Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-41
Í94 Àz. országgyűlés felsőházának hí';, ülésé 194Ő: évi december hó 19-én, esütSriökön. kodván, bogy jön majd egy idő, amikor — mesterséges .áruhiány támasztatván — ezt a jószágtömeget drágábban lehet értékesíteni. Ügy rendelkezünk majd, hogy ezek a szegény balga emberek megfelelő formában fogadtassanak és intéztessenek el. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a kormányban megvan a kellő áttekintés arra, hogy ezeket az eseményeket, ha előfordulnak, feli« merj ük, megfelelően kezeljük és más oldalról megvan benne a készség arra is, hogy ha az ország közönsége ezekben a nehéz időkben a kormány munkáját mtgértéssei, rokonszenvvel fogadj il. ci kormány minden tagja szinte orosxlän módjára küzdjön, hogy a közérdeket úgy szolgálja, ahogy egyáltalán emberi erővel szolgálni lehet. Mélyen t. Felsőház! Amikor roppant nehéz, roppant felelősségteljes tisztemet a miniszterelnök úr kérésére elvállaltam, azt kértem az Úristentől, adjon nekem erőt arra, hogy legalább kis részben olyan eredménnyel tudjam gondozni a rámbízott ügykört, s azon át Magyarország sorsát, mint azt a múltban mindenkor igyekeztem tenni. (Élénk éljenzés ä ni. t. Felsőház támogatását is. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot tömegesen f üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Szilágyi Lajos l'elsőházi tag úr, aki félreértett szavai érteiin ének helyreigazítása címén kért szót. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr Ő nagy méltóságának ma délelőtti felszólalása ntán, azt hiszem, az igen t. Felsőház természetesnek fogja találni, hogy éltem azzal a jogommal, sőt kötelességemmel, hogy a Ház igen t. elnök ura ő nagyméltóságától soronkívüli felszólalásra kértem engedélyt két okból. Elértem először félreértett szavaim értelmének helyreigazítása céljából, másodszor pedig személyes megtámadta tás visszautasítása címén. Utóvégre ma diélelőtt a miniszterelnök úr ajkáról olyan kijelentések hangzottak el, amilyenek a felsőház üléstermében még senkivel szemben, egyetlen egy felsőházi taggal szemben soha egyetlen egy miniszter résziéről nem hangzottak el. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága nem kevesebbet állapított meg az én legutóbbi felszólalásomból kifolyólag, mint azt, hogy én olyan nyilatkozatokat tettem, amilyeneknek egyáltalán nem lett volna szabad elhangzani ebben a Házban. Mélyen t. Felsőház! Mindenkinek a belső érzése határozza meg, hogy sértve érzi-e magái valaimi nyilatkozat által, vagy nem. Én, mint 26 esztendő óta törvényhozó, a lehető legsúlyosabban sértve érzem magamat ezen eljárás által. Engem még így nem leckéztetett meg senki sem, ebből kifolyólag jogom és kötelességein a felsőház színe elé járulni. Viszont tartozó kötelességem a felsőház iránt is, mert ugyanakkor, amikor az egész ország közvéleménye meg van győződve arról, hogy a felsőház tagjai egytől egyig, kivétel nélkül vannak olyan magas színvonalon, hogy nem tesznek meggondolatlan nyilatkozatokat háborús veszély esetén, .akkor én a Ház iránt is kötelességet teljesítek, amikor a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának félreértéseit kellő tisztelettel eloszlatni kívánom. Az igen t. miniszterelnök úr, amikor beszédemnek avval a részével foglalkozott, hogy a jövendő behívásoknál én felváltást kérek, különösen felváltást kérek abból az okból, mert a háborús veszély — úgy látszik — tovább fennáll, kiemelte beszédemből azt n, kifejezést, amelyet szó szerint olvasok én is, ópúgy, mint ő, és amelyet hgy mondottam: ». .. ez a háborús veszély, amit a kormány hirdetett meg, s amely háborús veszély úgy Játszik még ma is fennáll. -.« Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr ö nagyméltósága úgy értette, úgylátszik, az én felszólalásomat, hogy én ráfogtam a kormányra, hogy csak meghirdette a háborús veszélyt, vagy hogy csak a kormány állítja, hogy fennáll a háborús veszély. Nem tudom, honnan eredhetett ez a félreértés. En a honvédségi törvény idevonatkozó szak ci S Z ci alapján nyilatkoztam szórói-szóra. Tagja vagyok amúgy is a honvédelmi 36-os országos bizottságnak, amely háborús veszély esetén a kormány ténykedését ellenőrzi. Ki is vettem abból alaposan a magam részét minden egyes alkalommal és így teljesen és tökéletesen tájékozva is vagyok. Igenis, állítom, hogy azt, hogy háborús veszély van, a kormány meghirdette, meghirdette pedig rendelettel, ment meg kellett hirdetnie, minthogy törvény írja elő, hogy ha háború köszönt be, vagy közvetlenül fenyegető háborús veszély van, akkor & kormánynak a honvédségi törvény 141. §-a alapján rendeletet kell kiadnia, amelyben meghatározza, hogy melyik naptól kezdve állt he ez az állapot. Tehát igenis helyesen nyilatkoztam: a kormány meghirdette a háborús veszélyt és idevonatkozó rendeletét, amelynek iktatószáma 8100/1939, elénk a 36os honvédelmi országos bizottság elé terjesztette. Mi ezt a rendeletet helyesnek ítéltük, tudomásul vettük, ez a rendelet ma is érvényben van és mindaddig, amíg az igen t. miniszterelnök úr egy homlokegyenest ellenkező rendeletet nem ad ki, amelyben viszont meghirdeti, hogy a háborús veszély elmúlt, mindig jogosan beszélhet egy felsőházi tag úgy, hogy az a helyzet áll fenn jelenleg, amelyet a kormány meghirdetett. Nem tudom, hogyan lehetett ebbe az ártatlan mondatba ennyi rosszindulatot, vagy részemről ekkora hazafiatlanságot belemagyarázni, mint az igen t. miniszterelnök úr tette. A miniszterelnök úr ezt a rendeletet szeptember elsején adta ki, megjelölte szeptember 2-át, s azóta használja a kivételes hatalmat a kormány, a 36-os bizottság ellenőrzése alapján. Igen kérem tehát az igen t. miniszterelnök urat, méltóztassék férfiasan beismerni, hogy engem igaztalanul bántott meg, mert én. helyes kifejezést, a törvényben előírt szakszerű kifejezést használtain és csak a legnagyobb rosszindulattal lehetne szavaimba mást belemagyarázni, ezt pedig nem tételezem fel az igen t. miniszterelnök úrról, annak dacára sem, hogy ma énvelem egészen más hangon beszélt, mint többi felsőházi tagtársammal, amiről külöi. emlékezem meg. Ezek után rátérek beszédem másik félreértett részére és az ezzel kapcsolatos személyes megtámadtatásra. Az igen t. miniszterelnök úr 26 év óta sem az alsó-, sem a felsőházban soha nem hallott kíméletlen hangon oktatott ki engem, olyanformán, hogy ilyen kifejezéseket használt: HM az igen t. felsőházi tag úr olvasott volna valamit például Pázmány Péterről, vagy — mondjuk — Teleki Mihályról, vagy akár Széchenyiről, Kosssuthróh stb. Bocsánatot kérek, ez teljesen új hang a felsőház üléstermében. Soha egyikünkkel szemben sem használtak ilyen hangot. »Ha gondolkozott volna« — mondja a miniszterelnök úr — »vagy gondolkodnék egy kicsit« ... Kérdezem, igen t. Felsőház, hova fog vezetni