Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés felsőházának 41. ülése — nem csupán a felettünk álló eszménynek, a magyar államnak léte és biztonsága függ, hanem függ kivétel nélkül minden gazdaságnak, minden üzemnek, minden embernek n sorsa és boldogulása. A készletgazdálkodás vezet azután el engem azoknak a kérdéseknek csak szinte per tangentem való érintéséhez, amelyekről pár szót okvetlenül kell szólnom ma, amikor a felsőházon át először tudok az ország közvéleményéhez szólani és amikor azokat az elveket próbálom röviden összefoglalni, amely elvek engem munkásságomban vezetni fognak. Ezeknek egyik csoportja az, hogy amennyiben előfordultak kisebb emberek részéről olyan ügyeskedésnek mondható próbálkozások, amelyeknek célj hogy vagy a hatósági ármegállapítás rendszerét kijátsszák, vagy pedig a közfogyasztástól olyan készleteket vonjanak el, amelyeknek a közfogyasztás oldalán való megtartása elsőrendű közérdek: akar egy kisgazda vagy más gazda csinálj a azt, akár egy hentesiparos vagy vendéglős vagy más ember, meg fogjuk találni azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel ezeket az embereket felelősségre vonjuk. És én bízom abban, hogy amennyiben ilyen esetek szórványosan előfordulnak, ezeknek az eseteknek napfényre hozása, mpndhatnám, kipellengérezése, megbélyegzése, önmagában elegendő erkölcsi hatást fog majd mutatni úgy, hogy nem is kell szigorttbb, drákóibb szabályokhoz nyúlni, hogy megértessük mindenkivel azt, hogy 1940-ben és 1941-ben valóban mindenkinek a szavak mélyebb értelme szerint kell azt tudnia, hogy salus rei publicae suprema lex. Azoknak a munkáknak a körében, amelyek rám várnak, nagyon jelentős szerepük van a kereskedelmi tevékenység körébe vágó szabályoknak. Ebben az irányban már sok mindenféle történt az idei évben és a múlt évben is és én azt hiszem, hogy a jól kitaposott vágányon tovább mehetünk akkor, amidőn — mint ahogyan azt a pénzügyminiszter úr is kifejtette beszédében, — arra törekszünk, hogy a lehetőséghez mérten csökkentsük azoknak a kezeknek a számát, amelyek sokszor feleslegesen illeszkednek bele abba a forgalmi folyamatba, amely a jószágot a termelőtől a fogyasztóig viszá el. A világ minden kincséért ne értessem félre: kereskedelem nélkül nem állhat fenn gazdasági élet, arra szükség van, de a kereskedők munkáját jól szemügyre kell vennünk, hogy a közellátás érdekeit feleslegesen nem keresztezi-e esetleg olyan kereskedők munkája, akik onnan nehézség nélkül kiiktathatók. De éppen ilyen mértékben a kormány korábbi álláspontját képviselem akkor, amikor a legteljesebben átérzem azoknak az intézkedéseknek nagy jelentőségét, amelyek a készletgazdálkodásnak egy speciális irányát jelentve, az ipari termelésben például arra irányulnak, hogy a textiliákban standard-cikkeket állítsanak elő (Varga József iparügyi miniszter: Meg is történt!) és hasonlóképpen a cipőellátás is így biztosíttassék az érdekelt lakosság számára. Ezeknek az intézkedéseknek továbbfejlesztésétől várom, — és remélem, jogosan várom, — hogy mindenkinek tudunk annyit adni, amennyire szüksége és egyénisége szerint joga is van. Nem tagadom, mélyen t. Felsőház, hogy ami a lakosság széles körét, a nagy tömegeket illeti, a kormánynak bizony elég súlyos gondjai vannak, midőn arra gondol, hogy a következő termésig mindenkinek adjon a lisztből annyit, amennyi az illető fenntartásához szük1940. 4v% december hó 1&-éfi, (-sütöHökÖn. L.93 segelte tik; hiszen mögöttünk van Jegy {katasztrofálisan gonosz év rossz termése, mögöttünk van egy milliós hadrakelt sereg nagyobb fogyasztása, mögöttünk van a több vásárlóerővel bíró lakosság nagyobb igénye és talán egy és más népréteg balga önzése abban a tekintetben, hogy a maga számára tartsa meg azt, ami a valóságban embertársai számára volna rendelkezésre bocsátandó. Mélyen t. Felsőház! Elég jelentős az a búzahiány, amellyel ebben a gazdasági évben számolnunk kell. A kormány azonban már korábban kidolgozta azokat a terveket, — részben az őrlési százalék emelésével, részben a burgonyakeverés elrendelésével, részben a kukorica- és Erdélyben az árpaliszt alkalmazásával, — amelyek segítségétől remélhetjük azt, hogy ebben az országban mindenki számára. a falusi és városi lakosság számára egyformán valóban annyit tudunk majd adni, hogy ezek az emberek ne csupán magukat fenntartani tudják, hanem tudjanak elegendő fizikai erőtartalékot is gyűjteni arra a munkára, amelyre az ország érdekében oly nagy szükség van. Mivel így elsősorban a közellátási tárcanélküli miniszter hatáskörébe fog tartozni a gondoskodás arról is, hogy hogyan és mikép biztosíttassék a hízott marhák kellő mennyisége, más oldalról pedig a főváros tej ellátása, azt hiszem, érdekli a t. Felsőházat az, hogy készen vannak azok a tervek, amelyek különböző erőtakarmányoknak megfelelő, külföldi piacokon való megszerzése révén is biztosítani fogják elsősorban azt, hogy a Budapestre tejet szállító gazdaságok abból kapjanak, másodsorban, hogy az állathízlalás érdekei kielégíttessenek, harmadsorban pedig, hogy az egyéb tejelő állatállomány elláttassék. Hogy azután ennél messzebbmenőem tudunk-e gondoskodni, az majd attól függ, hogy a tárgyalások ebben a tekintetben hogyan fognak alakulni. Mélyen t. Felsőház! Ahhoz azonban, hogy mindezek úgy megtörténjenek, ahogy az a kormány szilárd akarata szerint való és más oldalról minden .bizonnyal minden jó magyar embernek a vágya szerint való is, ahhoz az kell! hogy valóban alakuljon ki az a magasabb közszellem, amely az adott esetekben való cselekvések eszközlésénél mindig szinte lelkiismeretvizsgálatot végez, az egyén nézőpontjain túl a nemzet többi tagjainak érdekét is nagyon a szívén hordja, szem előtt tartja. Éppen ennek a gondolatnak jegyében kell rámutatnom azokra a káros jelenségekre, amelyekkel szemben az a szerv, amely rendelkezésemre áll és amely részben az árkormánybiztosság kitűnő tisztviselői karából, részben a r kereskedelmi hivatal kipróbált személyzetéből áll, a szükséghez mérten valóban meg fogja találni az eszíközöket annál inkább, mert a kormány lehetővé teszi még azt is, hogy — korábbi szándékához képest — a közélelmezési érdekek képviselésére ennek az intézménynek létszáma megfelelő formában még kiegészüljön. Mélyen t. Felsőház! Gondoskodni fogunk arról is, hogy amennyiben ilyen jelenségek előfordulnának, — remélem, nem igen fordultak elő — az árueltitkolás, áruelrejtés cselekményei megfelelő fogadtatásban részesíttessenek. Meg fogjuk akadályozni azt a beteges tünetet is, hogy olyan egyének, akik a gazdasági élet egy szektorából kiszorultak, résziben lateiner emberek, akik valami tőkével rendelkeznek, részben más emberek tőkéjüket árukba fektes sék és ezeket az árukat félretegyék, úgy okos-