000 emberről. (Révész Imre: Csak!) En azt hiszem, hogv ilyenkor még egy is sok. (Ügy van! a baloldalon.) Azoknál, akik már vegyesházasságból születtek, csak egyetlenegy út járható. Ez az egyetlen út pedig az, hogy bennük is védeni kell a magyar vért, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) azt a magyar vért, amely a világnak n legritkább és a legdrágább nedűje, csak az a baj, hogy olyan szívet fájdítóan kevés van belőle. Ebből a magyar vérből az 50%-nyit én nem dobnám el, ha fajvédő volnék,, akkor sem, (Ügy van! Ügy van! — Tans a báloldalon.) amíg van mód rá, hogy megtisztuljon, hogy merészen magyarrá legyen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Két út vezet ehhez. A biológiai út az, hogy kevertvérű esak tisztavérűvel, csak nemzsidóval kössön házasságot. Az erkölcsi és szellemi út pedig az. hogy befosradom, megtartom, sőt még jobban hozzákötöm a magyar nemzeti léleknek a nagy közösségéhez, a keresztény magvar nemzeti ideálok élő, hatalmas erőforrásaihoz, hogy maga és gyermekei egyre tisztábban és egyre teljesebben a mieink legyenek. (Ügy van! Ügy van! — Tans a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a keresztény és nemzeti ÁrdekH A fajvédelemnek azt a formáját, hosy a kevertvérűt, az 50%-os vagy nem tudom hányKzá»alékos kevertvérűt el kell dobni, meg kell tagadni azért, hogy a százszázalékos tiszta vő rueket védelmezzük, (Farkasfalvi Farkas Géza: Hogy strómannoknak mehessenek!) nem gyakorolja sem a nürnbergi törvény, sem az olasz törvény. (Ügy van! a baloldalon.) Az én tudomásom szerint eddig ezt egyetlenegy népvezér gyakorolta. Esd rá s, a fogságból hazatérő zsidók vezére, akiről a Szentírás feljegyzi, hogy amikor látta, hogy a fogság alatt a nép mindenféle utálatos népekkel, ;— ahogy az Trás mondja — összeházasodott, ^ főképpen a főemberek, megtépte ruháját, törvénynapot hirdetett, törvényt tett és minden aszszonyt, idegen asszonyt, és minden idegen asszonvtól született gyermeket kivert Izraelből. Ezzel megalapították azt, H iudaizmust, azt a zsidóságot, amely ellen való küzdelem háromezer esztendőn keresztül inspirálta az antiszemitizmust s annyira inspirálta, hogy egyenesen az ő példáját próbálja követni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Azért tehát, mélyen t. Felsőház, fordulok szavaimmal beszédem végén a törvényhozókboz, akár ebben a Házban ülnek, akár a másik 19%1. évi július hó 18-án, pénteken. 291 t Házban és kérem őket, ha akarnak, ám hozza I nak szigorú törvényeiket jövőre, de ártatlan | magyarokkal, akik saját hibájukon kívül lettek kevertvérűek, ne legyenek kegyetlenek. Ezt | kívánja a nemzetnek önmagáról alkotott j fogalma is. (Ügy van! a baloldalon.) A zsidók ! és nemzsidók közötti házasságot a törvény ez i előtt 50 esztendővel megengedte, (Egy hang a ! baloldalon: Sajnos!) az akkori szellemi áranv lat divattá tette. (Ügy van! balfelől.) az akkori í közfelfogás humanitási vívmányt látott benne, ; magas példák ajánlották, nem is járt anyagi j haszon nélkül, (Derültség.) nem csoda teI hát, ha állandó gyakorlat vált belőle. | A nemzetnek joga, sőt kötelessége, hogy ha egy I törvényének káros Voltáról meggyőződött, azt | jóvátegye, vagy megjavítsa, de önmagának, bei csületének tartozó kötelessége az, hogy ezeknek a törvényeknek visszaható erőt nem ad. (Ügy ! van! Ügy van! balfelől.) és nem büntet meg | senkit olyan tettért, amely a maga idejében i törvényes és kifogástalan cselekedet volt I (Ügy van! balfelől.) Ne áltassuk magunkat azzal, hogjr hiszen I a törvényjavaslat a büntető rendelkezést yisz; szahatóan nem alkalmazza. Az öt esztendőt, a í börtönbüntetést visszahatóan nem alkalmazza, | de alkalmaz visszahatóan ennél sokkal nagyobb | büntetést: a morális számkivetést. (Ügy van! ] balfelől.) Kérdezzék meg az érdekelteket, hány ! olyan magyar keresztény ember, akinek egyik \ szülője zsidó volt és aki talán csak most tudta meg, hogy az volt, szívesebben elviselné az ötesztendei börtönt. (Ügy van! balfelől.)

f mint hogy őt örök időkre kidobják, kiszakítsák abból a lehetőségből, hogy élettársat találjon magának nemzsidó származású magyar keresztény emberek között. (Ügy van! a baloldalon.) Ne játsszunk a szavakkal. A törvényjavas! lat rendelkezéseinek szörnyű visszaható ereje I van (Ügy van! a baloldalon.) és ezt a visszai ható erőt csökkenteni magyar, keresztény lelkiI ismereti parancs. (Ügy van! balfelől.) Épp úgy i elérhetik pro futuro azt a célt, amelyet el akar} nak érni, egy 50 esztendős személyi kímélettel. ! Próbáljon meg ötven esztendeig tűrő, gyöngéd j és figyelmes lenni az a magyar nemzet, amely j mindig nagylelkű tudott lenni. j Az egyház pedig továbbra is hirdetni fogja, I úgy, ahogyan eddig hirdette, létalapját, KriszJ tus Urunk missziói parancsát: »Menjetek el, J tegyetek tanítványokká minden népeket, megI keresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szent| léleknek nevében!« Ezt hirdeti, amíg él, i azért, mert csak addig él, amíg ezt hirdeti. (Ügy | van! Ügy van! balfelől.) Összefoglalom tehát azokat, amiket elmon' dottam. és ezt az összefoglalást nemcsak a maI gam, hanem minden püspöktársam nevében, sőt a református r egyház főgondinokainak nagy | többsége nevében is teszem és r mondom : I ez a javaslat a keresztyén házasság értéké! nek és érvényének elbírálásánál döntő szem! ponttá a faji, biológiai szempontot, tehát a vérségi leszármazást teszi. Ezzel szemben keresztyén elvi alapon — bár a fajiságnak Istentol rendelt és akart nagy jelentőségét és ápolásának szükségét nem lehet félreismerni — elvitázhatatlan, hogy a házassásr keresztyéni voltának és a nemzet szempontiából nozitív erkölcsi értékének megítélésénél döntőek csnkis a lélek és a szellem normái lehetnek, tehát olyan i házasságot, amelyben a keresztyén lélek szelI lemi és erkölcsi fölénye emberileg biztosítottnak j látszik, nem lehet pusztán vérségi alapon a nemzet szempontjából károsnak kijelenteni. Ez & javaslat töryénnyéválása esetén a ma-