Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-41
1 88 Az országgyűlés felsőházának h-t. ülése vonatkozik a termelési eszközök birtokosaira egyaránt. Átmenetileg 1 megtörténhetik, hogy egyes termelési ágakban talán veszteséges termelest igényel a kormány, de erre felépíteni a tervszerű gazdálkodást nem lehet és nem is szabad. A termelésnek ki kell magút fizetnie, természetesen tisztes polgári haszonnal és nem nagy nyereséggel. Erről expozémban már bátor voltam néhány szót szólni. Megemlítettem akkor, hogy az, ország lakosságának közel kétharmada mezőgazdaságból él, lehetetlen tehát hogy ez a nemzet kétharmadát eltartó gazdasági ág hosszú időn, huzamos időn keresztül veszteséggel termeljen. Ezt azonban nem abban az összefüggésben mondtam, amelyben Somssich ő excellenciája idézte, hanem ezzel indokoltam azt, hogy az 1939 augusztus 294 árszínvonallal szemben történt áremelkedésnek mi az oka. Többek közt, mint negyedik okot említettem meg a mezőgazdaság rentabilitásának helyreállítására irányuló törekvéseket. Magától értetődik, hogy minden termelési ágnak jár a megfelelő polgári haszon, de viszont a munkásnak is jár annyi bér, amennyiből meg tud élni. Már most mit jelent ez! Azt jelenti, hogy szerves árpolitikát kell beveztni s nem az incidentalitar való ármegállapítás a helyénvaló, hanem amint ezt különben -Laky Dezső igen t. barátommal megbeszéltem, organikus árpolitikát kell bevezetni, amely minden tényezőre tekintettel van. Azt nem lehet például megcsinálni, hogy kizárólag a termelőre nézzünk, és a fogyasztóval ne törődjünk, de azt sem lehet megcsinálni, hogy csak a fogyasztót tekintjük, a termelőt nem. (Ügy van! Ügy van!) Itt egy igazságos kiegyenlítésnek van helye. Azt sem lehet megcsinálni, amire bizonyos velleitásokat láttam, ->-~ és ezt kénytelen vagyok megmondani — hogy a rosszul, keveset és drágán termelő gazdához vagy iparoshoz, szóval a drágán termelőkhöz igazodjék az ármegállapítás. Az átlagos termelőhöz kell igazodnia. Aki rosszul és drágán termel, az igyekezzék jobban termelni. Ezzel szolgáljuk az ország érdekét. Aki pedig az átlagnál jobban termel, annak legyen meg a haszna abból, hogy az átlagos termelési költségek alapján állapítjuk meg az árat. (Taps.) Talán kissé hosszasabban beszéltem, mint ahogy szándékoztam, de legyen szabad ezzel kapcsolatban megemlítenem még azt, hogy a termelési ágak jövedelmezőségét nem kizárólag árpolitikával kell biztosítani. Az árpolitika rendkívül fontos tényező, azonban vannak még termelési módszerek is. Az olcsóbb termelési módszer bevezetésével is biztosítani lehet a megfelelő rentabilitást. Ismétlem, ez természetesen vonatkozik nemcsak a mezőgazdaságra, hanem épp emígy az iparra és bármiféle termelésre is. Méltóztassék most megengedni, hogy néhány szót szóljak még az igazságos teherviselés elvéről az adóztatás terén. Erre nem akarok részletesebben kitérni, hiszen számtalanszor beszéltem már erről. Csak arra akarok rámutatni, hogy ebben a tekintetben a törvényhozás már igen sok és igen jelentős intézkedést tett. Ezeknek az intézkedéseknek, törvényeknek egy része csak 1940-ben került kihirdetésre, végrehajtásuk adórendszerünk természetéből következőleg részben már 1940-ben lehetséges volt, részben azonban csak 1941 január elsejétől kezdve lesz lehetséges. Ennek következménye az, hogy ma még tulajdonképpen nem lehet teljesen átlátni ezeknek az intézkedéseknek a hatását, mert véleményem 194-0. évi december hó 19-én, csütörtökön szerint a magyar ember igen helyesen csak azt szokta elhinni, amit a saját bőrén már érez, hogy tudniillik itt vagy ott bizonyos előnyben részesül. (Gróf Andrássy Mihály: Pláne ha fináncról van szó]) Különösen akkor. (Derültség.) Az eredmény természetesen még kevésbbé jelentkezhetik az adóstatisztikákban, mert a most közzétett adóstatisztika, it melyet a felsőház asztalára is letettünk, végeredményben még az 1938-as adatok alapján épült fel. A későbbi adóstatisztikákban azonban lényeges változást méltóztatnak majd látni, mert akkor már a beruházási hozzájárulással kapcsolatban megadott amnesztia is érezteti a hatását, mert a mobil tőkéből nagy részt volt szerencsénk megismerni, amelyet eddig nem ismertünk és amelyet az amnesztia egy kissé előcsalogatott rejtekhelyeiből. Ez már jelentkezni fog az 1938-as adóstatisztikában. Természetesen egészen másképpen fog festeni az 1941. évi adóstatisztika, amelyet igyekezni fogok új alapokra felépíteni, hogy teljesen áttekinthető legyen. Természetesen nem az adóztatást, csak az adóstatisztikát. (Derültség.) De az adóztatásnál is bizonyos új alapokra kívánnék rátérni. Erről is voltam bátor már beszélni. Én talán az autonóm adóztatás kérdését tartom a legfontosabbnak, amelyről törvényjavaslatot fogok a mélyen t. országgyűlés elé terjeszteni. Nem akarok erről részletesebben beszélni, csak rá akarok mutatni erre. Ugyanígy nem kívánok részletesebben beszélni az újonnan tervezett adókról, — mert amint méltóztatnak tudni — ez is van minden évben, a pénzügyminiszter tarsolyában. (Derültség.) Ezzel kapcsolatban csak azt kívánom megjegyezni, 'hogy a mai időkben az államkincstárral szemben természetesen fokozott igények jelentkeznek. Ezeknek az igényeknek egy része o'lyan, hogy teljesítésüket nem lehet megtagadni, azokat egyszerűen teljesíteni kell. De annak is határa van, hogy meddig fedezzünk kölesönökből ilyen igényeket. A fbkozott adóztatásnak — amelyet különben Koós igen t. felsőházi tag úr is reklamált — itt van az ideje és helye. Arról a kérdésről különben a képviselőházban már bátor voltam nyilatkozni, hogy milyen irányban és területeken kívánok a nemzettől újabb áldozatokát. Most legyen szabad még egy szót szólnom a hitelpolitikáról. Ha mi tervszerűen fel akarjuk fokozni a termelést, akkor ezzel kacsolatban természetesen bizonyos hiteligények is fognak jelentkezni, mert egy tervszerűen fokozott termelés kétségkívül nagyobb pénzöszszegeket igényel. Ez bizonyos hitelexpanziót fog jelenteni, de már előre rá akarok mutatni arra, amire különben már többször rámutattam, hogy ez nem inflációs pénz. Méltóztatnak tudni, — ezt is többször mondtam már -~ nem az a lényeg, hogy az aranykészlethez viszonyítva mekkora a forgalomban lévő bankjegyek mennyisége. Visszakaptuk a felvidéki, majd a kárpátaljai, most pedig a keleti és erdélyi területeket, mindezekkel kapcsolatban természetesen több bankjegyet kell forgalomba íhozni, mert nagyobb az ország, több ember él benne, viszont nem kamtunk vissza egyelőre aranyat. Ezen az alapon most meg kellene állania az egész országnak és azt kellene mondani, hogy csinálunk egy erőltetett deflációé politikát. Ha az inflációs politika hiba, — mint ahogyan hiba — akkor legalább ugyanakkora hiba lehet a deflációs politika