Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-41
Az országgyűlés felsőházának 1*1. ülése csak termelésfokozással tudjak elérni azt a helyet az újonnan kialakuló európai életben, amelyre szükségünk van. Ügy látom s a jelen szükséglete as azt mutatja, hogy tervszerűen irányított gazdálkodásra van szükségünk. De ugyanezt mutatja a Jövő is, mert amire József Ferenc királyi herceg ő fensége is rámutatott, a háborúnak egyszer vége lesz s az ipar hadifoglalkoztatása meg fog szűnni. Abban a pillanatban természetesen készen kell lenni egy átmeneti gazdasági tervnek, amelylyel azt a feszültséget, amely akkor feltétlenül be fog állani, levezessük és megfelelő átmenetet biztosítsunk normális békegazdálkodásra. Ebből a szempontból is szükségünk van tehát erre. De azt hiszem, .ebben nincs is túlságosan nagy különbség a mélyen t. Felsőház tagjai között sem, mert még azok is, akik ellene beszéltek^ tulajdonkeppen elvileg olyan kívánságokat fejeztek ki, amely kívánságok csak tervszerű gazdálkodás mellett valósíthatók meg. Különösen Purgly ő excellenciája felszólalására célzok. Ügy látom, hogy ő talán mást gondol tervgazdaság alatt, mint ami valóban az. Azt mondotta, legfontosabbnak tartja a termelés emelését. Azt hiszem, nem kell részleteznem azok után, amiket mondottam, hogy a termelést emelni csak bizonyos irányítással, bizonyos átgondoltsággal lehet. De reklamálta a készletgazdálkodást is Purgly ő excellenciája. ' Már pedig készletgazdálkodást tervszerűség nélkül csinálni^ igazán nem lehet. Végül kifogásolta, hogy nincs egy átfogó elgondolás. Azt hiszem, hogy az átfogó elgondolás nem más, mint a tervszerűség. Ehhez azonban az is szükséges, hogy azt meg is valósítsuk, ha már elgondoltuk. Ez pedig nem más, mint irányítás, mert valamilyen módon, valamilyen irányítással vagy kormányzással keli megvalósítani. Ügy érzem tehát, nincs a lényegben különbség, hogy bizonyos tervszerűségre szükség van, aminthogy tervszerűség van minden ember magángazdaságában is. A.mint tervszerűség van egy-egy vállalatnak a gazdálkodásában, úgy tervszerűségnek kell lennie az egész ország gazdálkodásában is, tehát tervszerűen kell megszerveznünk a termelést, szabályozni a javak elosztását és fogyasztását és biztosítani a tőkének, mint a termelés eszközének megfelelő felhasználását, hogy az minél több munkát tegyen lehetővé. Minden termelési tényezőnek erejét a lehetőség határáig fel kell fokoznunk, mert csak így találjuk meg a lehetőséget a feladatok teljesítésére. Minden termelési erőt a közérdek szolgálatába kell állítani. Ezt abban az elgondolásban mondom, hogy meggyőződésem az, hogy a közérdek érvényesülése az egyéni boldogulásnak is egyetlen biztos alapja. Ahol a közérdek kellőképpen érvényesül, ott az egyén boldogulása is biztosítva van. Ez nem is zárja ki természetesen azt, hogy az egyéni kezdeményezésnek helyet adjunk. Természetesen az egyéni kezdeményezésnek megvan a lehetősége és jogosultsága s az egyéni munkának megvan és meg is kell, hogy legyen az érteke. De az egészet mégis bizonyos tervszerűséggel kell összefoglalni, amelyen belül érvényesülnie kell az egyéni kezdeményezésnek és az egyéni elgondolásnak. (Gróf Andrássy Mihály: Nem kell összekeverni!) Gondoskodnunk kell arról is. hogy a termelés minél értékesebb legyen. Ezalatt azt értem, hogv minél magasabb minőségű termeivények álljanak rendelkezésre, ami nemcsak a belföldi fogyasztáis szempontjából fontos, 1940. évi december hó 19-én, csütörtökön. 187 hanem fontos külkereskedelmünk szempontjából is. Erre szintén nagy figyelemmel kell lennünk, mert nem lehetünk olyan rövidlátók, hogy csak belső gazdasági viszonyainkat tekintsük. A külső gazdasági viszonyokra is tekintettel kell lennünk, ha más szempontból nem, legalább abból a szempontból, hogy olyat termeljünk, amit exportálva, ellenértékben importálni tudjuk azt, amire nekünk szükségünk van és hogy nemzetközi fizetési mérlegünket egyensúlyban tudjuk tartani exportcikkeink révén. Ha exportra törekszünk ilyen vonatkozásban, akkor természetes, hogy minél értékesebb és minél kikészítettebb formában kell áruinkat exportálni. Ugyanebből az elgondolásból kifolyólag kell támogatnunk az ipari fejlődést is. A mezőgazdasági és az erdőgazdasági termelés, valamint az állattenyésztés mellett^ az iparnak is megvan az igen nagy jelentősége. Teljesen osztozom Hegedűs ő excellenciája véleményében, egyrészt azért, mert az ipari termelés révén tudjuk biztosítani a népszaporodás megfelelő elhelyezését, — mert a mezőgazdaság nem birhat el négyzetkilométerenkint annyi embert, mint amennyi Magyarországon van, tehát tisztán a mezőgazdaságból megélni nem tudnánk, — de másrészt előmozdítja az iparosítás azt is, hogy terményeinket értékesebb formában tudjuk a külföldre exportálni. — Itt természetesen legelsősorban a mezőgazdasági • iparokra gondolok, amelyeknek nyersanyaga itt van Magyarországon, de gondolhatunk még az alumíniumra és egyéb anyagokra is. Ennek a tervszerű gazdálkodásnak nagyon lényeges eleme a készletgazdálkodás, amelyet Purgly ő excellenciája is reklamált. Ha a belföldi szükségleteket és az export-szükségleteket egyenletesen és folyamatosan ki akarjuk elégíteni, akkor vitán felül áll az, hogy bizonyos készletekkel kell rendelkeznünk és ez a készletgazdálkodás biztosíthatja azután az árak stabilitását is, amiről azt hiszem, felesleges mondani, milyen fontos a rendezett gazt\ fi ^rl 0 *! PIGI UGH« A javak elosztásával kapcsolatban a különböző szállítási tényezők összhangját kell biztosítanunk, hogy minden árut azon a közlekedési eszközön és azon az úton szállítsanak, amely a legalkalmasabb és legolcsóbb. Gondoskodnunk kell arról, hogy az áruk szétosztása a lehető legkisebb költséggel történjék és elsősorban kikapesoltassanak az indokolatlan közvetítő kezek és a spekulációs nyereségek. ((Elénk helyeslés.) Az nem szolgálja az ország érdekét, hogy minden árú 16 kézen megy keresztül — ebben Laky barátommal tökéletesen egyetértünk, már régóta beszélünk erről — és nem szolgálja az ország érdekét az, hogy a spekulációs nyereségek folytán a termelő keveset kapjon és a fogyasztó sokat fizessen. A legfontosabb alapja a tervszerű gazdálkodásnak tulajdonképpen a munka és itt egy kétoldalú elvet kívánok leszögezni. Véleményem szerint mindenkinek joga van arra, hogy munkáját érvényesítse, ennek ellenében azonban van egy kötelezettsége is és pedig az, hogy a ráeső munkát munkaereje teljes latbavetésével elvégezze. (Ügy van! Ügy van!) Szeretném, ha a munkát egy kissé magasabbról nézné Magyarországon mindenki; ne tekintsék azt egyszerű kenyérkeresetnek, állásnak, hivatalnak, hanem tekintse mindenki saját munkáját, akármilyen kicsiny, vagy akármilyen nagy, hivatásnak és a nemzettől kapott megbízatásnak. (Ügy van! Ügy van!) Természetes, hogy^ az ilyen munka után biztosítani kell a tisztességes megélhetést is, Ez vonatkozik a munkásra, de
