Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-45

Az országgyűlés felsőházának 45. illése Felkérem a háznagy úr őméltóságát, méltóztassék az új kormány tagjait bevezetni. (A kormány tagjai gróf Szapáry Lajos háznagy vezetésével bevonulnak a Felsőház üléstermébe. — Élénk éljenzés és taps.) A miniszterelnök úr őnagyméltósága kíván szólni. Bárdossy László miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az alkotmányos szokásoknak megfelelően előbb az országgyűlés képviselőházában mutatkoztam be és beszámoltam arról, milyen szellemben, milyen gondolatok és tervek megvalósításának szándékával szeretném irányítani az ország kormányzását. Ezekről a gondolatokról és tervekről aligha lehetne kétféle szövegezésben beszélni, méltóztassanak tehát nekem megengedni, hogy itt nagyjából megismételjem azt, amit a Képviselőház plénuma előtt már elmondottam. (Halljuk! Halljuk!) Abban a reményben teszem ezt, hogy a melyen t. Felsőház nem lát ebben tiszteletlenséget a Ház magas méltóságával szemben. Hiszen, ha a kormány terveiben és elgondolásaiban csakugyan van érték, ismertetésük egyszerű megismétlése sem fogja ezt $z értéket csökkentetni. (Ügy van! Ügy van!) Elöljáróban szeretném külön is hangsúlyozni, hogy velem együtt az egész kormány különös fontosságot tulajdonít a mélyen t. Felsőház állásfoglalásának, véleményének és tanácsának, amely az országos ügyek vitelénél mindig nagy súllyal esik latba. EÍZ országgyűlés képviselőházában tartott bemutatkozó beszédemet azzal az örvendetes bejelentéssel kezdtem, (Halljuk! Halljuk!) hogy hála vitéz honvédségünknek (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) és a minden tekintetben elismerésre méltó katonai vezetésnek, (Élénk éljenzés és taps.) Szabadka, Zombor, Zenta, Újvidék, Titel újra a mienk, (Éljenzés.) ahogyan a magyar vér jogán ezer éven át mienk volt ez a terület. (Ügy van! Úgy van!) Szeretném a mélyen tisztelt Felsőház tagjaival együtt itt is szívből üdvözölni a nehéz megpróbáltatások évei után hozzánk visszatért véreinket és idegennyelvű testvéreinket, ezek sorában különösen a hozzánk mindig hű nemeket, bunyevácokat és a sokácokat. (Élénk éljenzés.) Az Isten áldása kísérje ennek a területnek visszatérését a magyar állam kebelébe. Méltóztatnak tudni, hogy április 10-én a horvát nemzet kimondotta állami és önállósági függetlenségét. A Kormányzó Úr Ö Főméitóságának ugyanaznap este a kormány politikai felelőssége mellett kiadott manifesztuma már magában foglalja a horvát állam elismerését Magyarország legjobb kívánságait a horvát nemzet jövő boldogulásához. Meg vagyok győződve, hogy ezekhez a kívánságokhoz a mélyen t. Felsőház minden tagja szívvel és lélekkel csatlakozik. (Ügy van van! Ügy van! Taps.) A horvát állam elismerését egyébként azóta a formáknak megfelelően diplomáciai úton is megismételtük. A «áfcrrábi magyar konzulátust követség rangjára emeltük s rövidesen követet küldünk a horvát fővárosba. Az a háborús konfliktus, amelyet a volt, úgynevezett jugoszláv királyság utolsó kormánya a tengelyhatalmakkal felidézett, azzal a következménnyel járt, hogy a német és olasz haderő hatalmas csapásai néhány nap alatt alkotó elemeire bontották ezt az államalakulatot, amely mesterkélt és törékeny létét a párizskörnyéki békének kö1941. évi április hó 24-én, csütörtökön. 223 szönhette. (Ügy van! Ügy van!) Hagyatékának felszámolása folyamatban van. A magyar kormány mindent megtett arra, hogy ennél a felszámolásnál történelmileg szentesített nemzeti jogaink és érdekeink megfelelően figyelembevétessenek. (Helyeslés és taps.) Tudva azt, hogy a magyar nemzeti érdekek érvényesítése az igazságosság elvének és egy tartós és végleges rendezésnél alapul veendő gazdasági követelményeinek is megfelel, teljes bizalommal nézünk a döntő tényezők elhatározása elé. Ha van körszak, amit történelminek lehet nevezni, a mai korszak valóban az. A mi nemzedékünk végigküzdötte, végigélte a világháborút, amelyről mindenki tudja, hogy döntés nélkül, nem a valóságos béke helyreállításával, hanem a legjobb esetben fegyverszünetnek nevezhető kényszerrendezéssel ért véget. Mihelyt a német és olasz nemzetek hatalmas belső megújulása megváltoztatta a kény szerb ekék teremtette hatalmi helyzetet, a világháborúban megütközött ellentétek újra kirobbanhattak. Roppant erők csapódtak öszsze és küzdelmükből új világ kováesolódik ki. Ha távolabbi perspektívából nézzük azt, aminek tanúi és részesei vagyunk, azt mondhatnók, hogy a világrészek integrálódásának folyamata játszódik le előttünk. Ügy látszik, hogy az eddig inkább " csak földrajzi fogalmat jelentő világrészek nagyobb politikai és gazdasági egységekké alakulnak át. Elsősorban áll ez Európára, ahol kétségtelenül legerősebb az integrálódás folyamata, amelynek a Német Birodalom és Olaszország kapcsolata és együttműködése szab irányt. A^ »tengely« fogalma így kap igazi tartalmat és értelmet. Az integrálódás természetes és logikus következménye, hogy a kialakuló nagyobb egység alkotó elemei, az adott esetben az egyes államok, szerepének jelentősége fokozódik. Az európai államok jövőbeli szorosabb együttműködése csak úgy képzelhető el, ha ebben az együttműködésben minden nemzet megfelelő részt kap a maga géniusza, szellemi és gazdasági ereje szerint. A mi szerepünket az újjáalakuló Európában mindenekelőtt földrajzi, helyesebben geopolitikai helyzetünk determinálja. Az a terület, ahová a sors és a történelem állított berniünket, Európa délkeleti részenek természetes gravitációs pontja. Olyan erdekek kereszteződnek itt, amelyek e területnek rendkívüli jelentőséget adnak. Erős, szilárd magyar áílam a Duna völgyében, nemcsak a szoros értelemben vett magyarságnak, hanem valamennyi velünk együtt élő népnek, de éppen így a mi országunkkal szomszédos államoknak és egész Európának is érdeke, (ügy van! Ügy van!) r / •.. . v . De vannak itt mas tényezők is. Az együtt végigküzdött világháború dicsőséges emlékei, majd a közösen viselt méltatlan megalazás szoros érzelmi kapcsolatokat teremtettek a magyar és a német nemzet között. Ugyancsak erős és tartós kapcsolatok adódnak abból a századok óta zavartalanul fennálló szellemi és gazdasági összeköttetésből, amely bennünket a Német. Birodalomhoz és a baráti Olaszországhoz fűz. Viszonyunk két hatalmas barátunkkal ilyen természetes adottságokon épül, azaz olyan tényezőkön, amelyek a politikai konstellációk változásaitól függetlenek. Bár egyik ol

: dalról nagy és hatalmas államokról, a mi részünkről viszont csak egy középhatalomról van szó, a közöttünk lévő baráti jó viszony 35*