Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

274 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése ben folytatunk, nagyon közel vannak a megvalósuláshoz s a késő ősz folyamán és még inkább a következő év első hónapjaiban már tekintélyes mennyiségű sertéstalpbőr fog a kormánynak rendelkezésére állani Abban a pillanatban, ha a ma egészen katasztrofálisan csekélynek mondható talpbőrkészleteinkke] ilyenformán gazdálkodva, azokat jelentősen meg tudjuk növelni, minden bizonnyal enyhülni fog az az" ínség, amellyel ma számolnunk kell és még inkább fog enyhülni abban a pillanatban, amikor azok az egyéb pótanyagok, amelyek a mutalpbőr gyártására, előállítására szolgálnak, szintén előteremtetnek: itt bizonyos kötőanyagról van szó, amelynek birtokában a mutalpbőr kérdése könnyű szerrel lesz megoldható. Érdemben tehát ezeket tudom, mélyen t. Felsőház válaszolni és kérem, hogy abban az értelemben méltóztassanak válaszomat tudomásul venni, hogy egyelőre, ezidőszerint gondoskodunk arról, ho^y minden közérdekű szolgálatban dolgozó egyénnek a bőrigénylését, lábbeli igénylését a lehetőség határán belül kielégítsük, más oldalról pedig a kormány a legerőteljesebben igyekszik kimunkálni azokat a lehetőségeket, amelyeknek segítségével olyan újabb bőranyagokat állít a termelés szolgálatába, amelyeknek révén ezt a kérdést véglegesen el tudja intézni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e az interpelláció felsőházi tag úr a viszonválasz jogával élni? (Gróf Esterházy János: Nem!) Minthogy a felsőházi tag úr a viszonválasz jogával nem kíván élni, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e ő nagyméltósága válaszát tudomásul venni? (Igen!) Tudomásul vétetik. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag urat illeti a szó, Jókai-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A magyar mezőgazdaság életének évről-évre legfontosabb fejezete az aratás és a cséplés. Ennek eljövetele elé nehéz várakozással tekintett, különösen az idén, nemcsak az ország gazdaközönsége, hanem a fogyasztók nagy tömegei, tehát az ország lakosságának összessége is. Igen nagy érj dekek fűződnek hozzá, hogy a betakarítandó termés mennyiségéről tiszta képet nyerjünk. Érdeke ez ismét nemcsak a gazdaközönségnek, hanem a lakosság összességének és a közellá- , tásnak is, amelynek a jövőben gondoskodnia kell az ország lakosságának élelmezéséről. Az idei termésrendelet nagyon helyesen azt célozza, hogy a termés már a cséplésnél, tehát idejében számbavétessék, hogy így a rendelkezésre álló gabonamennyiségre nézve biztos adatok álljanak rendelkezésre és így ennek alapján a közellátás zavartalansága biztosíttassék. Ez az intenció a legteljesebb mértékben elismerésreméltó, sajnos, azonban az ennek kivitelére szolgáló eszközök nem minden tekintetben megfelelőek. AH ez elsősorban azokra a nyomtatványokra nézve, amelyek a termésnek a cséplésnél való megállapítására szolgálnak, és áll ez a termelők által cséplés befejezése után kiállítandó gabonabejelentőlapra nézve is. Az úgynevezett cséplési naplóban foglalt utasítás többek között ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »Az első-, másod- és harmadosztályú terményt összeadva kell a cséplési naplóba bevezetni, az ocsút pedig külön rovatban kéli abba beírni.« Ez a rendelkezés sok zavarra adhat okot. Azt hiheti ugyanis á kevésbbé hozzáértő, hogy az oesú más valami, mint a másod- és harmadosztályú termény, ' ÏH1. évi júlms hó 18-én, pénteken. holott a valóságban ezzel azonos. ïudvalèvo ugyanis, hogy a cséplőgépek vagy kétfelé vagy háromfelé osztályozzák a gabonát: első-, másod- és harmadosztályúvá, amelyekből az utolsó, tehát a másod- vagy harmadosztályú termény azonos az ocsúval, amely pedig emberi táplálkozásra nem alkalmas, hiszen ebben benne van a szemét is. Amennyiben tehát az utasítás szerint az első-, másod- és harmadosztályú terményeket összeadva vezetnék be a naplóba, úgy emberi táplálkozásra nem alkalmas termény lenne összekeverve emberi táplálkozásra alkalmas terménnyel. Ez feltétlenül megtévesztő lenne, mert papiroson nagyobb mennyiségű terméseredmény jönne ki kenyérgabonában, mint amilyen a valóságban a kenyérgabonának használható termés. (Ügy van! a középen.) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy sehol sincsen olyan rendelkezés, amely szerint a termésből bizonyos mennyiséget le kell vonni beszáradás és kirostálás címén, (Úgy van! a középen.) már pedig nagyon jól tudjuk, hogy a cséplőgépnél lemért gabona sohasem száz százalékosan tiszta gabonatermés és legkevésbbé őrölhető fel száz százalékig. Az elsőosztályú búzából és rozsból is mindig megy ki bizonyos százalék kirostálás folytán, a másod- és harmadosztályú gabonáról nem is szólva, (Farkasfalvi Farkas Géza: A vetőmagnál különösen!) a beszáradás pedig minden gabonánál, tehát a legtisztább és legjobb minőségű gabonánál is megvan. Hogy milyen mennyiségben vagy százalékban, az sokféle körülménytől függ, így függ az időjárástól. Például a múlt évi nedves időjárás következtében igen nagy volt a beszáradási százalék. A Magyar Királyi Közélelmezési Hivatal már szétküldte a gabonabejelentőlapokat az 50 holdnál nagyobb gazdaságok számára. Ebbe a gabonabejelentőlapba a termést a cséplési könyvek szerint kell beírni és ebből kell kiindulni a szükségletnek a következő termésig leendő megállapításánál. A gabonabejelentő lapok ugyan csak az 50 holdon felüli gazdaságok részére lettek szétküldve, a valószínűség azonban az, hogy az azokban lefektetett elvek szerint fog megtörténni az 50 holdnál kevesebb területtel rendelkező gazdaságoknál is az elszámolás. A gabonabejelentőlapon a leszámítható mennyiségek fel vannak sorolva, de ezek között nem szerepel sem a kirostálás, sem a beszáradás következtében levonható gabonamennyiség. r így tehát, amennyiben a cséplőgépnél a cséplési könyvekbe bejegyzett gabonamennyiség alapján történik meg a leszámolás és a szükségletek levonásával a felesleg, illetőleg a hiány megállapítása, az eredmény ismét téves lesz, mert jóval nagyobb mennyiség fog papiroson felesleg gyanánt mutatkozni, mint amennyi a valóságban lesz. Ezek a valóságnak meg nem felelő, megtévesztő adatok nem szolgálják a közellátás érdekeit, mert hiszen nein lehet cél, hogy a kÖzélelmezés ügyét intéző hatóság előtt az adatokból az tűnjék ki, mintha jóval nagyobb mennyiségű kenyérgabona volna az országban, mint amennyi valóságban rendelkezésre áll. (FarkasFaivi-Farkas Géza: A gazda helyzete lehetetlenné válik!) Ilyenformán valóban nem nyerhetünk tiszta képet a tényleges gabonatermésről és a közellátás céljára rendelkezésre álló gabonamennyiségről. Mindezekre tisztelettel bátor vagyok a közellátási miniszter úr nagybecsű figyelmét felhívni és tisztelettel azzal a kéréssé! fordulok -a