Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-45

Az országgyűlés felsőházának 45. ülése hajtása az előző kormány programmjában meghatározott módbn, illetőleg e progi'arnm megvitatása körül kialakult elvek szerint folyik. Nem szeretnék ismétlésekbe bocsát kőzni, mégis ibangsúlyóznom kell, hogy a kormány a végrehajtás ütemét, — amemy•nyire csak lehet — gyorsítani kívánja, különösen és elsősorban az úgynevezett ház helyakció tekintetében (Helyeslés.) és a zsidók tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlanok földbirtokpolitikai célokra leendő Felhasználásának terén. (Helyeslés.) Kertes, állattartásra is inódtot nyújtó telken épülő falusi családi ház a legegész «egesebb kiindulás önálló ^ exis:z|tenciák teremtésére és a mezőgazdasági lakosság életszínvonalának emelésére. (Ügy van! ügy van!) Az a szándékunk, hogy a törvény erre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtási utasítását a legrövidebb idő alatt külön adjuk ki. (Helyeslés.) A harmadik nagy kérdés, amely közvéleményünket különösen érdekli, a zsidókérdés. Nem vitás, hogy e kérdés megítélésénél két alapvető elvből kell kiindulni. A zsidókérdés nem speciálisan magyar, r hanem európai kérdés és az nálunk is csupán egy általános és egységes európai rendezés keretében oldható meg gyökeresen Ós véglegesen. Amíg azonban ez az általános egységes európai rendezés be~ következhetik, nekünk addig is megoldást kell találnunk a magunk halaszthatatlan speciális zsidóproblémája tekintetében. (Úgy van!) Szükség van erre azért, mert az eddigi rendezések, — különösen a második zsidótörvény — a kérdés egyes elvi részei és gyakorlati vonatkozásai tekintetében olyan bonyolult hely zetet teremtettek, amelynek tisztázásáról mielőbb gondoskodni kell. Szükség van a második zsidótörvény egyes alapvető rendelkezéseinek, — így például a zsidó fogalmi meghatározásának — szabatosabbá tételére, egyes helyesen .megalkotott rendelkezések továbbfejlesztésére, végül olyan jogterületek szabályozására a. zsidókérdés szempontjából, amelyeket a második zsidótörvény nem érintett, de amelyeken a szabályozás szükségességét a második zsidótörvény meghozatala óta eltelt idő nyilvánvalóvá tette. Nem szeretnék ezúttal e kérdés részleteibe belemélyedni, hiszen az idetartozó problémákat, a rendelkezésre álló anyagot, az eddig elkészített terveket és általában ez óriási kérdés egész komplexumát csak ezután lesz módom behatóan áttanulmányozni. Beszélni szeretnék, mélyen t. Felsőház, néhány' szót a törvényhozói összeférhetlenség kérdéséről is (Halljuk! Halljuk!) annak hangsúlyozása mellett, hogy az új összeférhetlenségi törvény megalkotását a kormány egyik legfontosabb és legsürgősebb feladatának tekintem és az igazságügyminiszter urat már fel is kértem arra, hogy ez új összeférhetlenségi törvény előkészítését ldhetŐleg azonnal vegye munkába. (Élénk helyeslés.) Kétségbe nem vonható igazság az, hogy az Összeférhetlenségi kérdés nem esupán közjogi, nem esupán politikai, de társadalmiig helyesebben társadalometikai,, társadalomnevelési kérdés, sőt talán elsősorban az. Amiből az következik, hogy pusztán és kizárólag jogszabály segítségével ez a nagyfontosságú alkotmányjogi kérdés nem rendezhető, de megoldásához egészséges társadalmi közszellemre, magas erkölcsi színvonalon álló közéleti felfogásra van szükség, amely preventive működik és csirájában fojtja el a törvényhozás 194-1. évi április hó 24,-én, csütörtökön. 225 mindkét Házában, sőt az egész közéleti fronton az összeférhetlenségi esetek felburiánzását. (Helyeslés.) Mind. a mellett kétségtelen, hogy szükség van új összeférhetlenségi törvényre, mert hiszen e probléma minden kétséget kizáró, megnyugtató törvényes rendezése uélkül nem lehet egészséges parlamenti életet elképzelni, de szükség van főként azért, mert a jelenleg hatályban levő törvény, amely négy évtizeddel ezelőtt egészen más gazdasági, társadalmi ós politikai körülmények között született meg és a maitól teljesen eltérő ily igényeket elégített ki, napjainkban már nem képes azt a fel adatot megoldani, hogy a törvényhozó politikai és etikai függetlenségét hatályos garanciákkal bástyázza körül. A megoldás részié teiről ma még talán korai volna beszélni Mindenesetre szem előtt tartjuk Teleki Pál grófnak azt a helyes megállapítását, hogv nem az állás az Összeférhétlen, hanem a cselekedet, illetve a magatartás. Az összeférhet lenség kérdésének jogi szabályozásánál éppen ezért az úgynevezett közgazdasági és közbenjárási összeférhetlenség területén csupán elv jelentőségű keretek és általános érvényű er kölési tartalmú korlátozások megállapítására van szükség. Viszont annál nagyobb súlynak kell esnie olyan összeférhetlenségi eljárán konstruálására, amely minden tekintetben al kalmas arra. hogy felmerült esetekben az előbb hangsúlyozott egyetemes erkölcsi követelményeket a leghatályosabban ér vényesíi se és . a szankciókat is a legszigorúbban alkai mázza. (Úgy van! Ügy van!) Ezzel a tárgykörrel rokon a közalkalmazottak összeféríbetleiiségének kérdése. Az a felfogásom, hogy a közügy valamennyi alkalmazottjának egész munkaerejét és minden gondolatát a közösség szolgálatába kell állítania, (Ügy van!) nem szabad tehát eltűrni, hogy a közalkalmazott olyan foglalkozást vagy javadalmazással járó kötöttséget vállaljon, amely őt kötelességének teljesítéséiben befolyásolhatja vagy akadályozhatja. Áll ez pedig annál fokozottabb mértékben, minél magasabb polcán áll valaki! a közszolgálatnak. (Ügy van! Úgy van!) Megengedhetetlen az is, hogy vezető állásban levő közalkalmazott, ha állásából távozik, a gazdasági élet olyan területén vállaljon megbízatást vagy alkalmaztatást, amely közvetlenül megelőzően irányítása "'• vagy felügyelete alatt állott. (Élénk helyeslés és taps.) A kormány a közélet tisztaságának minden vonalon való biztosítását az előbb ismertetett elvek szellemében elsőrendű kötelességének tartja. Ezek voltak azok a legfontosabb problémák, amelyekkel külön is foglalkozni akartaim. A továbbiakban még egészen rövid képet szeretnék adni arról a munkatervről, amelyet a kormány jövőbeni tevékenységénél szem előtt tart. Szemünk fényével, a honvédséggel kezdeni, helyesebben azokkal a teendőkkel, amelyek állami életünknek erre a legfontosabb biztosítékára vonatkoznak. A m. kir. honvédség továbbfejlesztését a kormány továbbra is első és legfontosabb kötelességének tartja. (Élénk helyeslés és r taps.) Szilárd elhatározásunk, hogy a honvédelem fejlesztésének munkáját az eredményes befejezésig folytatjuk, bármilyen áldozatokkal is járjon az. Meg vagyok győződve, hogy mindenki átérzi a honvédelem fejlesztésének fontosságút (Ügy van! Úgy van!) és megértéssel fogadja az elengedihetetleinül