Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-48

Àz országgyűlés felsőházának 4-8. iilêse rint, hogy egészséges gabonát adjon az a magyar gazda, ita a csépiesnéi és utána elromlik, hiaoa követemé vagy Diintetne. En pedig arra kérem az igen t. minisziepr úr ő nagymeitóságát, hogy a falu népet ezzel a törvénnyel ne tessék annyira zaklatni, mert a falu népe — állítottam mindig es állítom a Felsőházban — nyugodtságát nem adja iel semmiféle szélsőségnek. A magyar törpe- és kisüirtokosság a magyar haza földjéhez és rögéhez hozzá van nőve, azon a rögön, ameiy az ö lába alatt van, keze munkájával szeret élni és akar élni. Ne tessék zaklatni. Itt kell rámutatnom arra, hogy igen sok rendelet van, amely a minisztériumoktól közellátási ós más tekintetben megjelenik. Sokkal jobban szeretnék egy esztendőben egy rendeletet a falu népének, mintsem minden héten kéthárom rendeletet. Mert méltóztassék elgondolni, méltóságos Felsőház, az a magyar paraszt, az a magyar kisember nem ér rá ma, hogy elővegye szószexint annak a törvénynek rendelkezéseit és talán igen sokszor laikus is hozzá. Viszont vannak oiyanok, akik ezeket a rendeleteket nagyon is értik és talán veszélyeztetik az ejgész közellátást, veszélyeztetik az egész állami rendet. Én tehát, mélyen t. Felsőház, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a törpe- és kisgazda társaim részéről azt mondom, ne méltóztassék az igazságügyminiszter úrnak ezt szószerint alkalmazni. De egyben megnyugtathatom: hiába akarnék én vagy valamelyik t. barátom a búza közé zabot keverni, azt az a bizonyos átvevő közeg észreveszi. Viszont, ha én nem keverek hozzá egyebet, azért a termésért, amelyet az Úristen adott, amikor oeladom, ne méltóztassék majd zaklatni a törvény rendelkezései értelmében a falusi lakosságot. Amint a miniszter úrnak tegnap elmondott beszédéből kitűnt, bízom abban, hogy nem is fog megtörténni; viszont, ha szükség van rá, méltóztassék törvényadta jogánál fogva ezeket az intézkedéseket végrehajtani. Mélyen t. Felsőház! Most áttérek a közellátási miniszter úr ő nagyméltóságának beszédére, s amit mondok, azt is a falusi munkások, a törpe- és kisgazdák érdekében mondom. Rátérek mindazokra a közellátási kérdésekre, amelyek a magyar falut, a magyar munkást és a magyar parasztságot érintik. Ha visszatekintek az 1941. évi január 12-én megjelent miniszteri rendeletre, amely az őrlési százalékot búzában mázsánként 82%-ban, rozsbán pedig 75%-ban állapította meg; nem tehetek róla, munkásember vagyok, kezemben a kasza és az eke szarva, meg kell mondanom, hogy ezt rosszallottam és kijelentem, rosszallom most is, mert ezzel csak gabonapocsékolást végeztünk, mert a 70 kg-ig kiőrölt kenyérliszttel az a mezőgazdasággal foglalkozó magyar ember, aki reggel már négyórakor beléáll a mezőgazdasági munkába és folytatja azt egészen este 9 óráig, nem tudja élelmezni magát. Először is azért, mert amíg a városi lakosság mindennap friss kenyeret kap, addig a mezőgazdasági munkásság, a törpe- és kisgazdák feleségei csak 3—4 hétben sütnek egyszer kenyeret. Ne méltóztassák azt gondolni, hogy sokat mondottam a 3—4 héttel, de így sütnek azért, mert ez munkamegtakarítás és famegtakarítás is, de emellett válik lehetségessé az is, hogy az asszonyok is zavartalanul dolgozhassanak. Ez a 70 kg-ig kiőrölt roszlisztből készült kenyér ezalatt a 3—1 hét alatt olyanná válik, mint a kemény fa19Ul* évt július hó 5*én

3 szombaton, 26í> tuskó: teljesen élvezhetetlen. Ezt a körülményt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának kisgyűlésén is szóvátettem és ebben az ügyben a főispán úr őméltósága már felterjesztéssel is élt a közellátási miniszter úrhoz, hogy az őrlési százalékot a rozsnál szállítsák le legalább 60%-ra, a búzánál pedig 65%-ra. Itt kell hangsúlyoznom azt is, hogy búzaőrlésnéi a közellátási miniszter úr méltózta tott ugyan bevezetni a nulláslisztet és a kenyérlisztet, de én mint régi magyar törpebirtokos-család tagja, azt kérem, hogy amikor majd behozzák az őrlési tanúsítványok rendszerét, amit helyeslek — miután az ország helyzete ezt kívánja, minden magyar gazdának, minden magyar polgárnak meg kell hoznia az áldozatot, én kész vagyok erre — a búzából őrlendő lisztnél 25% legyen a nullásliszt, 35% legyen a főzőliszt és a további 20 kg, pedig legyen a kenyérliszt. Miért? Azért, mert a mostani rendszer nem helyes. Talán a nagybirtokososztály is nagyon jól tudja, hogy ma a 25 kg. nullásliszt nem elégséges tésztaneműek készítése céljából a mezőgazdasági munkásoknak, hiszen a 25 kg.-on felüli része a lisztnek szinte élvezhetetlen. Amikor az egyik oldalon a zsírt akarjuk megmenteni, a másik oldalon a zsírt ráöntjük az ilyen lisztből ké szült tésztaneműre, mert sokkal több zsír kell az ilyen lisztből készült tésztára. Nem tehetek róla, én az életből beszélek és nem az aszfaltról. Nem Budapestről, a város utcáiról, hanem a magyar föld barázdáiból mondom ezeket, és nem azért mondom, hogy ezek esetleg visszhangra ne találjanak, mert amennyiben nem találnak visszhangra, úgy a magyar mezőgazdaság soha sem fog megelégedni azzal, hogy ő ugyanolyan munka mellett, mint amelyet addig végzett, meg ne kapja a teljes élelmezését. Mélyen t. Felsőház, kérem tehát a közellátási miniszter urat, hogy a buzaorlésnél 20 kiló nullásliszt legyen, de én megelégednék azzal is, ha 15 kiló nullásliszt lenne; azután jönne megfelelő arányban a főzőliszt és a kenyérliszt. Mert arról, hogy a nullás lisztből valaki egy kis kalácsot vagy egy kis tudom is én mit süssön, lemondunk, ha kell. De hogy az a tésztánk, amit a magyar mezőgazdasági munkásság fogyaszt, meglegyen és hogy legalább élvezhető legyen, erről nem lehet lemondanunk. Ez nem vezet pazarlásra, mert ha élvezhetetlen dolgot adunk a mezőgazdasági munkásnak, akkor nem bírja az iramot, nem bírja azt az erős munkát, amit pedig bírnia kell. Mélyen t. Felsőház, méltóztassék megengedni, Budapesten és a városokban élő ember talán bemehet abba a fagylaltos üzletbe, bemehet abba a nagy süteményes üzletbe, ott élvezhet finomabb dolgot, de az a mezőgazdasági munkás a tésztához és a kenyérhez van szögezve és ha ezt sem kapja meg, akkor nem bírja a^ fizikai munkát. Erre kérem tehát a nagyméltóságú közellátási miniszter urat. Tegnap hangzottak itt el felszólalások és már a bizottsági ülésen is hangzottak el ilyenek a sertéstenyésztésről, a tejtermelésről, és <*nik mindenféle volt az, amit a tegnap felszólaltak itt el is mondottak. Mélyen, t. Felsőház, tessék elhinni azt, hogy a gabonaőrléssel egyhuzamban halad a sertéstenyésztés és a tejtermelés. Én mint tejszövetkezeti ember láttam, hogy amikor márciusban és áprilisban nem állt korpa a gazdaközönség rendelkezésére, hogy tejet termelhessen, akkor 20%-kai