Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-41
Az országgyűlés felsőházának U. ülése 19J/.0. évi december hó 19-én, csütörtökön. 189 is. Már pedig az aranyalaphoz és az aranyarányokhoz való tökéletes, orthodox ragaszkodás azt jelentené, hogy miután megnagyobbodott az ország, de nem jött vele vissza arany, most csináljunk erőltetett deflációs politikát és redukáljuk le a bankjegymennyiséget arra, amennyi a kis országé volt. Magától értetődik, hogy idáig nem lehet elmenni. Egy szabály azonban van, amelyet hirdettem és ez az, hogy a bankjegyek útján forgalomba kerülő vásárlóerőnek arányban kell állania a fogyasztásra kerülő javak mennyiségével. Természetes és világos, hogy egy fokozottabb, nagy intenzitással dolgozó gazdasági élet több baiikjegj r et igényel, mint egy kis intenzitású, kizárólag mezőgazdaságra berendezkedett állam. Magától értetődik ez és ha összehasonlítjuk a különböző országok bankjegy-fejkvótáit, akkor látjuk, mennyire visszatükröződik azoikfban az illető nemzet gazdasági karaktere Természetes, hogy ebből az elgondolásból kifolyólag a termelési célokra szükséges hitelök rendelkezésre fognak állani. Ennek első részletét má;r tető alá is hoztuk. Amint már bizonyára méltóztatnak tudni az Omge.-ből és más oldalakról is, a mezőgazdaság részére rendelkezésre bocsátunk termelési célokat szolgáló hitelt különböző feltételek mellett. Ez utóbbiak között a leglényegesebb az időtartam, amely alkalmazkodni fog az illető termelési ág természetéhez, de a maximum 15 esztendő. Ezzel tulajdonképpen meg van valósítva az úgynevezett középlejáratú mezőgazdasági hitel kérdése. Ha a hitelpolitikáról beszélünk, akkor meg egy szót az aranyról is kell szólanom, mert ez a kérdés rendszerint félreértésekre ad okot. Tudni illik én most megmondottam negatíve, hogy az aranynak mi a szerepe. Nem szerepe, hogy szabályozza, hogy mennyi bankjegy hozható forgalomba a gazdasági élet alimentalására. De nem mondottam meg pozitíve, hogy mi tehát az ajrany szerepe. Az arany szerepe az, hogv a nemzetközi fizetési forgalomban előálló egyenlegek kielégítésére szolgáljon. Mindaddig ez marad a szerepé, amíg a világ államainak többsége az aranyat fizetésképpen hajlandó elfogadni; addig ezt aszerepét be kell töltenie és ez a szerepe állaptíja meg azután azt, hogy tulajdonképpen mekkora aranykészletre van szüksége az országnak. A külkereskedelmi, forgalom és a nemzetközi fizetési mérleg szubsztrátuma determinálja tehát, hogy mennyi aranykészlettel kell rendelkezni. Ezeket azért voltam bátor elmondani, mert bár a képviselőházban is elmondottam, bizonyos félreértésekre »adott alkalmat, és itt óhajtottam ezeket tisztázni. . Mélyen t. Felsőház! Nekem meggyőződé sem, hogy az erők szétforgáesolása helyett csakis az evők összefogása, a nemzet, erőkifejtésének a maximumra való felfokozása teszt lehetővé, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyek előttünk állanak, amelyeket mindannyian ismerünk és amelyeket mindannyian meg is akarunk oldani. Tisztelettel kérem tehát a mélyen it Felsőiházat, hogy ehhez a politikához adja meg támogatását és ezt tegye meg az appropriációs törvényjavaslat elfogadásával. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a tanácskozást megszakítom. Ülésünket délután öt órakor folytatni fogjuk. FELSŐHÁZI NAPLÓ II. (Szünet után.) Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tárcanélküli miinszter úr ő nagyméltósá gát illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Laky Dezső tárcanélküli miniszter: Nagy méltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr ma délelőtti felszólalásával megkönnyítette az^ én belépőmet a parlament felsőházába. Ő szíves volt 'megmagyarázni, mi volt az oika annak, hogy a kormányzat szükségesnek látta a közellátás ügyeinek intézésére egy tárcanélküli miniszteri állás szervezését. Olvastam azokat a felszólal«sóikat, amelyek immár az én ügykörömre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban itt a Felsőházban elhangzottak s mivel ezeknek a felszólalásoknak nagyon sok olyan vonatkozása van, amelyek korábban már a képviselőházban is érinttettek, — és talán szabad hivatkoznom elsősorban az árkérdésre — valóban úgy hiszem, jó alkalom az nekem, amelyet hiba volna elszaíasztanom, hogy most azonnal, mint egészen friss miniszter, a felsőház elnézését sok tekintetben a magam számára elnyerni akarván, nyilatkozzam azokról a ^kérdésekről, airrelyekkel foglalkoznom a jövőben hivatásom és kötelességem lesz. (Halljuk! Halljuk!) Ahogyan a miniszterelnök úr volt szíves már kifejteni, az az ügykör, amelyet nekem ellátnom kell, tulajdonképpen három részre oszlik. Ugyanis egyfelől a M. Kir. Kereskedelmi Hivatalnak az ügyeit kell vezetnem és felügyelnem, másrészt az árkor in ány biz tos működéséért kell a politikai felelősséget vállalnom és harmadsorban azoknak a teendőknek a viteléről is gondoskodnom kell, amelyek eg*yéb tárcák ügyköréből és elsősorban a földmi velésügyi minisztériumhói utaltattak át most kormányrendelettel az én hatáskörömbe. Logikusnak az látszanék, mélyen t. Felsőház, hogy én elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozzam, amelyek tulajdonképpen a legáltalánosabb jellegűek. Minden bizonnyal ilyen általános jellegű maga a közellátás kérdése. Hiszen ha valaha, akkor ma szinte a rendnek és a nyugalomnak a biztosítékát jelenti, hogy mindenki szamára véletlen esélyektől függetlenül tudjuk garantálni a mindennapi kenyeret, (Úgy van! Ügy van!) hogy tudja mindenki a maga számára azt .a zsírmennyiséget megkapni, amely az élet fenntartásához szükséges, hogy ne legyen inség abban a tekintetben. hogy nem látjuk el rászoruló népünket textiliákkal, valamint cipőárukkal és egyebekkel. Valahogy mégis úgy érzem, helyesebben járok el akkor, amikor mondanivalóm homlokterébe nem ezeket a közellátási kérdéseket teszem, hanem azt a problémát, amelyről úgy ebben a Házban, mint az alsóházban olyan sok szó esett; hozzáteszem, minden bizonnyal jószándékú támogatása érdekében annak a mezőgazdaságnak, amelynek jelentősegével ebben az országban mindenki, aki nem is gazdaember, de csak kissé is gazdaságilag művelt, teljesen tisztában van, tudva^, hogy a magyar közgazdasági élet alapja, az idők menetétől független fundamentuma nem lehet más, mint a földhöz fűződő mezőgazdaság. (Ügy van! Ügy van!) Én val ahogy mégis úgy érzem, hogy az árpolitikának egy és más intézkedését talán nem egészen helyes megvilágításban látták azok a nagyérdemű felszólalók, akik annak kérdéseit egyenként latra tették, azokat megvitatták és valóban nagy 28
