Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

288 Àz országgyűlés felsőházának U9. ülése 194-1. évi július hó 18-án, pénteken. ott élünk, nekünk semminemű zsidó összeköt­tetésünk nincs, de lelkünkben éppen azért ma­radtunk meg kereszténynek és karitásszal telí­tettnek, mi mindig asszimiláltunk, mi magyarok bevettük a magunk lelkébe azokat a szlávokat, azokat a románokat, azokat a vendeket, azokat az illireket, azokat a muraközieket, sőt a zsidó­kat is, akik lelkükben akartak magyarok lenni. A magyarság lelki tulajdonság. Éppen a magyar kormány nem tehet ilyen faji megkülönbözte­tést, legkevésbbé egy olyan kormányzat, amelyben a miniszterek között három van, aki­nek a származása, ha névelemzést végzünk, nem magyar. Nem mondható tehát igazságos­nak az, amit itt hirdetnek ebben a disszimiláló javaslatban. Méltóztassanak elhinni, hogy a magyar nemzet ellensége minden olyan tör­vényjavaslat, amely nem azt az egyet akarja ceruzául felállítani, hogy magyar az, aki magyarul érez és magyarul cselekszik, magyar az, aki önmagában, lelkiségében olyanná ala­kult át, amilyent a magyar nemzet kíván. (Ügy van! balfelöl.) Méltóztassanak elhinni. én láttam magyarokat és láttam zsidókat. Volt idő, amikor engem félre akartak tenni. Hall­gattam, de most akarom itt kifejezni és most akarok itt bizonyságot tenni róla éppen Bánffy gróf barátom, az erdélyiek tanúsítása és a felvidékiek tanúsítása szerint is, hogy mi igenis láttunk tisztességes és hősies magatar­tású zsidókat és láttunk tisztességes és hősies magatartású keresztényeket, de láttunk mi nem ilyen zsidókat és nem ilyen kereszténye-, ket is. (Ügy van! balfelől.) A hazafiság nem a hitfelekezettől függ. A hazafiság a kötelesség­tudástól függ. Itt elmondják, hogy a zsidóság ellepte a magyarságot és a zisdóság elvette a ma­gyarság minden megszállt területét. Ez sem áll. Nem mi szálltuk meg eze­ket a területeket, horror vacui volt és ha mi ebből az országból kiűzzük a zsidók intelli­genciáját, ha kiűzzük azokat, akik velünk lel­kileg, testileg, fajilag egyek akarnak maradni, akkor mi történik? Itt marad a ghetto-salak. Azt akarjuk, hogy a magyarságnak a salakkal legyen küzdelme? Egész lelkiismeretem tisztességével mon­dom ezeket. Én kapok fenyegető leveleket, hogy kövessem Teleki Pál példáját, kapok szá­zával fenyegetéseket, hogy menjek el a köz­életből, tűnjek el. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kaptak mások is.) Kaptak mások is, kapott Kavasz ő excellenciája és kaptak a többiek is. (Mozgás.) Egyrészt egyénileg terrorizálni akarnak minket, másrészt felvilágosításokat kapunk, hogy szűnjünk meg mi, a felsőház itt beleszólni a közélet vezetésébe, mert eltörölnek bennünket. Ez minket nem fog megfélemlíteni, mert nekünk mindig az elvünk, hogy a jog az, anely nekünk erőt ad. (Ügy van! — Taps.) T. Felsőház! Én nagyon sokai tépelődtem fennmaradásunk alapjairól, sok mindenféle kö­rülmények között láttam a magyarságot és gondolkoztam azon, hogy mi tudja a magyar­ságot fenntartani. Egyet tudok: az, ha fenn tudunk tartani magunk felett egy összetartó valamit, amelyet úgy hívnak, hogy Magyar Szent Korona. (Ügy van! Ügy van!) A Magyar Szent Korona tézisén állunk ma, ma is a Ma­gyar Szent Korona nevében hirdetünk ki min­dent. Ennek a Magyar Szent Koronának ma egy méltó képviselője van, amíg a királyság betölthető nem lesz, ez maga a kormányzó. (Él­jenzés és taps.) Az ő nemes személyei nem aka­rom belevinni a politikai párttusákba, ezeken felüláll, de ismét körül akarom bástyázni mind­! azokkal a jogokkal, amelyekkel őt a koronás király jelenléte nélkül fel kell ruháznunk. En bizonyos nizust látok, hogy mindenütt, ahol a ! kormányzó jogkörét ki akarják terjeszteni, bi­; zonyos titkos szövedékeken át magának a kor­j mány zónák a hatáskörét akarják gyengíteni. j Én nem akarok árjább lenni az árjánál, nem akarok olaszabb lenni az olasznál, nein akarok németebb lenni a németnél, de magyar akarok | lenni, amilyen magyar vagyok és azt mondom, j ha megadott a német és megadott az olasz a j maga államfőjének bizonyos jogosítványokat, ! akkor en hiszem, hogy a magyar királyi kor­| mány nem fogja a magyar királyi kormányzó | hatáskörének a csökkentesét kívánni. Első határozati javaslatom benyújtásában | engem az a gondolat vezet, hogy vannak hit­1 felekezeti akadályok és vannak nemzeti akadá­lyok, a hitfelekezeti akadályokra nézve ele­; gendő mértékben megfelelő megoldást nyújt a j 9. §-nak az a módosítása, amelyet az igen t. és j most már távollevő miniszter úr is magáévá j tett, de ime, még ő is elment, (Derültség.) ez I mutatja, hogy mennyire respektálják a mi fel­! szólalásainkat, mert a jelenlevő államtitkár úr­nak politikai felelőssége nincs, de politikája i vau. (Élénk derültség ) En tehát azt szeretnem, | hogy a 9. § elfogadása mellett még vegyünk fél egy olyan módosítást, amelyben azt a jogot adjuk meg a kormányzónak, amelyet a Fübrer­nek megadott a német állam es amelyet CL olasz állam is megadott a Dúcénak, .ihol az egyházi nehézségek közepette a két nagyszülő i elve nem érvényesülhet, ott adjunk meg egy i kiegészítő intézményt, hogy azokat, akii lelki ! ' leg egészen át akartak hasonulni magyarnak, i ne büntessük és hogy a legérdemesebb, a leg kiválóbb embereket az asszimilációban elő tud­juk segíteni. A 9. §-hoz még egy módosító javaslatot terjesztek be, amely így szól (ol­vassa): »A jelen §-ban meghatározott házas­sági tilalom alól a kormányzó a miniszterei nök előterjesztésére a törvény hatálybalépésé tői számított egy éven belül felmentést adhat keresztény hitfelekezethez tartozó olyan egyén­nek, aki a magyar nemzeti törekvések előmoz­dításában kiváló érdemeket szerzett. A mentesí­tés hatálya az ivadékaira is kiterjed.« Nálam voltak aranyvitézségi .érmesek, vol­í tak nálam olyanok, akik óriási érdemeket sze­reztek a magyar nemzet érdekében es zokogva ! mondták azt, hogy ők a magyar nemzet tagjá­nak éreznék magukat és nem hiszik, hogy a magyar állam lelép arról az útról, amely Ma­gyarországnak bázisa volt. Mert mi volt az oka annak, t. Felsőház, hogy a magyarokat mindig és minden körülmények között tisztelte a világ? Azért tisztelték, mert nem ok nélkül mondták azt, hogy a magyar lovagias (vitéz Meskó Z«ti­tán: Túllovagias!) és nem ok nélkül mondták azt, hogy a magyar nemesen érez. Azért, mert a magyar nagylelkű. Ha ezeket a módosításokat, amelyeket hosz­szas meggondolás és megfontolás után terjesz­tettünk elő, beletesszük ebbe a törvényterve­' zetbe, akkor a módosított javaslatot fajom ér­dekében el tudom fogadni, ha nem, akkor nem. | Ennek a módosításnak elfogadását kérem és a j javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyes­lés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Ravasz László ! ő nagyméltósága. Ravasz László: Nagyméltóságú Elnök TJr! | Mélyen t Felsőházi (Haltjuk! Halljuk!) Előre­í bocjsátom, hogy általánosságban sem fogadom í el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobbolda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom