Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának í9. ülése így alakult ki a minisztériumok ma is meglévő hipertrófiája. Ez a hipertrófia — amelyet köznyelven egészen másként szoktak nevezni, de azt én itt megismételni nem akarom | — egyik lényeges oka annak, hogy az ügyekből akták, az emberekből numerusok lesznek s hogy a legnagyobb erőfeszítések és a kormány minden odaadó munkája mellett sem képesek az intenciók érvényesülni ott, ahol érvényesülniük kellene. Ennek a meglévő állapot- | nak, amely annál jobban érezteti hatását, minél több feladatot kell az államnak és kormányzat- | nak magára vállalnia, egyetlen ellenszere, sze- ! rény véleményem szerint, az eddigi centralizá- j ciós irány helyett a decentralizáció. A décentra- j lizációra szükség van. Nem kívánok a javaslat részleteibe belemenni, csak egy példát ragadok ki belőle. Ez a javaslat intézkedik például arról, hogy a tanítói áthelyezések a tankerületi főigazgatók hatáskörébe kerüljenek. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék elképzelni j a következőt. Én nem tudom, hogy Magyaror- J szagon hány ezer tanító van, de ha két tanító ' közös megegyezéssel cserélni akart, akkor ehhez miniszteri engedély volt szükséges. Lehetsé- j ges-e az, hogy egy központból annyi ezer tani- | tónak s ezzel együtt oly sok iskolának az ügye intéztessék a személyeknek és a tárgyi ügyek- I nek kellő ismeretével

1

? Ez csak egy példa, de ilyen példát fel tudnék hozni nemcsak a tanügyi közigazgatás és a közoktatás ügyének, I hanem valamennyi tárcának a területéről is. ' A miniszterek agyon vannak halmozva munka- ! val, ami egészségüket tönkreteszi s így nem ké- ' pesek arra, hogy a maguk ügyanyagának akár háromnegyed részét is ismerjék, mert ez fizi- ! kailag és emberileg lehetetlen. A személyes felelősség helyett ezáltal egy evaziv, osztályokat jelentő személytelen felelősség alakul ki. amely nem jelent igazi felelősséget és amellyel együttjár egy másik igen nagy baj is. Ha mi Magyarországon nem fogunk decentralizálni, akkor a felelősséget vállalni merő, a maguk lábán járni merő embereket mesterségesen megszüntetjük, életexisztenciájukat elsorvasztjuk, mert ki fogunk tenyészteni egy olyan emberanyagot, amely az akta porszagától nem fogja többé látni az életet. (Ügy van! Ügy tmn! a jobbközépen.) A közoktatásügy terén most történt lépést tehát nemcsak örömmel üdvözöljük, hanem kérjük, és én magam is kérem a kormányt, hogy folytassa ezt minden egyéb vonatkozásban is. Jelenlegi hivatali állásom betöltése során erősödött meg bennem az a hit, amely bennem, mint vélemény, miniszterségem alatt is kialakult, hogy erre a decentralizációra feltétlenül és sürgősen szükség van. A kárpátaljai kormányzói biztosság bizonyos vonatkozásban egy adminisztratív jellegű, mondjuk egy másodfokú közigazgatási hatóságnak tekinthető. Ennek következtében alkalmam volt látni és tapasztalni felülről és alulról az öszszes problémákat, mindazt, ami jó és mindazt, ami nem jó. Ha magának ennek a középfokú közigazgatási hatóságnak a gondolatát elvi szempontból a lehető legjobbnak tartom, ezt megtehetem azért, mert benne semmi részem nincs, készen kaptam; egy elgondolás alakult ki Kárpátalja számára, amelyet én országos vonatkozásban is igen kitűnő gondolatnak tartanék és ennek a törvénvjavaslatnak a kanosán fol akartam hívni éppen a közérdeklőfi^o+ éq a figyelmet erre a gondolatra. É!h Í valami körvonalat látok itt kialakulni olvan I formában, hogy a minisztériumnak hivatása 19 H, évi július hó 18-án, pénteken. 277 az elvi kérdések síkján mozogni és letolni mindent, ami gyakorlati és ariii az élethez kapcso'''''k. Ebben a gondolatmenetben olvastam át és Örültem ennek a törvényjavaslatnak. Ennek a gondolatmenetnek jegvében fejezem ki köszönetemet a kultuszminiszter úr ő excellen májának és fogadom el nagy örömmel ezt a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és tarts.) Elnök: Szólásra következik Zimányi Gyula ő méltósága. Zimányi Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A magam részéről is csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetem és üdvözlöm a szóbanforgó törvényiavaslatot, mint címének és céljának mindenképpen kitűnően megfelelő törvényjavaslatot. Mindössze csak olyan irányban legyen szabad némi aggodalmat kifejeznem.^ hoery a törvényjavaslat az egyházaknak eddi ff biztosított szerzett jogait, különösen talán az 1. $ (2) bekezdésének i) és j) nontjaiban. nem fogja-e mégis a jövőben csorbítani, illetőleg', hogy ezek a fogalmazások talán félreértésekre és félremagyarázásokra adhatnak lehetőséget. Nagyon megköszönném tehát a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságának, hogyha egyszer erre nézve megnyugtató nyilatkozatot tehetne itt a mélyen t. felsőházban, illetőleg ha a végrehajtási utasításban a félreértéseknek, a félremagyarázásoknak megfelelő szövegezéssel elejét vehetné. Egyébként, ismétlem, a törvényjavaslatot, mint céljának, címének kitűnően megfelelőt, én is. mint az előttem szólott igen t. felsőházi tag úr ő nagyméltósága, a legnagyobb Örömmel és hálával fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Minthogy szólni már senki sem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr ő nagyméltósága kíván okolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásagyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A Ház előtt fekvő javaslatom tulajdonképpen szerves folytatása annak a korábbi javaslatomnak, amely mint 1935 : VI. te. emelkedett törvényerőre. Az a törvényjavaslat a közoktatási igazgatásról szóló törvényjavaslat volt; annak a törvényjavaslatnak a keretében teremtettük meg a tanügyi másodfokú hatóságokat. Az 1935 : VI. te. rendelkezéséből egy új szervezet alakult ki a közoktatási igazgatás terén. Öt év tapasztalatai megmutatták, hogy ezek a másodfokií hatóságok, azoknak ügyintézése, működése beváltak és ezek a hatóságok jól teljesítették kötelességüket. Most rákerült a sor arra, hogy olyan újabb hatásköröket ruházzunk ezekre a másodfokú hatóságokra a minisztérium ügyköréből, amelyekbe eső ügyek intézésének voltaképpen a minisztériumban nincs helye. A minisztérium célja, feladata — és ezt igen helyesen mondotta Kozma Miklós kedves barátom — az elvi irányítás, a célkitűzés, a felügyelet, az ellenőrzés, de nem a részletadminisztráció, nem a részletiga^gatás. Ha a múltban a minisztérium ügymenete ennek nem mindig felelt meg és a minisztérium ügykörébe vonták olyan ügyek intézését is, amelyek nem oda tartoztak, ez elsősorban azért történt, mert hiányoztak a megfelelő, összefogó középfokú hatóságok, mert végeredményben a vármegyénként szervezett tanfelügyelőségekre, pénzügyigazgatóságokra és egyéb alsófokú hatóságokra ezek a nagyobb admi-