Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

192 Az országgyűlés felsőházának 41. ülése más tekintetet, sok vonatkozásban szabadjára hagyta még a múlt év őszén is az agrár áralakulást ugyanakkor, amidőn más oldalról vaskézzel fogott meg minden megmozdulást, amely az ipari árak frontján mutatkozott. Az ipari árak nívója így ötnegyed év alatt kerekszámban csak 15%-kai nőtt meg. Hogy ez az ipar szempontjából mit jelent, azt nekem, mint az árpolitika terén minden termelési ág egyformán felelős kutatójának és vezetőjének, meg kell egypár szóval világítanom; hiszen csak f úgy volt mód az ipari árakat ilyen csekély mértékben emelni a nyersanyaghiány és a külföldről bejövő áruk tekintetében fennálló rengeteg mindenféle nehézség ellenére, hogy amikor az árak kalkulálfcattak, az általános rezsiben jelentkező minden emelkedés elé az árkormánybiztos tilalomfát tett s más oldalról mindeddig nem akceptálta azokat a differenciákat sem, amelyekkel a különböző kormányintézkedések, a minimális bérrendszer, valamint legutóbb a 7%-OÍS bérpótlék alakjában mutatkozván, aa ipari termelés költségeit jelentős mértékben emelték. Ugyanakkor tehát, amikor — elismerem, teljes mértékben jogosan — hallatszik panasz a gazdák oldaláról abban a tekintetben, hogy hiszen a cukorrépa ármegállapítása azért nem W>lt jó, mert a kapálási vagy kiszedési munkák a rendkívüli időjárás folytán többe kerültek, mint amennyiben annakidején akceptál tattak, tessék elhinni, hogy hasonló szempontok, a munkabéreknek nagyon nagymértékű emelkedése az iparban sokkal általánosabban fordult ©lő anélkül, hogy az árkormánybiztos mindeddig (hozzájárult volna ahhoz, hogy az ipari árak énhez mérten emel fessenek; ebben a vonatkozásban is a legmesszebbmenő módon a fogyasztóknak, nem csekély részben a mezőgazdaságnak érdekét szolgálván, mert hiszeïi azok a számítások, amelyeket az Omge. tesz közzé, bár nem túl nagyösszegűnek, de mégis jelentős szerepet játszónak mutatják az ipari termeivények árait a mezőgazdasági termelés költségében; sőt talán az sem árt, lha a figyelmet leihívom arra, hogy amennyiben az ipari termelés cikkei, például a textiliák ára és más egyéb olyan mértékben nőtt volna meg, mint ahogy azt tulajdonképpen akceptálnunk kellett volna, a vidéki, falusi agrármunkásságnak is olyan többköltsége támadt volna, amely minden bizonnyal növelte volna ennek a népességnek munkabérigényeit; szóval elindult volna egy folyamat, amelynek a végén az árakkal spirálisan felfelé mentünk volna előbb lassú mozgással, majd mindig gyorsabban, és gyorsabban s nagyon bizonytalan, hogy meg tudtunk volna-e állni. (Hegedűs Lóránt: Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Még egypár pillanatig szeretném a felsőház türelmét igénybevenni az árkérdéssel (Halljuk! Halljuk!) és rá kívánnék mutatni arra. hogy ezekben a kérdésekben tökéletes megoldást, azt hiszem, nem lehet csinálni. Mindenkor lesz valami olyan rés, amelyen át valami nyugtalanság hangja szállhat felfelé; a legmesszebbmenő körültekintéssel sem tudjuk minden egyes cikk árát úgy kikalkulálni, mint ahogy talán egy és más túlzó álláspont képviselője szeretné; de azt hiszem, Isten óvja meg ezt az országot attól a helyzettől, amikor kivétel nélkül min den cikk árát — nem csupán a mezőgazdaságiakat, hanem az ipariakat i« — valami hatósági szervnek kell megállapítani, mert ez olyan megkötöttséget 194.0. évi december hó 19-én, csütörtökön. jelentene, amely félig-meddig rabszolgasággal volna már egyenlő. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Oda térek vissza, ahon nan kiindultam: vájjon megvan-e a mód egymagában árakkal rentábilisabbá tenni a termelést? Az én szerény véleményem az, hogy aligha van meg a mód erre, hanem csupán úgy lehet a mezőgazdaságot valóban jövedelmezőbbé tenni, ha mindent elkövetünk arra, hogy növeljük a mezőgazdaság által termelt javak mennyiségét, mert csak ez a többtermelés és ugyanakkor állandó árszínvonal az, amely mellett számíthatunk arra, hogy a gazdák arcáról letörlődnek azok a redők, amelyek néhanéha szinte- egészen sötét felhőt Tormáinak homlokukon. Mert ha azt tennők, hogy mindenkor iijra meg újra magasabb és. magasabb árat szabnánk meg a mezőgazdaság cikkeiért. az egy végtelen folyamatot indítana meg és mivel jól tudjuk valamennyien, hogy ugyanakkor nincsen módunk különösképpen az iparban olyan fogyasztási jószágtömeget előállítani, amelyre annak a felfokozott vásárlóerőnek szüksége volna, az a gazdaközönség, amely, ismétlem, a kormány szívéhez igazán nagyon közel áll, máról-holnapra arra ébredne rá, hogy a kétszer vagy háromszor nagyobb ár egy cikkért korántsem jelenti azt, hogy a valóságban többet kap, mert a reálár talán mélyen alája zuhanna annak az árnak, amelyet nominális ár formájában tartunk nyilván Ami a mezőgazdasági árak problémáját illeti, én azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy ott egy dologra kell törekedni — ebben a tekintetben a kormány konszenzusa tökéletes es megbonthatatlan — és ez az, hogy a mezőgazdasági árak vonalán a fontosabb cikkeknél, amelyek a tömegellátás szempontjából bírnak különösképpen nagy fontossággal vagy pedig Magyarország külkereskedelmi kapcsolatainak a vonalán jutnak előtérbe, egy koordinált árrendszer építtessék ki s egymással kapcsolódva állapíttassanak meg azok az árrelációk, amelyek közül egyik-másik talán a múltban kimaradt; jószándékból maradt ki, de úgylátszik, nem mindenki tudta megérteni ennek a jószándéknak minden befolyástól mentes tisztaságát. Mélyen t. Felsőház! Ugyanakkor, amikor ezt így leszögezem, más oldalról rá kell mutatnom arra is, hogy az egész mezőgazdasági árszínvonal fel és lefelé való állandóságát nehéz elgondolni a nélkül, — amiről ma volt már szó — hogy egy komoly készletgazdálkodás is megszerveztessék, amely készletgazdálkodás megszervezése az én hivatásom lesz annak a hivatalnak körében, amelynek élén állok. Tudom, hogy ennek a készletgazdálkodásnak a megszervezése nagyon sok nehézséggel fog járni, és amikor ezt mondom, részben támaszkodom azokra a felsőházi vita során elhangzott megállapításokra, amelyek abban konkludálnak, hogy mennyi mindenféle statisztika van, amelyek egymással nem vágnak, nem egyeznek, amelyek a gazdaközönségre nagy terhet rónak. Mélyen t. Felsőház, ha nekem, módom lesz, — mint ahogy módom lesz — a készletgazdálkodás rendszerét kiépíteni, úgy gondolom, • csak egyetlenegy alkalommal veszek majd magamnak lehetőséget arra, hogy a készletek iránt érdeklődjem; meg vagyok győződve arról, hogy találok Magyarország gazdaközönsége részéről olyan támogatást és olyan bizalmat, amely nélkül ezt a munkát nem lehet elvégezni, azt a munkát, amelytől — legyünk tisztában vele, mólyen t. Felsőház