Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-48

262 Az országgyűlés felsőházának 4-8. ülése dünket és mégsem tudunk aratni. Evvel tisztában kell lennie a közellátási miniszter úrnak. Az ilyen többszöri költséggel terhelt gazdának nem maradi semmi haszna. Ne csodálkozzanak közgazdasági tudósaink azioii, hogy a gazda ilyen körülmények közt tönkreme<rv és uem tud többet termelni. Segítem kell a munkás viszony okon is. revideálni kell őket. A jó munkáért meg akarjuk fizetni a több bért, de jobb munkaerőket és nagyobb munkateljesítményt kérünk. Azokkal a mezőgazdasági munkásokkal szemben pedig, akik nem akarnak munkára válla] kőzni, nagyon jól rendelkezett a belügy miniszter úr őnagyméltósága, hogy ezeket gyűjtőtá'borokba vigyék és esetleg kényszermunkára sorozzák be őket. Méltóztassék nekem megengedni, erre szükség van, mert a vidéken még mindig vannak olyan emberek, akik nem akarnak munkát vállalni és bujtogatják, izgatják a többieket is. Ezekre óhajtanám azt, amit a belügyminiszter úr maga el is rendait. Ugyanakkor viszont legyen szabad megemlítenem, hogy ezt a szellemi munkások között is be kell hozni, nemcsak a fizikai munkánál, mert a szellemi munkásoknál is igen sok helyein a vidéken azt látjuk, hogy nem úgy végzik és teljesítik kötelességüket, nem abban a gyors tempóban, ahogyan kellene. Ma nines aktázásra idő, ma percek alatt kell elvégezni mindent, hogy ne legyen fennakadás. Magában a fővárosban is tudnék ilyen eseteket. A közellátási miniszter úrnaík is sokkal könnyebb volna a helyzete, ha a szellemi munkások mind megfelelően végeznék feladatukat. Amit a vidéken látunk, az abszurdum. Egyes városokban, falvakban a bejelentések és igénylések keresztülvitele céljából félnapokig ácsorognak az embereknek százas tömegei az ajtók előtt, mire valamit elintéznek. Ennek, azt hiszem, a célszerűtlenség, a hozzá nem értés a« oka, az, hogy ezeknek a hivataloknak a vezetésére egyszerű emlbereket »alkalmaznak, akiknek talán nincs meg a megfelelő tudásuk. Ezt nem kutattam. Olyan embereket alkalmazzanak és magát az egész szervezetet, ezeket az igénylésekot, bejelentéseket úgy lássák el, hogy ne kelljen az igénylőknek napokon át ácsorogni ok, mert így valósággal forradalmi állapotok fejlődnek ki; hiszen a nagy tömeg összetömörítése soha sem volt jó, sohasem volt alkalmas^ arra, hogy a nyugalmat elősegítse. Arra hívom fel tehát a közellátási miniszter úr figyelmét, hogy ezeken az áldatlan állapotodon minden körülmények közt igyekezzék segíteni. A mezőgazdasági vidékeken most még. hála Istennek, van munka, de bekövetkezik a hosszú ősz, majd a tél, amikor nem lesz munka. Ha ez talán elégedetlenséget vált ki, akkor ennek meg van az oka. Igyekezzék te hát a kormány úgy megszervezni a vidéket, hogy minden időszakban legyen munka, hogy az a munkás munkához juthasson. Meg kell szervezni a háziipart. Azok részére tehát, akik nem bírnak külső munkát végezni, lehetővé kell tenni, hogy belső, háziipari munkát végezzenek. Ki kell vinni vidékre a mezőgazdasági ipari centrumokat. mezőgazdasági ipán gyárakat kell létesíteni, konzerv-, húsfeldolgozó, sryümöles-, főzelékkonzervgyárakat kell felállítani. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt máról-holnapra nem lehet megtenni, de kérem, hogy ezt is vegyék fel progrommjukba a közellátási és a gazdasági miniszter urak. Az exportkereskedelem meg19-bl. évi július hó 5-én, szombaton. indítása érdekében szükség volna vágóhidak, hűtőházak, gazdasági vasutak létesítésére. Ez mint olyan Programm, amely munkát nyújtana annak a sok-sok, száz ós száz munkanélküli embernek, aki a vidéken óhajtana belekapcsolódni az ország vérkeringésébe. A. pénzügyminiszter úr gazdasági programmbeszédében azt mondotta, hogy tervszerű és rendszeres gazdálkodásra kell áttérnünk. Igen, elsősorban a mezőgazdaságot kell termelőképessé tennünk. Jó és biztos munkásokat kell beállítanunk, megfelelő termény- és állatarakat kell biztosítanunk, igazságos adózta^ tást kell bevezetnünk és mezőgazdasági hitelt kell biztosítanunk. Ha a gazda megtalálja számítását, ha behozza termelési költségeit, akkor meg lesz oldva a közellátási miniszter úr igen nehéz program m ja. Legyen szabad a közellátás jelenlegi bajairól is néhány szót szólnom. Lehetetlen állapot uralkodik az idén az erőtakarmány elosztása terén a vidéken. Vannak a vidéken kisgazdaságok, amelyeknek közelében kiváló kereskedelmi malmok dolgoznak. Ilyen helyeken a Ftitura tárolja a búzát. Ezt a búzát azután elviszik onnan, annak ellenére, hogy ott helyben van egy kiváló kapacitású kereskedelmi malom, amely naponta 8—10, sőt 20 vágón búzát is meg tudna őrölni és felhozzák a budapesti malmokba. Nem tudom, hogy ezt miért teszik? Talán azért, hogy a budapesti malomérdekeltségek nagyobb jövedelemre tegyenek szert, vagypedig azért, hogy a .mellék takarmányanyagok, például a korpa, ne maradjanak azon a vidéken, hanem más vidékek birtokosai részére osztassanak el? Ennek következtében az a helyzet áll elő, hogy annak a vidéknek, ahol a búzát termelték, nem jut semmi. Nem akarok ezekről a szomorú állapotokról sokat beszélni, csak annyit mondok, hogy valósággal bicskahegyig menő harc van vidéken a takarmány elosztás terén, mert nem lehet korpához, tengerihez és semmi olyan erőtakarmányhoz hozzájutni, amely elősegítené a vidék állattenyésztését. Azt mondják, a vidéken nincs tej, a gazda nem akar termelni, hanem inkább feldolgozza tejét vajjá s ennek következtében máshol nincs tej. Az még nem volna baj, ha a kisgazda a tejet odahaza feldolgozná vajjá, inerthiszen akkor ottmaradna nála a másodtej, a fölözött tej, azt fel tudná etetni a saját gazdaságában és elő tudná vele segíteni a baromfi tenyésztését. Tudok egy esetet, amelyei a közélelmezési miniszter úrnak külön figyelmébe ajánlok, A makói Tóth-malomban már hónapok óta raktáron van 200 métermázsa maiam konkoly és bbrsó. Ez már hónapok #

óta be vaa jelentve a közellátási minisztériumban felhasználás céljából, de eddig még a világon semmi sem történt ebben az ügyben. A gazdákkal együtt naponta ostromoljuk a polgármestert 's a helyi kormánybiztost, hogy adjou magdarát a tejelő tehenek részére, de azt válaszolják: kérem, nincs, nem lehet adni. Ennek következtében ott áll 200 métermízsa malomkonkoly felőrölve, mert nincs, aki intézkednék. A ma; lom minden héten a mi sürgetésünkre bejelenti ezt a közélelmezési minisztériumban és még sein történik semmisem. Ezeket a nehézségeket mind eliminálni lelhetne, ha ebeket á dolgokat ügyesebben szerveznék meg és akkor talán nem kellene beszélni sem ezekről a dolgokról. Azt miondják, azért csökken a tejtermelés