Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházának 49* illése egyének valóban olyan szolgálatot fejtenek ki, amely megköveteli, hogy cipót hordjanak. Legyen megengedve, hogy röviden megvilágítsam szolgálatuk fontosságát. A fa, amelyet az etrdőőrök védenek, ma fokozottabb fontossággal bír.. Hogy ezt a kor inányzat nagyon bölcsen tudja, mutatják azok a rendeletek és rendelkezések, amelyek a fa forgalmát korlátozzák és szabályozzák. Nyilvánvaló tehát, hogy az, aki a fát óvja, védi a bölcsőjétől, a faiskolától egészen az értékesítésig, közhasznú munkát végez. Ha én inter pellációmban csak az erdőoröket említettem meg, ez az egyszerűség kedvéért történt, de én essen az egész erdészeti személyzetet értettem. Sőt legyen szabad a miniszter úr figyelmét még egy további kategóriára felhívni, éspedig a faniunkásokra. A famunkások, akik télen vagy mély hóban, vagy sárban, vizes talajon keresik kenyerüket, cipő, tisztességes lábbeli nélkül képtelenek munkájukat elvégezni. Itl tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy ha nincs cipő, aiem lesz fa. A mezőőrökről csak egészen röviden, hiszen nyilvánvaló, hogy ők egyszerű rendőri munkát végeznek, a rendőri munka pedig bizonyosan közhasznú. Óvják a magántulajdont és őrködnek, hogy a termények a termelőn keresztül a közfogyasztásba jussanak. A vad országos jelentőségét legjobban a két év előtti végzetes tél után láttuk meg, amely az ország vadállományának jelentékeny részét pusztította el, úgyhogy élő vad exportunk teljesen megszűnt, a lőtt-vad is sokkal korlátozottabb mennyiségben állott az export és a közfogyasztás rendelkezésére. Aki tehát a v^dat felneveli s óvja úgy a kétlábú, mint a négylábú ellenségétől, az szintén közhasznú munkát végez. Egyesek talán csodálkoznak, hogy a nádorokéi is bevettem ebbe a csoportba. Pedig manapság a nád fokozottabb fontossággal bír; nemcsak egyszerű stukatur-náduak használják, hanem tekintettel arra, hogy külföldről szigetelő anyagokat nem tudunk behozni, préselt nád formájában vékony falaknál, s más módon is az építkezéseknél szigetelésre nagyon nagy mértékben hasznaiható. Viszont gyulékonyságánál fogva nagyon fontos, hogy jól őrizzék, mert egy vagy könnyelműségből, vagy rosszakaratból eldobott gyufaszál vagy cigarettavég ezrekremenő károkat okozhat. Ezek a felsorolt egyének cipő nélkül nem tudnak szolgálatot teljesíteni, hiszen főleg az erdő- és vadőrök télen-nyáron, éjjel-nappal kint vannak, tehát lábbeli nélkül nemcsak hogy nem tudnák szolgálatukat teljesíteni, hanem egészségüket is kockára tennék. A nagyméltóságú miniszter űr azt válaszolhatná, hogy hiszen ez nyilvánvaló, ez természetes, itt további ^rendelkezésekre nincs szükség. Én ellenben, aki a kinti viszonyokat nagyon jól ismerem, hiszen egész életemet falun töltöttem, állítom, hogy a felsorolt egyének a mai rendelkezések értelmében a legtöbb esetben utolsó sorban jutnának csak tisztességes lábbelihez és beadott kérvényükre a válasz igen sok esetben az lenne, hogy szerezze meg nekik a földesúr, szerezze meg az állam, a kiadott utalványok pedig elsősorban a község polgárait illetik meg. Hogy ez ne fordulhas

: son elő. hogy ezek az egyének, akik a nemzeti vágyónak nagy részét őrzik, kötelességüknek tökéletesen eleget tudjanak tenni, munkájukat jól tudják teljesíteni, és minden veszekedésnek, minden esetleges szolgálatmegtagadásnak ab ovo elejét vegyük, tisztelettel kérem a nagyméltóságú miniszter urat, szíveskedjék az t9Jf.l. évi július hó í8~éti

t pénteh&n» 273 interpellációmban felhozott kérelmemnek eleget tenni és egy precízen, félremagyarázhatatlanul megszövegezett rendelettel elrendelni, hogy tekintettel arra, hogy az erdő-, mező-, ! vad- és nádőrök szolgálatuk alatt a köznek I hasznos tevékenykedést fejtenek ki, a rendszeres lábbelijárandóságukhoz szükséges utalványok soron kívül legyenek kiadhatók- (Helyeslés és taps.) Elnök: A közellátási miniszter úr őnagymél tósága kíván válaszolni. Laky Dezső közellátási miniszter: Nagy méltóságú Elnök Úr! Melyen t. Felsőház! Esterházy János gróf úr azt mondotta, hogy az én válaszomnak esetleg az lesz a lényege, hogy talán nincs is szűkség külön rendelkezésre az erdő-, mező-, vad- es nadlörök láb belie'látása tekintetében. Legyen szabad azt mondanom, hogy ebben a tárgyban valóban nem kell ilyen rendeletet kibocsátani, mivel a folyó évben kii adott 200.430. számú rendeletben valóban gon; doskodtam arról, hogy nemcsak az erdő-, vad-, nád- és mezőőrök láubeliellátása, hanem mindazoknak az egyéneknek lábbeliellátása is biz, tosíttassék, akik közérdekű szolgálatot végeznek és ennek a szolgálatnak ellátása érdekéI ben feltétlenül szükségük van lábbelire. Annak I a rendeletnek szövege, amelynek számát az 1 imént voltam bátor idézni, ebben a tekintetben világos intézkedést tartalmaz s tulajdonképpen a helyi hatóságok kötelességévé teszi annak megállapítását, hogy a konkrét esetben az ! illető egyénnek, aki lábbelit vagy, annak javíi tását kéri, valóban szüksége van-e arra s ennek az igényének kielégítése elkerülhetetien-e. Amennyiben tehát az ország bármely részén konkrét panasz merüine fel abban a tekintetben, hogy valamely községben a gazdasághoz tartozó mező-, erdő-, nád- vagy vadőr igényét nem elégítették ki, megvan a mód erről olyanformán gondoskodni, hogy a panaszt a törvényhatóság első tisztviselője elé terjesztik, aki köteles a panaszt megvizsgálni és meg! felelő módon intézkedni. A dolog tehát, mélyen t. Felsőház, ilyenformán látszólag, jogászüag rendben volna, és ha a jogszabályt tényleg végre lehetne hajtani, akkor ebben az országban egyetlenegy községben, egy gazdaságban j sem lehetne arról szó, hogy valaki ne jusson hozzá ahhoz a lábbelihez, vagy, lábbelijavításhoz, amire neki igénye van. De én, mélyen t. Felsőház, akármennyire nehéz szívvel kell azt megtennem, mégis őszintén be kell valljam, hogy az idei évnek tavaszán, nyarát is számítva, a legjobb akarattal sem volt módiunk olyan mértékben kielégíteni a lábbeliigényléseket, mint ahogy arra egyfelől szükség lett volna, másfelől pedig szívünk hő vágya szerint megtettük volna. (Gróf Széchenyi Viktor: És az ősszel?) Ennek az az oka, hogy a rendelkezésünkre álló talpbőrmennyiséghez roppant nagy mértékben hiányzik az a hatalmas nagy bőrj imnort Argentínából, amelynek segítségével | régebben ki tudtuk elégíteni hazai bőriparunk szükségletét. Ez a kiesés természetesen nem pótolható máról-holnapra, de — nem először I nyilatkozom róla — a kormánynak eltökélt szándéka, legkomolyabb törekvése az, hogy megfelelő pótanyagok gyártásával segítsen azon a sok tekintetben Ínségesnek mondható helyzeten, amely különösen a talpbőrellátás tekintetében mutatkozik. Ebben a tekintetben raa már a reménynek egy meglehetős megcsiliantásával van módomban jelenteni, hogy azok a kísérletek, amelyeket a sertésbőrnek talpbőrré, valamint felsőbőrre gyártása tekinteté43*