Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának 4-V. ülése Ion.) Mégis résztvettem a bizottság munkála­taiban, amelyeknek eredménye az előterjesztett módosító indítvány, a 9. $-nak a bizottság ál­tal elfogadott és beterjesztett formája. Ëz a tény megszabja felszólalásom tartalmát és irá­nyát, Először meg akarom okolni, miért nem tudom általánosságban sem elfogadni a tör­vényjavaslatot, azután rá akarok mutatni azokra az okokra, amelyek a 9. § módosított formájának elfogadását ajánlják arra az esetre, ha a javaslatot általánosságban vissza utasító felfogás a felsőház többségét nem nyeri meg. Ezzel eljutok oda, hogy egy­felől a magam és egyháaanr elvi fel­fogását kifejezésre juttatom, másfelől ta­lán segítek elérni egy részleges haladást azon a téren, hogy minél kevesebb keresztyén magyar ember szenvedjen meg o javaslat kö vetkeztében, (Helyeslés.) amely eredmény való­ban keresztyén és valóban magyar cselekedet lesz. (Ügy van!) A. javaslat indokolása és egész szellemisége bizonyítja, hogy a magyar fajt akarja védeni, fajvédelmi törvény kíván lenni — és most egyelőre a fajvédelmet az igazi, a jó értelmé­ben veszem. Lehet-e fontosabb kérdésünk ne künk, mint a magyar faj védelme? (Ügy van! Ügy van!) Ez a priusza minden törvényhozás­nak (Ügy van!) és minden államigazgatásnak. E nélkül hiábavaló a honvédelem, hiábavaló a közoktatás, hiábavaló az iparnak és a gazda ságnak a felvirágoztatása. Mit védek én egy olyan országban, amelyben már nincs magyar 0 / (Elénk helyeslés és taps.) Mit tanítsak én egy olyan iskolában, amelyben nem lehet magyar műveltséget tanítani? (Ügy van! Ügy min!) A magyar fajta védelmét kívánom s óhajtom, hogy minden törvényhozásban ez legyen a les főbb parancs, a legelső törvény. Minden más ennek származéka. Sok törvénnyel lehet védeni a magyar fajtát: szociális, gazdasági, , egész­ségügyi, népjóléti törvényekkel. Ezek közé kí­ván beilleszkedni ez a tárgyalás alatt álló tör­vény javaslat is. Az a meggyőződésein, hogy céljához kerülő úton tart, e miatt nem éri el és útközben, olyan intézkedéseket tesz, amelyekre határozottan talán azt lehet mondani, hogy medicina poior morbo, az orvosság rosszabb a betegségnél. A házasság védelmével kívánja a fajta vé­delmét előmozdítani. A házasságot védi először gazdaságilag kölcsönnel, azután eugenikailag népességügyi intézkedéssel, a két nagy népbe­tegséggel, a tuberkulózissal és a nemi betegsé­gekkel szemben való kötelező állásfoglalásával, és végül a zsidók és nem zsidók között kötendő házasságnak a tilalmazásával. Eemélem, hogy azokból a házassági kölcsönökből minél több egészséges magyar családalapító ifjú pár fog segélyt kapni; remélem, hogy a kölcsönt gyer­mekek nevelésével is lehet törleszteni, máskü­lönben :a törvényjavaslat eltéveszti a célját. Az egészségügyi törvények mindenkire egy­formán vonatkoznak, aki ember és e között különbséget tenni nem lehet. Mégis van egy szomorú aktualitása a javaslatnak, az a szo­morú aktualitása, hogy például a tüdő vész leg­inkább az ország legmagyarabb részén, a ma­gyar Alföldön pusztít (Ügy van! Ügy van!) és a tüdővészt magyar betegségnek, magyar nép­betegségnek lehet mondani. Azt azonban, hogy a harmadik törvény, a vérkeveredés törvénye, azon az egy intézkedésen kívül, hogy jövőre a fajkeveredést meg kívánja akadályozni, mi­képpen szolgálja a magyar fajnak és a magyar kereszténységnek az ügyét, különösen vissza­ható erejében és szomorú következményeiben azt belátni, kihüvelyezni a törvényjavaslatból 194.Í. évi július hő 18-án* pénteken* nem tudom. Az a benyomás erősödik meg ben­nem, és az olyan felszólalások, mint amilyen •i Meskó Zoltán ő méltóságáé volt, azután a? a sajtókampány, amely az egész törvényhozást kíséri, azok a gyalázkodó és fenyegető levelek, amelyek naponként nagy tömegben érkeznek mindenkihez, aki ebben a kérdésben független és tisztán lelkiismeretére hallgató álláspontot kíván elfoglalni, mondom, azt a benyomást erősítik meg bennem, hogy itt egy burkol 1 zsidótörvényről van szó, egy olyan burkolt j zsidótörvényről, amelynek legérdekesebb jel­: lem vonása, hogy egyáltalában nem vonatko­zik a zsidókra. (Ügy >van! Ügy van!) Minden­kire vonatkozik ebben az országban, egyes ­egyedül zsidóra nem. Vonatkozik ellenben ez a javaslat már nemzsidó emberekre, keresztény I magyar emberekre. Innen van az egész törvény­! javaslatnak mindenféle nehéz, szomorú és hát­j rányos következménye. Ezt pedig eléri azzal. ! hogy a faj fogalmát helytelen megítéléssel ! használja. i .Rámutattak már, — nem az én feladatom, i nem vagyok ebben a kérdésben szakember — [ hogy a faj fogalma egy sokat vitatott és bi­! zony talán természettudományi tényező. Nem I lehet rá olyan könnyen messzemenő kö­vetkeztetéseket építeni, és annak alapján élet-halál felett intézkedni akkor, ami­kor a legkiválóbb tudósok ellentmondó nyilatkozatokat tesznek a faj értelmére és jelentőségére nézve. Az is kétségtelen dolog, liogy a fajnak megvan a maga szellemi, er­kölcsi, mondjuk, lelki jelentkezése. Az, aki rá­néz egy angol hittérítőre és egy busman ­négerre, látja a kettő között a kiáltó, óriási különbséget, amit akkor sem lehetne eltüntetni, ha szerepet cserélnének. De ha arra az állás pontra helyezkedünk, hogy a busman minden körülmények között címeres gazember és a hittérítő szent, ez tisztán faji alapon nem lehet­séges és meg vagyok győződve róla, hogy ezen a téren is érik meglepetések a busmanokat és a hittérítőket odafent a végső ítéletben. A törvényjavaslat abból az alapgondolat­ból indul ki, hogy a zsidóság egy meghatá­rozható faji fogalom, holott igen sok konkrét esetben bizonytalan. Második tétele az, hogy ez mindig egészen nyilvánvaló, következetes, önmagával azonos szellem-erkölcsi minő­ségben jelentkezik. Harmadik tétele, az. hogy ez a s zellem-erkölcsi minőség minden kö­rülmények között káros és pusztító a nenizsi dókra vonatkozólag. Ezek elsietett következte­tések, csalfa általánosításfok (Ügy van! Ügy van!), mindenekfelett pedig a vaskos materia lizmus iskolapéldái. (Ügy van[ Ügy van!) Éppen olyanok, mint amikor régen azt mon­dották, hogy az agy és a szív úgy választja ki magából a szentséget, a hősiességet, az ön­feláldozást, mint a gyomor a gyom or savat, vagy pedig a máj az epét. Akármennyire ha­ladnak is a hormonok titkainak felfedezésé­ben, sohasem lesz lehetséges az, hogy egy ké­miai, vagy fiziológiai képlet végleges és tel­jes magyarázatát adja olyan szellemi és lelki tényeknek, amilyen a hűség, a be­csület, az igazság, az önfeláldozás, vagy pedig ezeknek az ellenkezője. (Ügy van! Ügy van!) A materializmuson eddig még csak egy politi­kai rendszer épült fel és az is már recseg­ropog. (Ügy van! Ügy van, — Taps.) Én azt hi­szem, hogy azok a lelkes, jó és hű, magyar em­berek, akiknek a szíve ég ezekben a javasla­tokban, tartoznak önmaguknak azzal, hogy ne üljenek fel könnyen máról-bolnapra politi­kai szempontokból magyarázott egészen bi­45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom