Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése serte azokat a Lépéseket, amelyekre a kormány mégis rászánta magát, s amelyek rendszerint az, árkormány biztos cselekményein át jelentkeztek kifelé, az -észrevehette, hogy azokat a sebeket, amelyek a mezőgazdaságnak leginkább fájó sebei voltak, igyekeztünk újabban is hatályos közbelépésekkel az ároldalon is gyógyítani. Akár a cukorrépaárak felemelésére célzok, akár a gyapjúárak kérdésére, amellyel leszek bátor később még pár szóval foglalkozni, akár a sertésárak rendezésére, akár sok más intézkedésre, látható, hogy ezeket a kérdéseket kézbevettük és közel van az idő, midőn a mezőgazdasági árak egész rendszerét illetőleg döntő lépésre határozzuk el magunkat. Mint ahogy én ezt már a mélyen t. Felső ház együttes bizottsági ülésén voltam bátor érinteni, valóban az a helyzet, hogy egy egységes és a lehetőséghez mérten minden részletre kiterjedő mezőgazdasági árrendszert dolgoztak ki az illetéke« szervek. Most csak arról van szó^ hogy a kezeim között levő, ma éjszaka kézhez kapott rendeletnek megnézzük a végső szövegezését, a végső formát megadjuk neki s akkor napokon belül minden bizonnyal napvilágra kerülnek azok a rendelkezések, amelyek ennek a minden részébsn átgondolt és egymással részleteiben összefüggő árrendszernek rendeleti szabályozását tartalmazzák. Ennek a rendeletnek a szövege és az abban foglalt intézkedések, úgy gondolom, széles körben ható megnyugvást fognak kelteni, mert hiszen ennek a rendeletnek a részleteit hónapokon át, és legújabban is, a legkülönbözőbb érdekeltségekkel átbeszéltük, meghallgattuk azok felfogását és a lehetőséghez mérten minden részletben iparkodtunk honorálni az egységes árrendszerben azokat a kívánságokat* amelyek bármely oldalról jogosan és méltányosan felmerültek. De mélyen t. Felsőház, én nem volnék az, aki vagyok, ha még nem vallanám itt a felsőház színe előtt is, hogy bármilyen mértékben nagyrabecsülöm is és el nem mulasztom igéuybevenni azt a segítséget, amelyet az érdekeltség részéről, valamint az érdekeltség érdekében dolgozó költségvizsgáló intézménytől kapok, egymagában az a körülmény, hogy az ilyen szakértők által előterjesztett vélemények milyen számokat foglalnak magukban, nem lehet perdöntő abban a tekintetben, hogy a végső döntés milyen, hiszen minden egyes esetben a végső döntésnek, mint már említettem, rengeteg Olyan kihatása van más vonatkozásokban, amelyeket mérlegelnie kell annak, aki az egész intézkedésért a - felelősséget viseli. Mélyen t. Felsőház, ha most csak annyit mondok, hogy az új egységes mezőgazdasági árrendszerben a gazdaközönségnek azok az elgondolásai, amelyek a gabonaárakat illetőleg sokszor kifejeztettek, a lehetőség határán belül figyelembevétetnek, sőt néhol — elsősorban a közellátás érdekeit szem előtt tartva és háttérbe szorítva egy és más közgazdasági mérlegelést *?• ennél is messzefob megyünk; példának okáért a rozs árát csaknem a búza ár"*i mellé tornásszuk fel és egy sereg máe terménynél szintén olyan intézkedést teszütik, amelyektől a termelést stimuláló hatást remélünk: akkor azt "hiszem, már válaszolta in arra a kérdésre is, vájjon a kormánynak szándékaié az árpolitikát abban az irányban vinni, hogy a termelés érdekeit a legmesszebbmenő módon előmozdítsa. Ahogyan Purgly ő nagyméltósága beszédében érintette, a képviselőház bizottsági vitája során egy kijelentést tettem arra vonatkozólag, hogy a tárgyalás alatt álló közellátási.törvényjavaslatnak, azok a ren10^1. évi július hó U-én, péntekén. 255 delkezósei, amelyeknek alapján eljárást lehel indítani az ellen, aki a termelés érdekeit nem úgy szolgálta, mint ahogyan arra köteleztetett, úgy értendők, hogy az elbírálásnak mindenkor a termelés, rentabilitásának és minden szóbajöhető faktornak mérlegelésével kell történnie. Nem vitás az, hogy ehhez az elgondoláshoz a törvény végrehajtása során ragaszkodni fogunk és megtaláljuk a módot arra, hogy a végrehajtási utasítás szövegében ez a gondolát kifejezésre is jusson. Ügy hiszem, hogy ezzel az utolsó szálkát is ki tudjuk venni ennék a javaslatnak a tárgyalásá'böl, ami sok esetben — az az érzésem — talán nyitott kapukat döngetett, olyan kérdéseket feszegetett, amelyek a valóságban elintézettnek tekinthetők. C Mélyen t. Felsőház! Legyén szabad még; egypár szóval foglalkoznom az árkérdésselU annál is inkáb'b, mert — ismétlem —- ez á kérdés mind a képviselőházi, mind a felsőházi vitának úgyszólván vezérfonala volt. Egyebek mellett legyen szabad mégegyszer hivatkoznom Téglássy ő méltósága felszólalására, aki, igen 'behatóan vette bonckés alá azokat a megállapításokat, amelyek a gyapjúárra vonatkoztak. Senkinek sincs joga arra, hogy vitassa annak a követelésnek jogosságát, hogy á gyapjúáron át meg kell találniok a juhtartó gazdáknak számításukat, mert hiszen közismert, hogy az 1930-as évek első felében, amikor juhállományunk minimális volt, ez jelen-, tős részben azzal volt összefüggésbe hozható, hogy az akkor világszerte kialakult roppant alacsony árak következtében nálunk nem látszott rentábilisnak a juhállomány fenntartása. Azonban mégis megállapítható az, hogy a későbbi években a juhállomány száma meredek emelkedést mutatott és ebben az emelkedésben — én is aláírom — mindenesetre jelentős szerepe volt annak a változásnak, amely

êf a kormány inaugurált a gyapjúárban. Ha azonban a legutóbbi esztendők gyapjúárait vizsgálj jukj, meg kell állapítanunk azt, hogy a kormány . épp az idén elment egy Olyan határig, amelyen túlmenni pillanatnyilag talán kockázatos lett volna azon sok mindenféle kapcsolat folytán, amely összefügg a gyapjúárral. Mert ne felejtsük el azt, hogy manapság, amikor annyira el vagyunk szakítva a nyersanyag beszerzésének lehetőségétől, mennyire fontos a katonai célokon kívül a polgári lakosság szempont jáhél is az, hogy itthon el legyünk látva nem túlontúl drága gyapjú termékkel is. A 43Ó peng'ős ár csak alapár és nagyon sok gazda, aki jobb gyapjút állít elő, többet keres; Az átlagnak felvett mérték után ez a gyapjúár felmegy az 5 pengő tájékára, sőt nem egy olyan gazda van, akinél ezt a határt is túllépi. Most azokat a költségeket vizsgálva, amelyek előfordulhatnak a gyapjútermelésnél, kiindulok éppen a mélyen t. Téglássy őméltósága adataiból, aki azt mondja, hogy a költségvizsgálók adatai szerint a múlt esztendőben a ter mêlés költségei 8.80-ban jelöltettek meg, ami-'vei szemben a gyapjúár 2.80 pengő volt. \Neni' vitázom abban a tekintetben^ hogy melyik adat volt jó, melyik volt megtámadható, de: bizonyos az, hogyha mi a múlt esztendőben 3*80 pengős költség-alapárból indultunk ki, teljességgel lehetetlen, hogy az idei évben a költségeket 5.50 pengőben jelöljük meg, inert semmi néven nevezendő adat nem igazolja a költségeknek ezt az 50%-os emelkedését a múlt évvel szemben, annál is ' kevésbbéj inert á gyapjútermelés költségelemei túlnyomórészt az egységnek tekinthető gazdasági üzem belső eredményeiből tevődnek össze. Midőn tehát ezt ...