Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés felsőházának US, ülése 19U1. évi július hó 5-én, szombaton. 263 a kisgazdáiknál, mert a kisgazda életképtelen és maga eszi fel a termést, sajátmagának ter­mel. Sajnos, a gazda nincs olyan luxushely­zetben, hogy mindent maga fogyasszon el, amit termel, ö azért dolgozik, hogy mindent pénzzé tegyen, hiszen a- gazdák olyan nehéz körülmények között élnek a vidéken, hogy min­den fillért meg kell fogni ok. Éppenezért a mai időkben, ellenére a kötött áraknak, igyek­szünk mindent piacra vinni, mindent, amit csak lehet, igyekszünk a köz szolgálatába ál­lítani. Az sem áll tehát, hogy a gazdák nem akarnak tejet termelni és ez volna az oka annak, hogy nem juthat tej a nagy fogyasz­tási központokba. Meg kell említenem a baromfitenyésztés­sel kapcsolatban a bariomifitakarmány lehe­tetlenülését. Tavasszal, amikor országosan akarták a gabonákat összegyűjteni vagy rek­virálni, a vidéken a falvak, a tanyák soka­ságában nem hagytak egy gramm élelmet sem a baromfitenyésztés részére. Pedig nagyon jól tudjuk, ihogy mit jelent a baromfitenyésztés az egész országra közgazdasági szempontból. Ebből és ennek termékeiből, a húsból, a tojás­ból majdnem ugyanannyi érték jön be az or­szágba, mint az egész búzatermésből. Az el­múlt esztendőben körülbelül 96 millió pengő folvt be a baromfitenyésztésből és annak ter­mékeiből, búzából sem jött be több. Fontos volna tehát, hogy azoknak az egyszerű kis­embereknek, 2—3 holdas kisgazdáknak, akik nem tudnak mást produkálni, mint baromfit. megadassák a mód, hogy a baromfit felnevel­hessék. Azt mondják, hogy az 50 holdon aluli kis gazdáknál ebben az esztendőben nem rek­viráltak. Ez nem áll. Azt hiszem, hogy az 50 holdon felülieknél nem rekviráltak. Elhiszem, hogy ezek becsületesen 'bejelentették a maguk készletét; nem állíthatom, hogy náluk nem rekviráltak, de tudomásom nincs róla, hogy rekviráltak volna, de nálunk, kisembereknél azonban házról-házra jártak, mindent felkutat­tak és a legutolsó szem feleslegig mindent el is vittek és mindent be kellett szolgáltatni. A baromfiak részére tehát nem hagytak semmit, már pedig igen fontos volna, hogy azokat fel tudjuk nevelni. Ezzé] kapcsolatban beszéljünk a libate­n.vésztésről is. Maga a földmívelésügyi kor­mány gyönyörű propagandát fejt ki a baromfi­tenyésztés érdekében, ami minden dicséretet megérdemel és a falvak lakossága mindenütt igyekszik is baromfit nevelni. Ilyenkor szokott a rengeteg idei nevelt liba a piacra kerülni, ki­tömve, felhizlalva. Rendkívüli érték jött be gazdasági szempontból, kaptunk érte sok jó va­lutát. Ma már azonban lehetetlen libát tömni, egy szem kukorica sincs, írhatunk akár hetven­két levelet a közellátásügyi miniszter úrnak, hogy tessék tengerit bocsátani azoknak a szen­tesi, csongrádi, makói, hódmezővásárhelyi vi­dékeknek rendelkezésére, ahol nagy tömegben folyik a libahízlalás, nem lehet hizlalni, mert nincs tengeri. Nem tudom megérteni az okát, hogy miért nincs. Ha arányosan osztották volna szét, kellett volna, hogy jusson ezeknek a vidékeknek is, mert hiszen ebből családok él­nek, és azonkívül nemzetgazdasági szempont­ból sem megvetendő érték az, ami ebből az ország pénztáráha befolyik és a Nemzeti Bank is jó valutához jut. Szabad legyen néhány kérdést megemlíte­nem az idiei termésrendeletre vonatkozólag. A rendeletnek különösen azt a részét szerettem volna megemlíteni, ami eddig tulajdonképen meg sem jelent, tehát nem is volna módom be­szélni róla, mégis meg kell, hogy említsem azt a részt, amely az elosztást, a fejadagmegállapí­tást fogja szabályozni. A miniszter úr ő nagy­méltósága tegnap azt mondotta, hogy rövide­sen meg fog jelenni, és én már most figyel­mébe ajánlom, hogy az őstermelők, a mezőgaz­dák, de_ különösen a mezőgazdasági munkások fejadagjának megállapítása mindönki más fej­adagjánál fontosabb. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgazdasági munkás nem tud kenyér nélkül lenni, rá van kényszerítve, hogy kenyeret egyék, mert nem terem burgonyája, mert nincs földje hozzá, vagy ha van földje, nincs vető­magja, amit el tudljon vetni, babja sincs, mert nincs földje, lehetetlen főzelékféléket termelnie, de lehetetlen vásárolnia is, mert dacára annak. hogy ma már a napszámbérek tűrhetőek, hi­szen a napszámost elég tűrhetően fizetjük, de képtelen a családját is fenntartani és még ilyen dolgokat is vásárolni. Az a kereset tehát, amit nyáron megkeres az aratással kapcsolat­ban búzából, a főkeresete. Abból lisztet állít elő és ebből él. Abból van neki kenyere, főzni­valója, mindlene. Hiszen látjuk, akik kint élünk, hogy az az egyszerű munkás esek kenyé­ren és főtt tésztán él egész éven át, alig kerül a konyhájára, az asztalára hús vagy főzelék. Ezek részére tehát feltétlenül magasabb fejada­got kérek megállapítani, mint mindenki másra nézve. Azt mondják, hogy 200 kilogramm búza lesz a fejadag. Én ezt végtelenül kicsinek talá­lom, különösen a mezőgazdasági munkások ré­szére, mert ha ez így fog történni, akkor azok leteszik a lantot és nem fognak dolgozni. En­nek a kétszeresét kell megállapítani a mező­gazdasági munkások részére. Feltétlenül olyan terményárakat kell meg­állapítani, amelyek a termelés folytonosságát biztosítják. Ne legyen úgy, mint a múlt esz­tendőben, amikor ilyenkor megállapították a 78 kilogrammos fajsúlyú búza árát budapesti paritásban körülbelül 22 pengőben, a 72 kilo­grammos fajsúlyúnak pedig vidéken nem volt több az ára, mint 17 pengő. Mi lett ennek a kö­vetkezményed A korpa ára felment 19 pen­gőre, a búza ára pedig 17 pengő volt. A gaz­dák tehát fe r etették az állatokkal azt a silá­nyabb búzát, pedig a végén kisült, hogy ab­ból a legjobb kenyerek egyikét lehet készí teni. Ha tehát akkor rendszeresen és komo­lyan állapították volna meg a gabonaárakat, akkor ma a közélelmezésügyi miniszter úrnak nem volnának ilyen nehéz gondjai. Végtelenül erkölcstelennek tartom azt, ami április 1-én történt, amikor mindazok részére, akik önként felajánlották és beszolgáltatták gabonájukat 2.50 pengő prémiumot adtak. Mél­tóztassék megengedni, rossz vért szült a vidé­ken, hgoy az, a gazda, aki eldugta, eltagadta ga­bonáját, jutalmat kapott, aki pedig aratás után önként felajánlotta és beszolgáltatta, az 2 50 pengővel kevesebbet kapott Ilyen erkölcs­telen dolgot nem kívánunk a jövőben. Álla­pítsák meg a gabona árát olyan mértékben, hogy mindenki megtalálja a számítását és in­kább ma legyen az magasabb, a későbbi idő­ben pedig alacsonyabb. Mindenki adja oda a köz szolgálatára, amit termelt. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megem­lítenem azt is, hogy vannak vidékek, ahol egy szem búza nem fog teremni sem a nagy-, sem a kisgazdáknál. _ Szerettem volna felhívni a közélelmezési miniszter úr figyelmét arra, gondoskodjék az ilyen helyeken a konveneiÖs cselédekről és a gazdák vetőmagszükségleté­ről. Utaljanak ki ezek számára kedvezményes

Next

/
Oldalképek
Tartalom