Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

182 Az országgyűlés felsőházának 4*1. ülése kell mondanom, hogy történtek mellényúlások. Á felsőházi tag urat viszont arra kérem, ne méltóztassék olyan dolgokban, mint például a beteg lovak kérdése, általánosítani; helyesebb lenne az ilyen dolgokat a község és a hibát elkövető ember nevének megnevezésével közvetlenül a honvédelmi miniszternek tudomására hozni, mert a kifejezett hibák nyomát meg tudjuk keresi és ott el tudunk járni, az általánosított hibákat azonban sohasem lehet orvosolni. Ami a felmentéseket és behívásokat illeti, — ezt többen is felemlítették, és az országban is mindenfelé hallom —• méltóztassék itt és a Házon kívül meggondolni azt, hogy ezek nem az egyének érdekében, hanem az ország érdekében történtek. Itt tehát válogatni nem lehet; az egyikre talán több, a másikra talán kevesebb esik ugyanabból a kötelességből, ami általános kötelesség. Szilágyi felsőházi tag úr is említette ezeket a behívásokat, de nem hiszem, hogy az ö kritikája ebben a tekintetben is igazságos lenne. Ha egyrészt foglalkozunk a nyilasoknak és másoknak elégedetlenséget keltő nyilatkozataival, akkor a behívások kritikájában a katonai szempontok különféleségét, a csapattestek külöuíeleségét, különböző igényeit elhagyva, ne méltóztassanak általánosítani, mert ez az egyoldalúság a beállításban ugyanolyan eredményeket ér el, mint az a másik agitáció. Remélem, hogy ez csak ügyetlenségből történt és nem rosszakaratból, mint ahogyan a felsőházi tag úr is így feltételezte ezt a kormányról.- (Szilágyi Lajos: Köszönöm. Kvittek vagyunk! — Derültség.) Azt mondotta ezenkívül a felsőházi tag úr: ha még fennáll az a háborús veszély, amit a kormány hirdetett meg... Hát bocsásótot kérek, ilyet azután igazán nem hiszem, hagy szabad volna ennek a Háznak padjairól mondani. {Szilágyi Lajos: Hogyan? Nem értem!) Szórólszóra olvastam és felolvasom, amit még méltóztatott mondani :... és amely háborús veszély úgylátszik még ma is fennáll. — Hát a szopós gyerek is tudja, hogy fennáll és a szopós gyerek is tudja, hogy nem a kormány állította fel ezt a háborús veszélyt s hogy mivel az, ami történik, a nemzet megvédésének, függetlensége megvédésének és a nemzet előbbrevitelének okából történik. Ismétlem, nem hiszem, hogy ilyennek szabad lett volna e padokból elhangzania. Még eiak azt akarom megjegyezni, hogy a hazafiúi kötelességnek nincs mértéke, ezért nem is mérhető össze az, hogy a hazafiúi kötelességből mennyit gyakorol az egyik és ebből mennyi esik, vagy mennyi rovatik ki a másikra. A hazafias kötelesség olyan mérték nélkül való kötelesség és érzés mindnyájunk részére, hogy azt részletekben méregetni, különösen összehasonlítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! —- Taps.) József Ferenc királyi herceg Ő fensége azt mondotta, hogy a belső önvédelmi front egy nemzetnek minden veszély ellen való szociális biztosítása, hogy egy jól felszerelt hadsereg mögött epy szociáli-an jól felszereit rendszernek kell állania. Mi megmondottuk már többször és a parlament másik Házában is kifejtettem, hogy nekünk bizonyos sorrendet kellett követnünk, mert nem lehetett a problémákat egyszerre megfogni és egyszerre elintézni. Sorrendet kellett követnünk, amely sorrendben az első a hadsereg volt. Mihelyt a hadsereg elsőbsége a költségvetés keretében megszűnik« 19J/-0. évi december hó j.9~én, csütörtökön, azonnal helyébe fog lépni a gazdasági élet és a szociális munka primátusa. De sorrendben kell ezeket végezni. Azt hiszem, ezt mindenki belátja. Amennyire tehettük azonban, —- azt hiszem ezt az Ottlik t. felsőházi tag úr által felsorolt adatok is mutatják — a régiekkel összehasonlítva, bizony a szociális munkákra fordított költségek eddig is meglehetősen megnövekedtek. Világos az, —t és itt rátérek a királyi herceg úr szavaira is — hogy az egészséges szociálpolitikának első alapja a t termelés, a termelés emelése, a gazdasági élet intenzivitásának emelése, mert csak egy gazdagodó ország képes szociális kiadásokra és egy gazdagodó országban ennek a szociális fejlődésnek lelki alapjai is jobban alakulnak ki. (vitéz József királyi herceg: Úgy van!) Képviselőháza beszédeimben — annak egész konstrukciója is erre volt felépítve — bevezetőül azt mondtam, hogy a mi feladatunk, az ország feladatai két nagy körre oszlanak, amelyek egymásba is szövődnek, egymásban fekvőnek, egymásra vetítettnek képzelhetők. Két kör ez, amelyeknek egyes elemei egymásra vetítődnek. Az egyik feladat a jelen, a másik a jövő kérdéskomplexusának megoldása. Az egyik feladatkör az ország és népe életének átformálása a következő esztendőkre, tehát azok a feladatok, amelyek előttünk állanak a mai korban, amikor nagyon sok átalakulás van; ezek szempontjából a nemzet életét formálnunk kell. A másik kérdéskomplexus a mai megszorított háborús világhan való élésünk a gazdasági, katonai, társadalmi és egyéb feladatok szempontjából. Megkülönböztettem tehát két feladatkört. Az egyik a nemzet következő, nem esztendőkben, de évtizedekben végzendő munkájára való felkészülés, már az eddigi tapasztalatok alapján és elképzelve azt a helyzetet, amely az európai háborúk befejezése után be fog következni, a másik pedig a gazdasági életünk kérdéskomplexusa a mai háborúk közepette, meri hiszen, ha mi nem is viselünk háborút és ha az emberek nagy sokadalma azt is hiszti, liogy békés sziget vagyunk a háborúk tengerében, ami nem áll, mégis a háborús megszorítottság életét kell élnünk, különösen olyan események következtében, amelyekről a háború sem tehet, például egy katasztrofális gazdasági év következtében. Tehát ez a két feladatunk van. Ezt a két feladatot mi szétkülönböztetetten látjuk. Már most elhatároztuk azt, hogy gazdasági téren ezt a két feladatkört tárgyilag és személyileg is összekapcsoljuk. Az egyik ilyen feladatkör az európai háborús világ folyásából kialakult közellátási probléma szerves rendezése, vagy inkább, hogy úgy mondjam, állandó szerves alkalmazkodás ehhez az élethez és gondoskodás népünk ellátásáról ebben a nehéz helyzetben, amikor külföldi behozatal jóformán nincs vagy alig van, amikor mi magunk is nehezen és sok mindenféle okból keyesebbett^ tudunk termelni, különösen a múlt és valószínűleg a jövőben sem nagyon jó esztendő következtében. Ez tehát egyszóval a fogyasztó szolgálata, £L megapadt javak igazságos elosztása és a gazdasági élet egyes részeinek gyors lebonyolítása. Amint méltóztatnak tudni, ez ma több minisztérium és hivatal rendelkezése alatt áll, ami talán sok mindent hátráltat. Ezért azt az előterjesztést tettem a Kormányzó Űrnak, hogy a közellátás kérdéseivel foglalkozó miniszter neveztessék ki (Éljenzés.) az 1917. évi XI tc.-ben kapott felhatalmazás alapján, s a 1 miniszternek rendelkezésére álljon egy kellő