Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-48

264 Az országgyűlés felsőházának US. ülése 191*1. évi júlkis hó H-én, szombaton. áron gabonát. Nagyon sokan lesznek ilyenek az országban valószínűleg. Mégis 25 pengőn felül kell lennie a gabona árának, tehát ezek a gazdák, akár kiesik, akár nagyok, képtelenek lesznek azt megfizetni. Ezek részére tehát valami líton-módon lehetőséget kell nyújtani, hogy megtudnák szerezni munkásaik részére a megfelelő gabonamennyiséget. Ugyanezzel kapcsolatosan legyen szabad megemlítenem és szintén a közellátási miniszter úr figyelmébe ajánlani azt a kérésemet, hogy azok a gazdaságok és kisgazdák, akik a esénlés után az összeírás folytán be fogják szolgáltatni, mert be kell szolgáltatniuk minden felesleges gabonájukat, annak ellenértékéül kapjanak egy bizonyos mennyiségű mellékterményt, például 'korpát. Ne történjék meg az, mint mostanában, hogy a búzát, elviszik Pestre, a korpát meg az ország más részébe és az a vidék takarmány nélkül marad. így megáll az egész állattenyésztés, aminek később megérzi következményét az egész közélelmezés, közellátás. Ugyancsak a mezőgazdasági munkásságnak még egy problémájára legyen szabad felhívnom a közellátási miniszter ür figyelmét. A mezőgazdasági munkásnak, legyen az gazda vagy cseléd, még tűrhetőbb a helyzete. Ott vannak azonban a sommás munkások és azok a napszámosok, akik nem tudtak egész évre elszegődni, hanem csak időszakonkint állanak be mezőgazdasági munkára, mert hiszen máskor nincs munkájuk és a gazdák sem tudnak fizetni a nagy leromlottság folytán. Nem akarom ismételni, de azokat is sok csapás, árvíz, elemi kár stb. sújtja. Ilyenformán ezeknek a munkásoknak nincs munkájuk. Mellőztessék széjjelnézni a vidéken, majdnem félmeztelenül, alsó fehérruha nélkül járó embereket lehet látni. Ezek részére tehát gondoskodjék a közellátási minisztérium alsó fehérneműről, mégpedig olcsó, de jó anyagból. Ne olyat adjanak neki, mint ni a van. rosszat és drágát, tehát olcsót és jót kell adni. Rá kell szorítani a textilgyárosokat, hogy a mezőgazdasági munkások részére való fehérneműt gyártsanak. Nem a legjobb zefirt, vásznat és kanavászt akarjuk részükre, csak jó és használható holmit. Felsőruháról is gondoskodni kell, mert rongyokban vannak és szegények kenteiének megvásárolni azt, amire szükségük van. Ez a mezőgazdasági termelést is károsan érinti, mert a munkás rossz időben, esőben, sárban, hidegben nem tud dolgozni, mert nincs ruhája. Ezt igen sokszor tapasztaltuk télen, amikor a határ mind víz alatt volt és kellett volna jönni a csatornázáshoz segíteni; néni váltakozott erre senki, mert nem volt lábbeli és nem volt ruha. Ennek nem szabad megtörténni egy olyan mezőgazdasági államban, mint amilyen Magyarország is. A munkásság részére tehát minden körülmények között olcsó és használható fehérneműt kell készíttetni és gondoskodni kell arról, hogy könnyen hozzájussanak, ne kelljen száz és száz nehézségen keresztülmenniök, ne kelljen annak a munkásnak és családjának napokat ácsorognia, amíg hozzá juthatnak valamihez. Mindenkiről törzslapot kell készíteni, hogy könnyen meg tudja vásárolni a szükséges holmikat. A házához kel] ezeket szállítani. Azért van hivatal, hogy ezt elvégezze, annak sakkal könnyebb a helyzete, mint annak, akinek fizikai munkát kell kint a földeken végeznie. Gondoskodni kell lábhelirőj is, ffiert itt van az aratás ideje. Sokan nem mernek aratási munkát vállalni, mert mezítláb járnak, nincs lábbelijük, nincs semmi, amit felhúzhatnának, kotúban járnak, ami életveszélyes. Ezekre is fel kell hívnom a kormány figyelmét és kérnem kell, hogy a mezőgazdasági munkások felruházásáról a legsürgősebben gondoskodjék, mert azok teljesen ruha nélkül vannak. Mélyen t. Felsőház! Nagyméltóságú Miniszter urak! Nem megnehezíteni, hanem elősegíteni akartam szerény felszólalásommal a közellátási miniszter úrnak azt a nagy és nehéz munkáját, amelyet az ország ellátása terén vésrez. Mi magyar gazdák és elsősorban kisgazdák, tudatában vagyunk annak a nagy és nehéz feladatnak, amely az ország előtt van és ismeriük azt a nagy munkát, amely szükséges ahhoz, hogy a nemzet és a hadsereg megvívja azt a titáni küzdelmet, amely ma itt Európa közepén ránk van kényszerítve. Felajánljuk ehhez készségesen segítségünket a közellátási miniszter úrnak, mellé állunk ezekben a nehéz időkben, hogy a termelésen keresztül az ő munkáját minden eszközzel elősegítsük. Ebben a gondolatban a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik Mészáros István felsőházi tag úr. Mészáron István: Nagyméltóságú Eln^k Ür! Méltóságos Felsőház! Amikor az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólok, ezt azért teszem, mert a maeryar mezőgazdaságnak, vagyis a magyar földneik munkása, megmunkálója, és törekvő törpebirtokosa vagyok, teszem azért, mert a magyar falu népe talán várja is tőlem, hogy a magyar felsőházban az ő szívének, lelkének, magyar érzésének legalábbis szóvivője legyek. A törvényjavaslat 1. ^-ában az áll, hogy olvnn eljárással kell a különböző terményeiket előállítani, ahosry azt a törvényben a miniszter úr elrendeli. Az a magyar törpe- és kisgazda, vagy akár nagybirtokos is azonban igen sokszor minden jóakarata mellett^ sem tudná ezeket a terményeket úgy előállítani, ahogy a minisztérium esetleg elrendelné. Nem lehet megfelelni a rendeletnek akkor, ha például a mindenható Isten akaratából olyan idő következik el. mint a múlt ősszel, amikor minden gazda sírva ment földiére, mert az eső verte azt, vizes talajon kellett az őszi munkálatokat elvégezni azzal a tudattal, hogy ott sem búza. sem rozs nem fog teremni. Most a mindenható Isten kegyelméből azt látjuk, hogy mégis közenes jótermés ígérkezik azokon a földeken, amelyeket tavaly ősszel csak ne^ hezen tudott a törpe- és kisgazda, de azt hiszem, a nagybirtokos is, bevetni. Mélyen t. Felsőház! Abban a reményben vagyok, hogy a közellátási miniszter úr és az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága is azon lesz, hogy ezt a törvényt nem fogja teljesen szószerint értelmezni, mert ha szószerint értelmezné, akkor én, mint a magyar falunak legkisebb szószólója és szóvivője, ellene szavaznék. De tudom azt, hogy vannak emberi szívek és emberi lelkek, amelyek ilyen végső szükséget sem vesznek elég komolyan, mint amilyen volt a múltban, amilyen lehet a jelenben, mert hiszen — Istenem — sohasem tudjuk, hogy az időjárás viszontagságai az aratást, a cséplést, a behordást és az elvetést hogyan fogják a magyar gazdának és a magyar köznek javára lehetővé tenni. Mert, ha a kepében már megrothad a szalma vagy a gabona, akkor hiába követeli a miniszter e törvény rendelkezései szie-