Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-49
280 Az országgyűlés felsőházának 49, ülése *'194.1. évi Július hó 18-án, pénteken. Az úgynevezett demokrácia védelmében Litvinov, ennek angol sógora, Eden (Szüllő Géza: Nem sógora! Sohasem volt sógora! Ez rágalom! Finkelstcinnek semmi köze nincs Edenhez!) és egész sora a nemzetközi vonatkozásban ezen a téren nevezetes egyéniségeknek szerepel és intézi nemzetek sorsát. Ha nehézségekkel jár is, de meg kellett volna oldani ezt a problémát. Sokan azt mondják, hangoztatják és olvashatjuk a demokrácia védelmében álló hazai újságokban is, hogy a zsidóság elvesztette életlehetőségeit és szenved, hogy minden területen vissza van szorítva, hogy megélhetése forog kockán és hogy közel 800.000 ember sorsáról kell döntenünk, nem is szólva arról, hogy a statisztika megállapítása szerint állítólag közel 200.000 félvér sorsáról is. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a nemzet nagy érdekei, a magyar faj jövője, az ország jobb sorsa, Európa újjárendezése, az új szellem, amelyben a magyar nemzet nacionalizmusa is kell, hogy érvényesüljön, parancsolólag mielőbbi éspedig végérvényes megoldást sürget ezekben a kérdésekben. Sokan azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat sok tekintetben a már régen beharangozott harmadik zsidótörvényt előzi meg, előbb azt kellett volna tető alá juttatni. Bármiként is áll a helyzet, ha ebben a tekintetben lehetnek is elvi kifogások, a fontos az. hogy a vegyesházasságok kérdése végre mielőbb megoldassák. Megoldást kíván ez a kérdés egyéb vona : lakon is, minden hivatási ágban is. A nemzeti eszmének kell győzedelmeskednie és nem engedhető meg az a lépten-nyomon tapasztalható, egyenesen sértő, sokszor fölényes, sokszor fennhéjázó viselkedés, amelyet a zsidóság egy része még ma is kifejezésre juttat. A szerénység a zsidóság jórészének sohasem volt faji tulajdonsága, alkalmazkodni azonban tudtak és tudnak és ez az alkalmazkodás azt a látszatot keltheti, mintha nemzeti vonatkozásban teljesen átalakulnának és átalakulni készek volnának. Szomorúan tapasztaljuk ezt a helyzetet, különösen a mi szép fővárosunkban, amely elvesztette magyar jellegét (Ellenmondások.) és, még sok idő kell ahhoz, hogy ezek a tünetek eis jelenségek megszűnjenek. , Mindenki tisztában van azzal, hogy a zsidóság kérdése világprobléma, amelynek megoldása a világ nemzeteinek és fajainak egyformán várva-várt óhaja, de a zsidóságnak is érdeke, amely éppen szétszórtsága mellett kénytelen évszázados küzdelmet folytatni és nem tud nyugvópontra jutni, mert nincs önálló salát otthona. Pedig ez a végcél és ezt mint önálló faj el nem vitathatólag jogosan meg is követelheti. Alig több, mint 17 millió zsidó van a világon: elég nagy szám ahhoz, hogy önálló állami életet élhessen. Ez a nagy szám szétszórva a világba, nagyobb tömegekben fok ént ott gyökeresedett meg, ahol jobban tudott érvényesülni. Ezek közé az országok közé tartozik különösen Magyarország. Olyan vérségi kapcsolatok és érdekeltségek keletkeztek, amelyek nemcsak ennek a törvénynek a megvalósítását, hanem a zsidótörvény olyan megoldását és megalkotását, is megakadályozzák, amely megfelel a mai kor szellemének és ^igényeinek, de a magyarság érdekeinek is. Sokan azt mondják, hogy megoldhatatlan ez a kérdés Magyarországon, vagy csak úgy oldható meg, hosy mindenkit kivételezünk; hiszen már arról is szó esett, 'hogy ne minősíttessélk zsidónak az sem, akinek három nagyszülője zsidó. A törvényjavaslat indokolásában az igazságügyminiszter úr, mint a leghivatottabb tényező, azt mondotta, törekednünk kell arra, I hogy a magyar nemzet faji tisztasága megóvassék erősen eltérő fajokkal való vérkeveredéseiktől, amelyeknek természeti következ| menyei csak további keveredéstől mentes több ! nemzedéken keresztül oszlanának el. De azt is I mondja, hogy a nemzsidó és zsidó házasságok j iránt érzett társadalmi ellenérzés és a zsidók társadalmi és gazdasági visszaszorítására irányuló jogszabályok ^sem bizonyultak elegendő viszi szatartó erejűeknek a nemkívánatos fajkevevedés megakadályozására. Ez alkalommal ismét akörül forog a vita a í'elsŐházban ós forgott a felsőház bizottságai! ban, hogy ki tekintessék zsidónak. A parla: mentarizmus elve, hogy kettős kamarai rend| szer mellett, mint nálumk is, a képviselőház és j a felsőház egyforma jogokkal és kötelességek| kel hfozzák a törvényeket a nemzet érdekeinek 1 szemmeltartása mellett. A felsőháznak s zu ve; rén joga — és ezt senki el nem vitathatja, — ; hpgy a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatok felett a maga jogos kritikáját gyakorolva, természetesen azok megváltoztatását is megkívánhassa. Amidőn azonban a nemzetitek, a magyarságnak vitális érdekei forognak [ kockán és a képviselőház a nemzet összessé.gé1 uek közóhaját kifejező törvényjavaslatot jut| tátott el a felsőház elé, amely, alapos megfonI tolás és vita után már módosítva jut a felsőI ház plénumába, úgy érzem, hogy itt komoly megfontolás tárgyává teendő a döntés. Enyhíteni óhajt a felsőház a képviselőház által elfogadott javaslaton. Ha a felsőiház ezt megteszi és a nemzet képviseletével, a képviselőiházzal szemben olyan újabb enyhítést óhajt megvalósítani, amely a nemzet hatalmas többségének felfogásával és óhajával, ellenkezik és szembenáll, akkor ez csak újabb tápot adhat arra, hogy a felsőházba vetett hit és bizalom fokozotíaDban megrendüljön (Mozgás. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem rendült meg!) és a felsőház létjogosultsága jelenlegi . összetételében komoly megfontolás tárgyává ! tétessék. (Élénk ellenmondások a Ház minden oldalán. •— Farkasfalvi Farkas Géza: Sőt abba vetik az emberek a reményüket!) Nyilvánvalóan minden magyar ember a nemzet javára legjobb megoldást akarja. Másrészt tndatában vagyunk annak, hogy egyéni és családi keserűségek és sérelmek adódnak és adódni fognak. De mindez el kell, hogy törpüljön a nemzet nagy érdekei mellett. Sajnos, az utódoknak kell szenvedinÖk a magyarság politikai vezetőinek és irányítóinak előre nem Iái íása miatt és ma kell új törvényekkel jóvátenni a multak bűneit, (Zaj.) amelyekért elsősorban azok a felelősek, megítélésem szerint, akik ezt a helyzetet teremtették, és nem a zsidóság. (Szüllő Géza: Tisza Istvánnak és Wekerle Sándornak is volt annyi esze, mint a mostaniaknak!) A javaslat célja a fajnemesítés, a mennyiségi és minőségi javítás, a családvédelmi és egészségvédelmi szempontok mérlegelésével. A kötelező orvosi vizsgálat, amely a házasságkötést megelőzi, a javaslatnak legfontosabb pontja. Kétségtelen nemzeti érdek, hogy az egészséges utódlás minőségileg és mennyiségileg is biztosíttassék. Ez mindenesetre nehéz és [ nagy probléma. Helyes lenne a házasság előtti orvosi bizonyítvány kiadására nemcsak a tisztiorvost hatalmazni fel, mert ez kissé körülményes és hosszadalmas volna, hanem az összes hatósági orvosokat, kórházakat, klinikákat is úgy, amiként azt a javaslat a honvédorvosok és honvédkórházak részére nagyon helyesen biztosítja.
