Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-45

224 Az országgyűlés felsőházának 4-5. ülése mégis kölcsönösségen alapul, ami realitásának és tartósságának további biztosítéka. A Németbirodalom és Olaszország együttes ereje volt az, amelynek a 22 év előtt teremtett igazságtalan és tarthatatlan du na völgyi helyzet likvidálásának során eddig elért nagy eredményeket köszönhetjük. À nemzet egye teme hálás ezekért az eredményekéit. Hálás mindenekelőtt Hitlernek és Mussolininak, a két nagy baráti nemzet korszakalkotó vezéreinek, akik annyiszor adták bizonyítékát annak, hogy a magyarság sorsának alakulását megbecsüléssel, megértéssel és szeretettel nézik. (Helyeslés és taps.) De a bála és a ragaszkodás momentumai csak megszínesítik, melegebbé teszik azokat a kapcsolatokat, amelyeknek gyökerei mélyen a realitás talajából fakadínak. Mindez kellőképpen kifejezésre jutott a hármashatalmi egyezményhez történt csatlakozásunk tényében, ami a tengelyhatalmakkal való viszonyunknak és egész külpolitikánknak szilárd alapja. Nálunk gyakran szokták -emlegetni azt. hogy kicsi nemzet vagyunk. Anélkül, hogy a dicsekvés és a túlzott önbizalom visszataszító hibájába esnénk, nyugodt önérzettel állapíthatjuk meg, hogy népünk számbeli ereje — még ha pusztán csak a számbeli erőt vesszük is tekintetbe, ami korántsem döntő - a Németh irodalomtól délkeletre élő

# nemzetek közül a legerősebbek erejével * egyensúlyt tart. többek erejét pedig jelentékenyen meghaladja, (tlgy van! Úgy van!) Nincs tehát semmi értelme annak, hogy magunkról, mint kicsi nemzetről beszéljünk. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) Központii elhelyezkedésünk és ezeréves történelmi szerepünk, népünk nagyszerű kvalitásai nemzetünk erejét sokszorosan fokozzák. Hogy az 1918-ban rajtunk végrehajtott Csonkítás a Dunavölgyében milyen bizonytalanságot, milyen kiegyenlíthetetlen ellentéteket teremtett, azt most már nem kell bizonyítani Lehullottak rólunk a trianoni bilincsek és a magyar állam ma ismét az európai rend és együttműködés erős tényezője. Ez is kíván maradni* Ebben az értelemben keres megértést mindazok felé, akik ezt a becsülete« szándékot ugyanebben a szellemben fogadják. Politikánk nem lehet más, mint állandó gondoskodás arról, hogy úgy illeszkedjünk bele Európa új rendjébe, ahogyan ez önálló és független államiságunk érdekeinek és dunavölgyi történelmi missziónknak megfelel. /Élénk helyeslés és taps.) De ezen a határon túl politikánk tiszteletben tartja más nemzetek jogos erdekeit. Egyfelől érdekeink józan mérlegelése, másfelől okos és becsületes alkalmazkodás Európa kialakuló új rendjéhez és ennek keretében rendíthetetlen hűség nagy barátainkhoz: e tényezők szintézise a magyar külpolitika, amely sohasem feledkezett meg a magyarság európai és különleges dunavölgyi küldetéséről, de nem feledkezik meg azokról a szempontokról sem, amelyeket bárhol élő véreink védelmének szent kötelessége ír elő számunkra. (Élénk helyeslés és taps.) A nálunk élő nemzetiségek tekintetében az az álláspontunk, aminek a gyakorlatban következetesen érvényt kívánunk szerezni, hogy a nemzetiségek tagjait a teljes jogi és tényleges egyenlőség alapján megilleti mindaz, ami népi jellegük, nyelvük és sajátosságaik, továbbá kulturális és gazdasági erejük megtartását és akadálytalan továbbfejlesztését biztosítja. Magától értetődő és fokozottabb mértékÍ91fl. évi április hó 24-én, csütörtökön. ben áll ez a hazai németségre, amely betelepedése óta hosszú időn át minden ingadozás nélkül, jóban-rosszban együtt élt velünk. De éppen olyan őszintén kívánjuk ezt a politikát érvényesíteni a többi nemzetiségekkel szemben is. Ennek a politikának ellenében azonban kérlelhetetlenül megkívánjuk nemcsak az abszolút lojalitást a magyar állam és hatóságai iránt, (Élénk helyeslés.) hanem épp így a szolidáris együttműködést és megbecsülést az államfenntartó magyarsággal szemben is. (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps.) A nemzetiségek meg lehetnek győződve arról, hogy a magyarság ezt a kölcsönösség alapján ugyanilyen megbe esüléssel és együttműködéssel fogja viszonozni. Amikor legmagasabb helyről megnyílva nuit kívánságra a kormány vezetését elvállal tam, abból a szempontból indultam ki. hogy elsősorban és mindenekfelett a kormányzás töretlen folytonosságát kell biztosítanunk. A kormányzás szilárdsága és folytonossága volt számunkra a legfontosabb. Ezért vállaltam ezt a feladatot változatlanul azzal programmái, ugyanazokkal a munkatársakkal és ugyanzzal a párttal, amelyre az előző kormány poL tikai céljainak megvalósításában támaszkodott. Nem hiszem, hogy a mélyen t. Felsőház az1 kívánná tőlem, hogy most belebocsátkozzam e programm elemzésébe. Elvi szempontok újabb és újabb tisztázása nem felel meg a mai ro hanó idők követelményeinek. (Ügy van! Ügy van!) Háború van Európában, magunk is katonai akciót hajtottunk végre, amely haderőnk egy részének latbavetését tette szükségessé. Ilyen időben tenni és cselekedni kell, mégpedig azt, amit az adott körülmények között kockázat nélkül lehet és szabad. (Helyeslés.) Mégis, ha röviden is, beszélni szeretnék azokról a legfontosabb problémákról, amelyek leginkább foglalkoztatják közvéleményünket. Itt van elsőnek, amit helytelenül alkot mán yre florin nak szoktak nevezni és ami valójában nem más, mint az a jogos kívánság. hogy élő történelmi alkotmányunk rugal raas keretei között korunk eszméinek és a mai politikai és gazdasági élet követeimé nyeinek megfelelően alakítsuk ái az állami akaratnyilvánítás és a megnyilvánult állami akarat megvalósításának módját. (Helyeslés.) Ezt az átalakítást történelmünk során a mindenkori követelmények szerint időrőlidőre mindig belső zavarok ág Összeütközések nélkül tudtuk végrehajtani. Az a meggyőződésem, hogy ha rákerül a sor. így fog juk ezt megvalósítani most is. íVay . van! Ügy van!) Második legnagyobb problémánk, — ahol már túl vagyunk a kezdet nehézségein — az úgynevezett földkérdés, a magyar földbirtok arányos megosztásának feladata. Az ország földjének és a rajta letelepedett lakosságnak egymáshoz való viszonya és ennek alakulása mindenütt történelemformáló tényező és különösen az hazánkban. A leg utóbbi két évtizedben hozott birtokpolitikái törvényeink célja mindig az volt, hogy ke ressük azt az egyensúlyt, amely mellett n gazdaságilag önálló földmívesek számát szaporíthatjuk, másfelől pedig az ország földjét termelési szempontból képessé tehetjük a legnagyobb erőkifejtésre és ezzel niegfelelően biztosíthatjuk a földnélküli mezőgaz dasági tömegek szociális érdekeinek kielégítését. A földbirtokpolitikai törvények végre